Mi vagyunk a medvék

Nem olvastam még ehhez hasonlót. Bár  Backman néhány könyvén túlvagyok, és mind nagy hatással voltak rám, nekem ez a regénye lett a "leg". Sok más regényhez képest is.

Valami olyasmi, amit érezni kell. Nem lehet leírni, elmondani a tartalmát, a történetet igen, de a lényeget csak érezni lehet. Nem átérezni, azt egészen jól tudjuk.  Ez valahogy másképp működik.

Talán lesznek akik megköveznek, de nekem bizony beugrott a Bűn és bűnhődés olvasás közben rám gyakorolt hatása. De még a Ne bántsátok a feketerigót! is.

Minden lényeges dolgot, egy amúgy mellékesnek tűnő "szösszenettel" zár le az író, amitől jön egy sóhaj, meg valami belemegy a szembe :-).

Egész végig ellentmondások sorozata a regény. Mint maga az élet.

Egy erdei kisváros, tipikus svéd  kultúra. Egyedi, megosztó, akárcsak minden  az életben.

Megtestesül benne az egész társadalom, (nem feltétlenül csak a svéd). 

A társadalom alapja pedig a család.

 A családok különbözősége, az ebből(is) adódó egyéni értékrendek, mind továbbmutatnak a társadalmi különbségek, a korrupció, a pénz hatalma felé. Van aki fent, és van aki lent.

Hogy mit jelent egy olyan családban felnőni, ahol mindene megvan egy tehetségnek, és egy olyanban, ahol mindenért keményen meg kell küzdeni. 

Vagy vegyük a tipikus családmodellt, ami kifelé tökéletességet sugall, bár nagyon nem az, de van amelyik nem is akarja annak mutatni magát, hanem olyan igazinak...

és a csonkacsaládok, egy vagy több gyerekkel. 

Egyszerűen, de csodálatosan, olykor szívbemarkolóan mutatja be az író, hogy ez utóbbi esetben is lehet értékes tagja valaki a családnak, társadalomnak, és bizony az ellenkező oldal, a kifelé csalóka, mennyire veszélyesen tud félresiklani. 

Az a bizonyos a szociális háló... 

"Személyek, viszonyok, szerepek összefüggése, ahol különböző olyan mozzanatok, mint  információ, érzelmek, anyagi dolgok cseréje történik."

Most se maradnak ki a társadalmat megosztó emberek, szereplők, akik valamilyen módon mások. Származásuk, bőrszínük, vagy bármi, ami egyesek részéről kirekesztést vált ki irányukba.   

Van aki minden áron meg kell, hogy szerezze amit akar. Nem ismer se istent, se embert, mert ezt a példát látta, és ezt  várják el tőle.

Nála ez a mérce.

De  ott a másik oldal, ahol  nem pénzben mérik egy ember értékét és működik a lelkiismeret, még akkor is, ha olykor kissé meginog. 

Ez a regény maga az élet. Az meg külön érdekessége, hogy egy ilyen "hideg-jeges " sporton keresztül, mint a hoki, mutatja be az emberek  mindennapos harcait, ide besűrítve...

Győzelmet, vereséget!  

Nagy ellentmondásban mutatja ezt a "kicsit"  az egészből. 

Ahogyan mindenhol lézetik.

Akár a jégen, akár a stabil talajon.

Láthatjuk a biztos jólét nyújtotta önbizalmat, illetve a bizonytalan anyagi háttérből fakadóan ennek hiányát. Eldöntheti mindenki melyik a szimpatikusabb.

Nem első regénye az írónak, ami arra int, hogy ne a külsőségek alapján ítéljük meg társainkat. Sőt, még akiről azt gondoljuk, hogy jól ismerjük, az is tartogathat meglepetést.

A regény középpontjában egy olyan történés áll, amely nagyon felkavarja a kisváros nyugalmát. Ha most azt  mondanám nem ez a lényeg, akkor se lenne igazam, ( így sincs, hogy nem mondom) mégis megkockáztatom, hogy a kövekezmények alakulása sokkal fontosabb.

Jól lehet látni mennyire befolyásolhatóak ez emberek és mi által. Meg azt is, hogy bármennyire is közhelyesnek tűnik, de vannak becsületes emberek. Minden korosztályból.

A" hallgatni arany", se vállalható bizonyos esetekben. Van, amikor igenis beszélni kell. Máskor meg jobb, ha nem. De tudni kell jól dönteni. Úgy általában. Mert ahogy sokszor elhangzik a regényben, nagyon okosan, nem mindenki tudja mi a lényeges és a lényegtelen között a különbség, de azt igen, hogy mi a jó és a rossz közötti.

Nos, erről írt Backman.

Úgy érzem, ezt a regényt a fiataloknak még nehéz lesz megérteni, vagy inkább érezni.

Pedig a középkorú szereplők egészen nehezen viselik a megpróbáltatásokat, mégis azt gondolom, hogy ők a célközönség, de minden korosztály számára tartogat értéket.

Ám példaértékű lehet, szintén ellentéteken alapulva,  néhány kamasz, és néhány idős ember karaktere a könyvben.

A fiatalok, akik előtt még ott az élet, és az idősek, akiknek már nincs sok vesztenivalójuk, van mögöttük bőven tapasztalat, letettek valamit az asztalra.

Jól elméláztam ezen a regényen, nagyon megérintett... valahogy én is mindig kicsinek találom azt a bizonyos takarót :-) 

Ismertető itt.