Oscar...

2011...első hír, amit ma reggel elcsíptem :

Tarolt A király beszéde az Oscar-gálán

:-)))

Nem vagyok egy nagy mozis, de ilyen gyerek(ek) mellett, érnek hatások:-))

Most abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy véletlenül láttam a jelölt filmek közül kettőt, ahogy mondani szokták, a papírforma szerint legesélyesebbeket.

A király beszéde volt az egyik, amiről már írtam itt. Azóta Oscar-díjat kapott. Néhányat.:-)) Nálam is ez volt a nyerő:-)) (bár ez kit érdekel?:-)

Colin Firth is megkapta legjobb férfi főszereplőnek járó Oscart...mert megérdemli:-)))



A Fekete hattyú a másik, amiről még nem volt időm bejegyzést írni, igaz nagyon nem is tudtam volna mit...

A főszereplő, Natalie Portman tényleg remek volt, a film is az, a történet izgalmas, megrázó, ugyanakkor maga a "kivitelezés" nekem túl borzalmas, túl vérengzős, túl idegtépő. Ez már az a kategória, amit nem szívesen nézek, mert nincs túl jó hatással rám.

Alsó korhatár rendben,  nekem meg már felső is kell néha. :-)) Komoly vitánk is adódott filmes gyerekemmel ebből kifolyólag, bár utólag már nem bánom, hogy megnéztem.

A békák Miskolcól...

...megérkeztek egy héttel a Kocsonyafesztivál után. Ők nem bírták tovább a kocsonyában:-)) Nálunk pislognak tovább:-))

OKJ

Olvastam a minap, hogy tanfolyam indul, ahol foltvarrókat "képeznek", egy OKJ-s képzés keretén belül.

Nem hiába ódzkodtam én attól, hogy valaha is foltvarrónak tituláljam magam:-))

Érdekes dolog, elgondolkodtam rajta rendesen...hol tud egy foltvarró elhelyezkedni? Milyen szintre jut az oktatás keretén belül?

Nem tudom szükség van-e erre? És igazán nem tudom, hogy képeznek-e ezen mód, kötőnőket (férfiember is van , aki ért hozzá), hímzőnőket...???

Mint háziasszony, évek óta sütök-főzök, de nem vagyok szakács se, cukrász se...

Takarítok is...de olyan jellegű tanfolyást se végeztem...és a többi, és a többi...

Mégcsak varrónő se vagyok ( mondják sokan: látszik is:-)), de azért ezer éve varrogatok..az interneten már a foltvarrós korszakomat (ajjaj, elrontottam:-)) tudom megmutatni, a ruhavarrós még azelőtt volt, hogy eljutott volna hozzánk a technika ezen vívmánya.

Nem akarom én ennek a dolognak a fontosságát megkérdőjelezni, biztos lesz jó néhány jelentkező, születni fog jó néhány igazi foltvarró, talán a nulláról indulók komoly hátrányban lesznek, de mégis foltvarrók... aztán meg jaj annak, aki foltvarrónak adja ki magát papír nélkül:-)))

Orr...

mennyire nincs jelentősége ennek a bejegyzéscímnek!   :-))

Talán, ha azt mondom Réz András: Orr, így már többeknek jelent valamit. :-))



Nekem nagyon tetszett...anatómiánk számtalan lehetőséget kínál(na) még az írónak, én meg szívesen olvasnám ...megvolt nekem már a Köldök is:-))

Amúgy a filmeknél nem szeretem az eredeti után sorozatszámokkal megjelölt folytatásokat, de kivételesen érdekelne, teszem azt, az Orr2 :-)) Most, napjainkban:-)) 7 évvel az Orr után:-)

A regény egy hiperszaglással bíró férfiúról szól, aki orrának az eredeti "hatáskörén" messze túlmenő, rendkívüli képesség birtokába kerül. Ez az alaphelyzet, és az egész történést a szagok, illatok... mondjuk úgy, befolyásolják.

Nem szeretnék tartalmat írni, inkább, azt ami menet közben a fejemben motoszkált...

Akaratom ellenére egy idő után próbáltam beazonosítani a főszereplőt, meg a mellékszereplőket...főleg, amikor a politika bejött a képbe:-)) Hol erre, hol arra gondoltam:-)) már nevek is pörögtek a fejemben:-))

Ügyes fogás jön...amikor már szinte megvan, :-))  lesz egy olyan végkifejlet, ami azért (majdnem) abszurd még nálunk...elmarad a nagy durranás:-)) de úgy, hogy ettől észhez tér a (kalandozó) olvasó...épp időben...hoppá, ez "csak" egy regény...minden hasonlóság csupán a véletlen műve:-))).

A hivatalos ismertető...itt bővebben van leírva, mint  a könyv hátoldalán.

Foltvarrás, vagy...

...valami hasonló.

Jó, hogy ennek a blognak a foltvarrás lenne a fő témája, eredetileg így indult, de nagy konkurenciakánt beleszólt a kötés...na meg, ahogy szoktam mondani...minden más, ami engem érdekel. Lassan ott tartok, hogy megfordítható a dolog: minden más, és néha foltvarrás, de, hát ez van...:-)))

Most is csak kérésre, egy nem túl nagy méretű asztalközép készült. A terítő, amire került, amolyan méretreszabós, :-))) körbeszegéses rutinmunka volt csak. (Mint az idei nadrágfelhajtások:-)

A kis terítő már közelít a foltvarrás kategóriához, de nem olyan nagyon az:-)))

A mediterrán színek is meg voltak rendelve, amihez aztán egy "skandináv" fazont választottak. Azért skandináv, mert az arrafelé élő foltos bloggerek készítenek hasonlókat, szolidabb színekkel, érdekes módon inkább hideggel:-))

Kötött mellényem...

...a próbababámon:-))



A minta innen, némi  módosítással...

A király beszéde

...nagyon meg akartam nézni, és nagyon jól tettem, hogy így akartam.

Direkt nem olvastam el, hogy mit írt a lányom róla, nem szerettem volna, hogy kicsit is befolyásoljon, bár alaposan kibeszéltük mi ezt egymás között:-))) Mivel együtt néztük a filmet is...:-))

Természetes, hogy a történelem egész végig ott kísért a háttérben, az is nyilvánvaló, hogy ezen események alakulása is belejátszott a végkifejletbe.

De...én akkor is a lelkileg vívódó, hol a faladó, hol nagyon akaró EMBERT láttam az egészben, meg a nagy türelemmel, sok szeretettel, támogatással őt körülvevő családját...

...és azt a "beszédtanárt", aki egyedi stílusával, különleges módszerével szintén az "akarat" megtestesítője volt. És ez az akarat, amikor mindkét fél részéről közösnek nyilváníttatott, meg is hozta a gyümölcsét.

Amit még feltétlenül megemlítenék, hogy ez a film úgy szögezett le első percétől az utolsóig, hogy az ember észre se vette az idő múlását.

Nem mellékes az sem, hogy a mai "nagy" filmes világot tekintve sokmindentől mentes, ami nélkül ma már nem nagyon van mozi...vérengzés, gyilkosság, szex...

De a jó film ismérve a jó színész, erről se szeretnék megfeledkezni. Szerintem telitalálat volt a szereposztás...(kicsit se vagyok elfogult, nagy kedvencem a főszereplő:-))

Ajánlom mindenkinek, hogy nézze meg...!!!

...és akkor most én is elolvasom, hogy mit is írt a ( hogyishívják :-)) a Gyerek

Boldog névnapot Marietta!

Az arcképeslap itt készült.

Az olasz is megvolt...

...a nemzetközi étkek folytatásaként.

Annamari saját készítésű olasz pizzája...magyar szájízre hangolva.:-))

Nagyon finom volt!

Napló 1912-1913

...írta Csáth Géza. Én meg mostanában elolvastam, elég régóta készülök is írni róla, de ez valahogy most nem megy.

A könyv már 2 évvel ezelőtt a karácsonyi kívánságlistán szerepelt, Annamarinak ajánlotta még a gimiben a legkedvesebb tanára. Mivel akkor nem találtam, mert jó ideje nem adták ki, utána  nem is kerestem. Aztán mikor a Brüsszeli csipke kapcsán nézelődni kezdtem a neten, rátaláltam a Top 10-re, és eszembe jutott ez a könyv. Az egyik licitálós oldalon, az egyetlen fellelhető példányra gyorsan lecsaptam...

Kár lett volna kihagyni, de a gond megint az, hogy erről nem tudok írni...nem a Top 10-ben betöltött rangsora miatt...ehhez ismerni kell az ember életét... azét, aki írta a naplót. Nem véletlen, hogy nem neveztem írónak, mert ő egy nagyon"összetett" személyiség volt, sokirányú, hatalmas tehetséggel megáldva, jóval több, mint "egy" író...talán ez volt a veszte...aki "nyert" a kárán, (csúnya módon kifejezve) az az olvasó...Mert Csáth Géza nem keveset és nem semmit hagyott maga után rövid életútja során.

Ha vizsgák után ráér a gyerek:-))

...akkor süt-főz:-))

Egy kis mexikói, egy kis kínai...jön majd az olasz és a francia:-)) Állítólag:-))



(Már "magyarul"is elég jól megy neki:-)))

Fánk helyett...

...kenyeres hétvégénk volt. A kezdeti kísérletezgetések után (ami úgy 5 éve kezdődött)  ráálltam egy  jól bevált, a család ízlésére alakított kenyérreceptre, technikára...elég gyakran, elég sokat sütöttem, nem nagyon volt kedvem a járt utat járatlanért feladni, néhány kivételes alkalomtól eltekintve.

Aztán úgy fél éve, le kellett cserélnem a kenyérlisztet, amit éveken át használtam, mert olyan ára lett, hogy az már nekünk a luxus kategória határát súrolja. A környéken, úgy 30km-en belül két malom is van, az egyik helyen sajnos csak 50kg-os kiszerelésben árulják, illetve évente1-2 alkalommal az egyik nagy bevásárlóközpont üzleteit feltöltik, normál 1kg-os kenyérliszttel. Így esett, hogy első váltásként 110km-ről "utazott" hozzánk az a liszt, ami a tőlünk 20km-re lévő malomból került ki:-)) Na, de a másik helyen aránylag jó áron sikerült beszerezni, (még áremelés után is) és ez is közel  van...a jászjákóhalmi Mária-Malom, hogy nevezzük nevén a dolgokat.

Igaz mostanában már kevesebben vagyunk itthon, ritkábban kell sütni, de megint rám jött a próbálkozhatnék, felavatandó, az egykoron nagyon jó hírű jákóhalmi kenyérlisztet. Nem okozott csalódást. Szombaton Limara polentás kenyerét gondoltam "újra", majdnem szó szerint készült, de loptam hozzá ötletet innen is. Azt hiszem a képek elég beszédesek...az illatot, meg a többit oda kell képzelni...:-))



Vasárnap aztán csak egy hagyományos kenyeret terveztem, amit az utóbbi időben dobozformában sütöttem, sütőzacskót ráhúzva. Ez annak kedvez, aki szereti a pirítóst, könnyebben belefér a pirítóba...és mivel legnagyobb kenyérfogyasztónk már szinte csak a pirítós-evőnk:-)) igyekszek a kedvére tenni. Motoszkált bennem azért a kisördög, ki kellene próbálni a híres jénais sütést...nekem nincs 8l-es kacsasütőm, de hasonló formájú, kisebb jénaim igen. . .Egyszer egy hűtős kelesztésű kenyér már készült benne, de azt a fajta próbálkozást feladtam, mert nem voltam elégedett a végeredménnyel...

Ma attól féltem, hogy nem fog elférni majd az edényemben a kenyér, de éppen, hogy...szép is lett, finom is, óriási is, cserepes is...

Ha megint ilyen kísérleti kedvem lesz, akkor a cserépedény kerül sorra:-)))

Megint fánk, megint játék...

Győzött az igazság,  nyert a fánkunk, (és még sok más fánk is:-)) Ez volt az első pályázat, játék, amiben részt vettem, most is csupán a véletlen és a csakazértis folytán.

A nyereményt is megkaptuk, szinte gyorspostával érkezett, egy praktikus, jó erős, használaton kívül kis helyen, minden női táskában elférő bevásárlószatyor. "Ökoszatyor"...

Köszönjük a szavazóknak, a  NoSaltynak, na és a véletlennek, aki jelen esetben egy képtolvaj volt...azért máskor mégsem így kellene...:-))

Készülget a kötött...

...reményeim szerint, mellény:-) Feltéve, ha elég lesz a fonalam. Egy darabban kötöm, sehol se lesz összevarrva, fentről, a nyakától kezdtem,...szintén raglán. Ezzel a módszerrel tanulódarab:-))

Lopják a fánkomat!

Nem gondoltam, hogy velem is megtörténhet....:-)))

Szerdán délután kaptam egy levelet innen, azzal a kérdéssel, hogy ezt a fánkomat

szalagos farsangi fánk receptem

feltettem-e ide, erre a versenyre.

Addig nem, de akkor aztán igen. Persze ezután első dolga volt a kis családomnak, hogy megnézzük a versenytársakat:-)) Már ami a fánkokat illeti. :-)) És láss csodát! Valaki megelőzött!!! A fenti fánkom fotójával, meg  szerencsét sejtető nevével egy illető benevezte a szalagosomat...(és jó állt a versenyben).

Az említett levelet ebből kifolyólag kaptam, természetesen nagyon korrektül, ha nem érdeklődnek én nem nevezek, nem nézek szét, rá se jöttem volna a csalásra. Szerencsére vannak azért nyitott szemmel netező versenyzők is, akik szólnak, ha úgy gondolják valami nem felel meg a valóságnak.

Nagyon sokat olvastam már ezekről a nem is tudom minek nevezzem őket: tolvajokról.

Jómagam is sokat gyűjtögetek a netről, hogy majd egyszer én is ilyet sütök, főzök, varrok, készítek, építek stb...a gépen gyűlnek ihletadó mappában, ezzel senkinek se ártok...

Aztán vannak, akik letöltik a képeket, majd sajátjukként fel is teszik valahová...főleg akkor ocsmányság, ha esetleg reklámok miatt számít a kattintás...de amúgyis, ami nem az enyém arra, vagy hivatkozom, vagy fel se töltöm.

Ehhez képest elképesztően mocskos dolognak mondható, ha valaki annyira elvetemült, hogy más munkájával nevez versenyre. Úgy gondolom valami nincs rendben az értékrendjével. Lehet, hogy néha bejön a dolog, de ha mégsem, mint  most, akkor arc nélkül is elég szégyen ez szerintem. Az illető lelkiismerete nem hiszem, hogy játszik ebben az esetben...ugyan miért?

De azért ott érzem a saját fánkommal kapcsolatban is a kétkedést, egy-két bizonytalan megjegyzés arra enged következtetni, hogy az emberek nagyon is bizalmatlanok...persze ez nem lehet véletlen...nyilván a sok negatív tapasztalat az oka. Az én esetemben meg ugye, a Szerencsepénz....:-(

Kedves Szerencsepénz! Ajánlom figyelmedbe a kép után következő családi receptünket is! Onnan megtanulhatsz fánkot sütni, amivel aztán nevezhetsz mindenféle fánksütőversenyre.

Hidd el nem ördöngösség, már a lányaimnak is megy:-))

Ha nem sikerülne, akkor meg légyszíves ne a máséért nyúlj, hanem edd meg, amit sütöttél!!!

Ma Balázs nap van...

 



Tudom! :-)))
Kívánunk is neked nagyon sok boldog névnapot!
Anyukája... Apukája..Testvérkéje és másik Testvérkéje:-))

Meg a Nagymamája és Nagypapája is:-)))

A medve...

...remélem nem járt ma a Kékestetőn...mert ott sütött a nap:-))

De alacsonyabban ború volt egész nap... Remélem értékelte:-)) és marad, a tél meg megy:-))

A könyvek és én...

...mindig jó viszonyban voltunk egymással. Kamaszként képes voltam az ebédet is elodázni, ha épp olyan könyv volt a kezemben, amit pont akkor nem lehetett letenni. Abban az időben annyit kaptam és vásároltam, hogy nem győztem olvasni, így esett, hogy mire férjhez mentem, a férjem könyvei, meg az enyémek, az akkori viszonylatban egész komoly házi könyvtárat alkottak. Bár a mai árak mellett lehet, hogy a mai viszonylatban is????

Aztán jöttek a gyerekek, és bizony az olvasás volt az, amiről évekre lemondtam, vagy legalábbis jelentősen csökkentettem. Könyveket vásároltunk folyamatosan, , előbb a meséket, majd "okosakat", szerettem volna, ha gyerekek is szeretik őket...Ja és persze olvastam én meséket, meg verseket a a lányaimnak... A nagy kedvencet, Gazdag Erzsi Meseboltját rongyosra :-))



A három lány közül a "nagy moly" Annamari lett, szerencsére a másik kettő is olvas, csak kevesebbet...ha már olyan jó példával nem álltam eléjük, hogy könyvvel a kezemben lássanak gyakran, legalább a polcon sorakozó kötetek felkeltették az érdeklődésüket...kérdezgették mit olvassanak el, mi volt a kedvencem...

De aztán fordult a kocka, ők kezdték el követni a "napi" irodalmat, egészen főleg Annamari, és ő volt az, aki a kezembe nyomott pár éve egy könyvet, hogy ezt olvassam el. Nekünk (nekem) Szilvási, nekik Coelho.

Meg nekem is, olyan értelemben, hogy anno egy Szilvási könyv adta meg lökést az olvasáshoz...most meg a gyerekem egy Coelho regénnyel.

A 2010-es évet úgy kezdtem, hogy többet kellene olvasni, mint az előző évben, ez sikerült is...