örvend, gondolom elsősorban a fiatalok körében, hisz nem titok,
kamasz szerelem szövi át a regényt.
kamasz szerelem szövi át a regényt.
De mint általában, ez sem problémamentes,
hisz akkor nem lenne miről írni.
Azt tudtam, hogy huszonéves lányom nagyon szerette,
így én is érdeklődéssel, bár némi kétséggel kezdtem hozzá.
Volt már néhány ilyen olvasmányom az utóbbi időben.
Nagyon tipikusan amerikai a légkör, nagyon kamaszos,
így nagyon sablonosnak is gondoltam.
.
Nem unalmas, sőt könnyen olvasható, és egy idő után
olvastatja is magát.
Amikor már magával ragadott, és aggódtam
a szereplőkért, érdekelt a hogyan tovább.
Ez az első fiatal felnőtteknek szóló regénye az írónőnek,
korábban felnőtteknek írt. Azt hiszem ez is érzékelhető.
A regény végén kiderül, hogy sajnos volt ehhez a könyvhöz
alapanyaga, forrása. :-(
Azt hiszem pont ezért nem került végül részemről egy kalap alá
a hasonló témájú, de kevésbé hatásosan,
olykor érzelgősen előadott történetekkel.
Szomorú, hogy minden további nélkül meríthető sok hasonló
eset a való életből.
Nehéz megérteni, megmagyarázni, hogy mi történt a világgal,
hogy ennyire sok a lelkileg sérült ember köztünk.
Legyen az fiatal, felnőtt, idős....
Sehol sincs jó "helyen", de a fiataloknál végképp...
Ezek a regények arra is jók, hogy kicsit belelásson az olvasó,
esetleg aki problémamentes
(vagy csak azt hiszi magáról),
hogy miként gondolkodnak az ilyen módon sérült fiatalok,
milyen háttér,
milyen tragédia váltja ki, erősíti fel az esetlegesen szunnyadó
mentális betegséget,
amelyek sajnos sok esetben tragédiához vezetnek.
És milyen odafigyelést, mekkora türelmet, kitartást kíván a
környezettől, a családtól,
hogy támogassák az érintett személyt.
Egyáltalán észrevegyék, ne úgy mint a regényben, ahol egy
kamaszlány nyakába zúdult a valóság barátja betegségével
kapcsolatban.
Az érintett többnyire szégyenli, restelli, sőt,
tagadja a problémáját és nem kér,nem fogad el segítséget.
Ördögi kör, nehéz téma ez.
A regényben két teljesen más beállítottságú családot
ismerhetünk meg,
mindkettőnek megvan a saját belső fájdalma,
problémája.
Vannak soha be nem gyógyuló "sebeik",de van ahol a
családon belüli féltés, szeretet és a bizalom akkora, hogy
sokat segít a megoldásban.
Aztán van a széthullott család, másfajta sebekkel,
ahol a struccpolitika, a szemellenző,a közömbösség
és a bizalom hiánya akkorra,
hogy ott már nincs segítség, végképp nem látják a "bajt".
A fától az erdőt.
Két fiatal nagyon különleges, röpke kapcsolata a regény.
Mély érzésekkel, olykor felnőtteket meghazudtoló
felelősségérzettel telítve.
Azt a megoldást választottam, hogy a szülői oldalról nézem a
hasonló témájú regényeket.
Ebben az esetben ez kifejezetten jó megoldás szerintem.
Kellene hogy eljusson olyanokhoz, akiknek egy kis
kapaszkodó lenne.
Felismerni a bajt, a lehetőségek szerint kezelni,
életeket menteni.
Ismertető: itt
Nagyon jól összefoglaltad! Ami még erőssége, hogy a szereplők időről időre eszembe jutnak, mert nagyon karakteresek. Én a Zabhegyezőt ennek hatására olvastam el, így nekem a két könyvélmény erősen kapcsolódik. Az is egy jó könyv.
VálaszTörlés