Itt járt Britt- Marie.. Ha.

Nagyon-nagyon szerettem ezt is. 

Majdnem, mint az  előzőt, ami egyben első könyv is volt ettől a fura stílusú írótól. 

És még ami a legnépszerűbb munkája, azt nem is olvastam tőle. 

De tervezem.

Igazából  nem tudom megmondani miféle stílus ez.

A könyv tragédiák sorozta lenne, sokzsebkendős, ha nem így van megírva, hanem úgymond, hagyományosan.

Így is benne van minden, sírhatna is épp az olvasó, de a furaság olyan módon tompítja, hogy attól könnyebb elviselni azt a sok "nehéz sorsot", amivel szembesül. 

A keserédes se jó kifejezés rá, de leginkább ahhoz hasonlatos. A klasszikus értelemben vett tragikomédia megint nem fejezné ki pontosan. 

Egy szó, mint száz...az író zseniális, kicsit kell ehhez valami jó értelemben vett kattantság ... nem egy hétköznapi fazon lehet.

Maga sztori elképzelhető, ha nagyon akarjuk :-) 

 de ez is olyan, mint a stílus :-)  

Ha nem ott, úgy és azokról szól, akkor, csak egy sablonos siratós történet lenne.

Így furán tálalva viszont magába rejti megintcsak az élet igazságait, nem a szokásos romantikus, vagy "nyálas" stílusban, hanem sajátos, fura humorral fűszerezve.

Britt -Mariet ismerjük a nagyi kapcsán. 

Már ott kiderült, hogy a szódabikarbóna nem megoldás a problémákra :-)

Ha. 

Ismertető itt.

Nyeremény-szerzemény :-)

 Egy Class FM -es játéknak köszönhetően egy karton laktózmentes tej a nyereményem. 

Egy póló az ajándékom az  ittjartam.hu  weboldalról, 

amiért néhány éttermet, szállást értékeltem, véleményeztem.

                                               

A lottót is megpróbáltam, az nem jött össze :-)

Azélea történetem :-)

Az úgy volt, hogy 2015-ben kaptam egy ilyen csodát anyáknapjára. Nagyon készültem utána a gondozására, nem volt túl bíztató, hisz a leírások többsége szerint nehéz eset.

Sajnos nem is tudtam megmenteni. Tavaly nyáron megadta magát, pedig igyekeztem .

  

Aztán addig-addig sopánkodtam, hogy  tavaly szeptemberben kaptam egy újabb "lehetőséget" születésnapomra :-)

Hogy el ne kiabáljam, ő megvan, igaz a négy tőből csak kettő élte túl a telet, a levelei valami oknál fogva nem olyan méregzöldek, mint  újonnan érkezett korában.

Megfelelő virágföldben van, figyelek a locsolóvíz minőségére és mennyiségére. Párásításra, a  hőmérékletére. Megkapja a speciális tápoldatot.

 Ha valaki tudja mi lehet a titok nyitja, kérem ossza meg velem. :-)

Jön majd a kép, ahol lehet látni a az árnyaltbéli különbséget

Mindezek ellenére  jelenleg virágzik, bimbózik, és időközben új hajtásokat  is eresztett.

De még mindig nem igazán kedvemrevaló.

Nyilván nem is tudom azt az állapotot elérni, amit a kertészetben, mert az igazi titkot nem hiszem hogy megosztják a vásárlókkal. 

Hol maradna ez esetben az üzlet! :-)

Elnézést, ha mégis :-) Akkor viszont én is tudni szeretném. 

 Nemigen van olyan irodalom a témával kapcsolatban a neten, amit ne néztem volna át.

 Piros, tűzpiros (bár nem olyannak látszik)  

Ő a harmadik kísérleti alanyom.

Itt látni a rózsaszín azálea sápadtabb leveleit, a pár napja érkezett piros színű növény levelei mellett.

Minden  nehézség ellenére  tovább folytatom a nevelésüket.

Majd meglátjuk ki bírja tovább. 

Ők, vagy én adom fel :-)

Elrabolt az apám/Vanishing Acts

Ez az év róla szól. Jodi Picoult évnek tűnik nagyon. Hol van már az a Házirend , ami  után kíváncsi voltam az írónő több munkájára is.

Vannak könyvek, amelyekről rögtön kikívánkoznak a gondolatok. Aztán vannak azok, amelyeken az ember napokig elmélkedik, míg érdemben valamit tud róla modani, írni, vagy  legalább nagy vonalakban az érzést,  átadni amit a könyvtől kaptam. Jodi Picoult könyvei ebbe a kategóriába tartoznak. Számomra.

Bizony nem könnyű megnyilatkozni ezen könyv letétle után még hetekkel sem. Pedig nap nem telt el azóta, hogy eszembe ne jutna valamelyik szereplő valamelyik pillanata..

Egy világszerte komoly függőség szövi át a regényt, több irányból is találkoznak a szálak ezt illetően. Olyan probléma, ami fölött gyakran elnézünk egy határig, de azon túl szinte kezelhetetlen a dolog, egyre nehezebb a megoldás.

Családok, életek mennek tönkre miatta, van, aki "folytatja" a úgymond "örökletes" ágon, van, aki meg épp azért nem, mert volt előtte negatív példa. 

Mindez nagyon J.P. módra tálalva, sok-sok ismerettel bővítve jelen esetben több területet is. 

Nagyon a szívemhez nőtt ez a "gyerekrabló" apa, leginkább ő. Nyilván több felől lehet nézni a tettét, de azt hiszem nemcsak engem győzött meg.

Van egy olyan téma ebben a regényben is, ami a Sorsfordítókban is mintha tabu lenne az írónő részéről, pedig ott a tragédia legfőbb okozója volt. Mégse ment el abba az irányba, ami a nagynyilvánosság előtt figyelemfelkeltő jelleggel is bírna...
Más regényekben, más témával megtette.

Itt is fellebbenti a témát, itt már nevén nevezi, ...
de a végén elbizonytílítja az olvasót a dolog létezésével kacsolatban a konkrét eset kapcsán.

Ezt nem igazán értem még. 

Hogy mi lehet az oka, hogy úgy tűnik felszínesen van jelen a regényeiben ez a legbrutálisabb téma, ami pedig létező dolog sajnos a világban, nem tudom elképzelni, hogy ennél nagyobb véthet az ember. Bár lehet csak épp megpendíti, hogy pont ezért legyen mindenki sokkal figyelmesebb. 
Mert a fejekben ott motoszkál. 

Itt is jól mutatja a múlt felidézésével, apró részletekkel, hogy emmyi bolnyodalmat okoz,mennyire megnehezíti a felnőttek, a kamaszok életét az a tény, hogy  egy-két gyerekkori jóbarát áll mellettük. Szinte testvérként nőttek fel. Mikor válik a barátság többé, hogyan lehet ezt a témát kezelni. A Sorsfordítókban sokkal drámaibb lett a megoldás, de itt se lehetett könnyú ennek a három fiatalnak az érzéseiket, érzelmeiket kinyilvánítani egymás irányába.

A sok régi emlék, melyet a szereplők idéznek fel, vagy egy-egy történet több nézetből elmondva, mind az írónő, szerintem igen hatékony ábrázolásmódjának a része. Segíti az olvasót, hogy ne csak egy oldalról lássa a dolgokat. 
Hallgattassék meg a másik fél is.

Mindenképpen egy lendületes, nagyon jól olvasható, érdekes, akár létező téma. 
Nem ez lett a kedvencem az eddig olvasott Jodi Picoult regények közül, szerencsére most már elmondhatom, hogy van miből rangsorolnom :-)

Ismertető itt.

Kávé.. kávé...és megint kávé :-)

A férjemmel mindig is kávéztunk, de teljesen beértük egy hagyományos expresszóval. Ma sincs ez másképp. 

A lányaink közül van aki rendszeresen, van aki ínyenc, és van aki alkalmi kávés.

Anno, friss házasokként mi még egy fajta instant kávét ittunk, de kismamaságom eléggé "ellenezte" idővel az illatát. Ezért aztán, ahogy gyökeret vertünk, egy, az akkori trendinek megfelelő "robbanós" kávéfőzőre váltottunk.  

Ma már retro, valami ilyesmi volt. 

(Nekünk a kotyogós kimaradt :-)

Néhány  robbanás ( és falfestés) után, becserkésztünk egy jó fajta, "szarvasi" néven elhíresült masinát.

Már a másodikat nyüstöljük, egy fehér is volt a feketénk előtt.

Ezt nagyon szeretjük, mindig lehet rá számítani. A mai napig rendszeres használatban van, semmi nem tudta kiütni  még :-)

Pedig közben jöttek a  különböző divatirányzatok :-)

Ez egy 2012-es fotó...

 2016-ban csak azért piros, mert a feketét eltörtem :-(

A kávé viszont igazi különlegesség... mauritiusi 

(helyből hozott ajándék :-)

Ezekkel a dugattyús kávé/teafőzőkkel nagyon egyszerű a szálas tea készítése is.

És elérkeztünk 2017-hez. Amikoris a tőlünk több, mint ezer kilométerre élő Nagylányunk, ottani hajlékában egy dugattyús, egy szarvasi, és egy hőn vágyott kapszulás kávéfőzővel szerelkezett fel.

Nyilván a kapszulás volt az utolsó. 

Ezt követően nyert egyet egy kávézástól független témával. Ezt az alább pirosat.Nem a reklám helye.. de hát ilyet :-) És mivel neki kettő azért már mégse :-) itthon meg úgyis "piros" a konyha, hozta is nekünk haza a nyáron. Sok-sok és sokféle kávé-, teakapszulával.

Gondoltam megkörökítem a kollekciót.

Mit mondjak? A nagy mennyiségű "kóstoló" jól elkopott a nyáron, most pótoltunk utána. 

Meg lehet szokni a jót gyorsan. :-)

Márpedig ez gyors, kényelmes, és finom.

A világ végén megtalálsz

Nicolas Barreau, már írtam róla  Olvastam tőle.

Szintén a szórakoztató kategória, könnyed, jól olvasható...nekem a Nő mosolya egy gondolattal jobban tetszett. De ez is egy magával ragadó, szórakoztató, romantikus szerelmi történet  happy enddel :-)

Ebben a jópofa regényben azért ott a fricska a férfiaknak, ugyanis a történetben kivételesen egy hölgy ostromol egy férfit, méghozzá romantikusan rámenő stílusban :-) 

Ugye milyen egyedi megfogalmazás :-)

Ez a romantika az, ami a női olvasót megfogja, és az,  hogy az érintett férfi vevő rá, sőt...

Ismertető itt