Látva, hogy akár kisebb-nagyobb úszógumival, :-))) akár zörgő csontokkal (de az már fiatalon tényleg nagyon zörgő volt, amit láttunk, és jobban betegesnek tűnt, mint bármelyik extra súlyos) fiatalok, idősebbek, elfogadva ami van, milyen vidámak, én se éreztem annyira feszélyezve magamat. Némi nosztalgiával élveztem a hullámfürdőt, nagyokat "dagonyáztam".... jó volt, na!
A strandkendő jótékony takarásában, és azért egy szolid, topos felsőrészű fürdőruhában képes voltam sétálgatni is...
Csak egy jópofa szösszenet: Annamari lányom megjegyezte, hogy ő bizony nem felejtette otthon az "úszógumiját"...:-)))
Persze kendő nélkül egy lépést se tettek a lányaim se, mert, akárcsak az én szüleim anno rajtam, mi is elég "elnagyolt munkát" végeztünk a lányainkon:-))) deréktól lefelé. Így nem a súly a legnagyobb "probléma", hanem az örökölt alkat. De, hát ez van, ezt kell szeretni. :-))
Különben meg több olyan fiatal kendőzte magát, akinek nem kellene, viszont azok közül kevesebben, akiknek jót tett volna:-)))
Azért láttunk ám láblógatás közben, vagy jártunkban-keltünkben meglepő dolgokat.
Fura, hogy aki meg a korához képest egészen jól néz ki, mert esetleg szerencsésebb alkat, vagy többet tesz érte, mint mi, az meg képes túlzásokba esni, és esetleg divatjamúlt tangában, vagy 1-2 számmal kisebb fürdőruhában feszíteni, de úgy, mintha nem is a földön járna... naná, hogy elérte a célját, feltűnő volt, de kissé visszatetsző. Nem vagyok egy divatszakértő, de, ha jól választ nem csak feltűnő, hanem csinos is lehetett volna az ilyen.
Azt hiszem a férjem nem fog a blogomba beszállni egy bejegyzéssel, hogy ugyanezt a témát kielemezze féfiszemmel:-))))
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése