Nyaralás...negyedik fejezet: A strandolásról női szemmel...

..., mert valljuk be őszintén, azért mi, nők, másképp látjuk magunkat, és főleg egymást.

Nem volt könnyű az én gátlásaimmal, az  én koromban belevágni, egy mások számára teljesen hétköznapi kalandba, ami jelen esetben a strandolás volt. Azért így utólag örülök neki, hogy sikerült jókedvűen tölteni ezeket a napokat. Nyilván, ha sok ismerős vett volna körül nem lettem volna ennyire felszabadult. De így, itt az ismeretlenben, nosztalgiáztam a hullámfürdőben,  jókat dagonyáztam:-)) az élményfürdőben...jó volt, na...

Azt eddig is tudtam, hogy bizony erősen a valódi, az erősen :-)) valódi nők kategóriájába tartozom, soha nem voltam elégedett magammal, nem igazán a súlyom zavar, zavart, hanem az alkatom, amin meg ugye olyan sokat, látványosat nem tud változtatni az ember. Az van, amit kaptunk, bizony a szüleim kissé elnagyoltak:-) főleg deréktől lefelé...:-))

A strandon megerősítést nyert, hogy a nagy magyar az átlagot képviselem, ráadásul még a fiatalok közül is többen, mint gondoltam. Bombázó nem nagyon akadt :-))

Csak, ahogy elnéztem ez egyáltalán nem zavarja a nagy magyar átlagot, mindenki jókedvű, vidám,  nem okoz gondot kendő nélkül végigsétálni a strandon teltebb, esetleg extrán teltebb idomokkal sem...bezzeg a vékonyka kamaszok elég sokan kendőzték magukat.





Sokfélék vagyunk, ez nem újdonság...van, aki korához képest remekül néz ki, és, ha a méretéhez képest  nem 1-2 számmal kisebb fürdőruhát választ, akkor csinos lenne...így viszont feltűnő volt, csak nem pozitív értelemben.

Igencsak ritkaságszámba ment már a tanga is, ami eleve tökéletes alakú hölgyekre lett kitalálva... bizony megintcsak épp az tűnt  fel, a kevés esetben is, hogy nem csak a divattal vannak megcsúszva, hanem a korukkal is egyesek. Persze, ha a feltűnéskeltés volt a cél, az sikerült.

Sajnos  olyan fiatal hölgyet is láttam, akit meg azért volt feltűnő, mert, mintha csontváz sétált volna el előttünk. Lehet, hogy beteg volt, talán anorexiás, de mindig mosolygott, és egyáltalán nem látszott rajta, hogy zavarja az őt bámulók tekintete.

Valahogy láblógatás közben, csak nézelődik az ember és a nagy végletek azért feltűnőbbek.

Meg kell említenem egy korosztályt, akiknek minden jól állt, akik mindig, mindenkit elkápráztattak, vízben, vízparton, úszó pelusban, csini, aprócska  fürdőruciban, bugyiban, bugyi nélkül, vidáman pancsoltak, utána meg jókat aludtak a fák nem éppen hűs árnyékában is.