Januári kihívás...sportról szóló

-Totth Benedek Holtverseny… a havi kihívás kapcsán ez volt a sportos.  Amikor elkezdtem pislogtam egy darabig, de így utólag végiggondolva a januári olvasmányaimat…szerintem megnyerte ez a könyv a hónapot. Mondjuk úgy, a hónap meglepetése volt számomra. Pedig igazán "ütős" a stílusa,  de ennek legalább volt.

-Jean-Louis Fournier: Hova megyünk, papa?

Nem könnyű írni erről. Pedig a két fogyatékkal élő kisfiút nevelő apa megtette. Őszintén. Nem kertelve, nem szépítve, keserédes humorral. Olyan, hogy nem tudja az ember nevessen, vagy sírjon.

-Antoine Leiris: Csak azért sem gyűlöllek titeket

Erre nem igazán találok szavakat…fájdalmas volt L

-Jodi Picoult: Ítélet

Ahogy az írónőtől megszoktuk kemény téma, bíróság, tárgyalás …a vége meg, hát.. szóval a „csavar” kiszámítható volt. Jó volt, de olvastam már sokkal jobbat tőle.

-Christelle Dabos: A tél jegyesei

Ez megfogott rendesen. J Alaposan visszavett a januári olvasási lendületemből. Feléig csak döcögősen haladtam, aztán azért beindultak az események. Tudom sokak kedvence, én is nagy reményekkel kezdtem hozzá, de nekem nem lett olyan: „hűdejóvolt” J

-Camilla Läckberg: A boszorkány

Lazításnak szántam…ez se lett „hűha”, talán túlságosan összetett volt, sok szálon futottak az események. Szeretek közben agyalni a megoldáson. Ennél egész jól sikerült, és ez nem túl jó egy krimit tekinte. A kiszámíthatatlanság jobb lett volna.

(De legálább utólag sokat kutakodtam a svéd kávézási szokásokat illetően, mert ebben a könyvben az szinte patakokban folyt :) éjjel nappal kávéztak, utána kellett néznem, miként működik ez azon a vidéken.)

Összességében nem volt túl kedvemrevaló az évkezdés, az olvasmányok tekintetében.