Nagyon összetett, nagyon nehéz, nagyon különleges, de nem lett a kedvencem.
Marad a maximálisan valóságalapú Vezeklés a listám élén, második helyen pedig épp ennek "ellenkezője" miatt a Találj rám!. A dobogóm 3. helyéért folyik még a harc(om) :-) , bár akár az élmezőny is változhat még.
A lényegre térve. Egy igazán komoly, megrázó témát dolgoz fel az írónő. A hasonlóság bármelyik Stephen King munkával a véletlen műve lehet. Nekem leginkább Jodi Picoult egyéb munkáira hasonlít.
Kicsit jobban mint kellene, vagy, mint jólesne.
Vallás, hit, ez szövi át az amúgy krimibe illő alaptörténetet. Nem gyengén, túl erősen, bár jól érthetően. Legalábbis én úgy gondolom megértettem, hisz olyan alaposan ki van vesézve ez a téma, hogy lehetetlen nem felfogni. Még akkoris, ha esetleg túlságosan "átvitt", a borzalmas bűncselekmény miatt halálra ítélt főszereplő személyére, személyiségére nézve.
Lehet mondani, hogy "elvont", de aki "hisz", és másképp mint én, na meg nálam jobban ismeri a bibliát, vagy azt, ami abból "kimaradt", mert nem illett bele... akkor másképp éli meg a történetet, mint én.
Minden regény lehet megosztó, hisz eleve az ízlések és pofonok különbözőek, de ennél ez fokozotan érvényesül. Hisz maga a fő téma, a vallás, a hit a halálbüntetés eleve ilyenek.
És bár az ember hite lenne a lényeg, nem a vallás, mint olyan, nagyon jól átjön, hogy ez bizony nem így van. Sőt!
" már nem a hit lett a legfontosabb, hanem az, hogy kinek van hatalma az adott hitet fenntartani."
Egy visszatérő szereplő, a Csodalányból megismert Fletcher szavai ezek a regényből. Amikor a téma kapcsán bekerül a "hatalom", akkor már igazán el lehet töprengeni a dolgokon.
Részemről sok újat adott, egészen jól láttatja ezt a témát, nem volt unalmas, inkább nehéz. Ez pedig minden bizonnyal hiányos ismereteimnek köszönhető. De tanulni sosem késő.
Bármenyire is átszövi ez a téma a regényt, az alaptörténet adott, igazából minden abból fakad. Minden azt szövi át.
És kivételesen nagyonis kiszámítható volt, nem kizárólag a végkifeljetre gondolok... hanem a 11 évvel korábbi eseményere, ami mindennek az alapja.
Valami volt, ami sugallta az igazságot... talán pont ez a csodákra képes halálraítélt. Nem tudom honnan, de tudtam...éreztem.
És bármennyire is sajnáltam a csapásokkal sújtott anyukát, nekem bizony megint hiányzott belőle valami. Nyilván, ha ő nem elvakult, másképp alakul az élete, persze akkor regény sincs.
De nem az első J.P. mű, ahol úgy érzem, hogy ez a téma, amitől életek mennek tönkre, múlnak ki, önként vagy ítélettel,meg van pendítve, ugyanakkor az igazi bűnösök mindig mintha homályban maradnának. Nagyon halvány figyelemfelketés ez, bár a semminél többet ér.
Na és itt van még a jogásznő...a halálbüntetést ellenzők táborát erősítendő, egy igazán karakán egyéniség. Az ő karaktere oldja a regény alatt a feszültséget. Amíg tudja. Mert egy ponton aztán ő is megreked.
És akkor egy újabb nagyon-nagyon megosztó kérdés, a halálbüntetés jogossága. Természetesen a józan ész ellene van. De a regényben van az a pillanat, amikor megkérdőjelenezendő a dolog. . (sajnos a hétköznapjainkban is elég rázós téma ez... ott is van az a pillanat.. elég sűrűn.)
Felmerül, hogy mennyire igazságos az igazságszolgáltatás, mennyire jogosak, elégségesek az ítéletek, akár így, akár úgy
Mert ...míg ez az egész történet "rivaldafényben" zajlik...az igazság rejtve marad, az igazi bűnös ugyan elnyerte méltó jutalmát, de a köztudat áldozatként emlékszik rá.
Nekem hiányzik valami a regényből, az anya részéről...egy nagy üvöltés...hogy, hééé figyeljetek, mert én nem tettem!
Az önfeláldozás... szinte bosszantó annak ellenére, hogy nem értelmetlen. Nem csoda, hogy a halálarítélt karaktere ilyen sejtelmes volt ...hogy minden csapás ellenére is ember tudott maradni, sőt...lehet annál több...? Na ugye? Hogy van akkor, ki is ő.. kezdjük újra ....
.jpg)
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése