Egy családi hétvége Miskolcon...

...kivételesen most nem a gyerekek jöttek haza hétvégén, hanem mi mentünk hozzájuk, egy kellemes (vénasszonyos:-)) nyár végi családi program reményében. Az időjárás (is) :-)) kegyes volt hozzánk, így röviden, tömören: remekül sikerült a hétvégénk.

Pénteken a kora esti órákban érkeztünk Miskolcra...a nagylányunk által készített remek vacsora után elindultunk "ledolgozni" azt. :-)))

Program volt bőven...a város több pontján épp a kutatók éjszakáztak:-))

További Képek az kutatók éjszakájáról...

A Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál keretén belül a Művészetek Háza előtt a Kerekes Band zenélt...

Másnap egy jókora "bolhapiac" látogatás, és némi shopingolás után elindultunk Lillafüredre...közben már igencsak megkordultak a gyomrok, így az útba eső Molnár Csárda csábításának nem tudtunk ellenállni. Mint a képek bizonyítják jól tettük, mert jót ettünk:-))

Végül azért megérkeztünk...

Lillafüredről beszéljenek helyettem a képek...

Hazafelé menet (Miskolcra) , még útba ejtettük a Diósgyőri Várat...

A véletlen, ( meg a férjem:-)) aztán úgy intézte, hogy egy nagyon kellemes, nagyon hangulatos helyen, nagyon meglepő, nem hétköznapi módon készült és felszolgált, gyertyafényes vacsorával zárjuk a napot...

Képet, hangot tudok mellékelni, de sajnos illatot nem:-)))

...akkor egy kis hangos hangulatfoszlány:-)))

Kár, hogy a felvétel nagyon rövidre sikerült:-))  a zene nekünk végig szólt, az étel nekünk készült...:-)) és nagyon finom volt...

Flambírozás zeneszóra:-))) az Alabárdos Étteremben Miskolcon

A kellemes hétvégéért köszönet a szervezőknek:-)) a támogatóknak,:-)) az időjárásnak, és a sok-sok véletlennek:-))

A csókmadár...

...is lehetne, sőt szerintem leginkább ez lehetne annak a novellagyűjteménynek a címe, ami igazából a Kik csókolóznak többet? címet viseli.

Nem akarom én Karinthy Frigyes címadó írását lehúzni, dehogyis...csak nekem Heltai Jenő csókmadara ( A csókmadár) vált az első számú kedvenccé.

Sok írói egyéniség, mind más stílus, vannak, akiket kevésbé kedvel az ember...de a kíváncsiság akkor is csak hajt, ha már kézben a piciny kötet, és ráadásul ilyen nőies a téma...és férfias annak megközelítése:-))

Csak szerényen jegyzem meg...ez a 400. :-)) Nem szeretem a felhajtást...

Egy cipó utóélete...

...mert az élőélete:-))  túl hosszúra sikerült. Történt ugyanis, hogy a húsvétkor vásárolt kis szakajtó kosaram használatát nem sikerült eddig elsajátítanom. Pedig bőszen gyakoroltam akkoriban, de nem néztek ki  túl jól  a belőle kikerülő cipócskák...

Kidobni nem akartam az egyik nem túl sikeres kenyérkét, eszembejutott egy régi kedvenc reggelink, ami már úgyis kezdett feledésbe merülni. A kihűlt cipót egy-két hónapra fagyasztóba dugtam, de csak azért, mert vártam a megfelelő alkalmat, amikor leszünk itthon annyian, hogy érdemes legyen egy hétvégi családi reggelit kreálni belőle. Az elmúlt hétvégén ez meg is történt, íme a mindenféle jóval megöltött cipónk...

Nagyon szigorú receptje nincs:

Végy, vagy süss egy cipócskát...a részben teljeskiőrlésű lisztből készült az igazi.

Vágd ketté, mint egy tortalapot, kapard ki a belsejét, de azért ne teljesen..

Készíts saját ízlés szerint kb. 4 tojásból egy jó adag tojáskrémet, a kikapart kenyérbél egy részét is keverd közé, de vigyázz ne legyen túl száraz, és túl híg sem.

Amit még én használtam: sonkaszeletek, sajtszeletek, paradicsomszeletek, és salátalevél...( de bármi lehet a töltelék, csak a fantáziánk szabhat gátat neki:-))

A cipó alsó részének üregét megtöltöd a tojáskrém felével, jöhet rá a salátalevél, sonka, sajt, paradicsom...megint sajt, sonka, salátalevél és a cipó felsőrésze a tojáskrém másik felével megtöltve. Ezzel lefeded az egészet, folpackba csomagolod, érdemes valami kerek formába tenni és egy éjszakára jól lenyomatni..vágódeszka stb..egyszerű konyhai eszközök megfelelnek a célnak.

..másnap reggel tortaszerűen felszeleteled és jó étvágyat hozzá! :-))

Befőzés...

...mint rendszeres nyári elfoglaltság terveim szerint idén elmaradt volna. A kamrapolcaink befogadóképessége véges, és mivel tavaly nagyon meg lettek pakolva, úgy tűnt az idén nem sok minden fér oda. A paradicsomlé igényelt egyedül utánpótlást...annak üres volt a helye...már nem az.

De nem "úsztam" meg ennyivel, a kapott uborkából, jó pár üveg csemegeuborka, csalamádé készült, amit viszünk is majd tovább a gyerekekhez.

A Legnagyobb lányom viszont az idén debütált az önálló befőzés terén...nem is akármivel kezdte...

Nagyon finom! :-))

A férfi mind őrült...

...bevallom,Török Rezső könyvét második nekifutásra sikerült csak elolvasnom. Hogy miért? Mert szükségem volt  egy újabb lendületre, hogy belerázódjak abba a stílusba, amit Tv-ből, színházból , moziból jól ismer az ember... A kabarék, a bohózatok, régi magyar vígjátékok világából. Írásban viszont még sose került a kezembe ez a műfaj. Kellett pár oldal a ráállásra, de megérte kivárni, mert nagyszerűen szórakoztam...ha  valaki igazán ki akar kapcsolódni, sokat akar nevetni, annak szívből ajánlom.

Azt sajnálom, hogy a szerzőről, aki komoly munkásságot tudhat magáénak, ennyire szerény információ áll az érdeklődő rendelkezésére, még a nagy tudású internet világában is...

Amire viszont rátaláltam, létezik egy 1937-es film, Jávor Pállal a főszerepben...talán illett volna látni, vagy legalább tudni róla, mint ahogy többet is Török Rezsőről...akinek a neve azért remélhetőleg sokaknak ismerősen cseng:-))

 

 

Ilyen volt...

...ilyen lett. :-)))

Az év első felében előszeretettel alakítottam át a környezetemben apró dolgokat..be is számoltam blogban róluk...most egy kicsit nagyobb falat volt soron, ráadásul nem is az enyém, hanem a Férjemé az érdem.

Az úgy volt, hogy 22 éve, még az egykori magyar bútoripar termékeivel rendeztük be a házunkat...nem vagyunk a klasszikus szekrénysor pártiak, ellenben praktikus tárolóhelyekre szükségünk volt akkor még kettő, majd három kicsi gyerek mellett..Komoly gondot okozott a legnagyobb gyerek kinőtt ruháinak raktározása amíg mindegyiken végig nem mentek...ráadásul  mindig jöttek örököltek darabok is, amiket szintén tárolni kellett...

El kell árulnom a gyűjtögetés is családi tulajdonság...örököltük-örökítjük:-)) mindentől baromi nehezen válunk meg...Legjobb kidobós trükkre sok év után jöttem rá...ha valami 2-3 évig (!!!) nincs kézben,szekrény, padlás stb. mélyén hever.. azt már senki se keresi...lehet lommá nyilvánítani, és feltűnés nélkül kicsempészni a házból...az enyéimet ugyan fájó szívvel.:-))..na az újrahasznosítható  rongyokra ez nem vonatkozik:-)))

Egy szó mint száz...jól bebútoroztuk a lakást, nappalit, két gyerekszobát ezekkel az elemes bútorokkal. Sokféle elrendezésben álltak már, de leginkább a nem szekrénysor jellegű összeállítást szeretem...elhelyezve is úgy vannak, hogyha valaki benéz az ajtón nem a szekrények esnek a látószögébe...

A gyerekek bizony eléggé leamortizálták a szekrényeiket (ugye a lányok is tudnak ilyet) meg a napsütés is igencsak megfakította őket...de cserére nem is gondoltunk...alapjában véve még ezek a bútor kategóriába tartoznak...

Most az egyik gyerekszoba került sorra...egyszerűen letapétázta a férjem az ajtókat... közös megegyezés alapján kiválasztott öntapadós tapétával...Megújult rendesen a szoba, nekünk tetszik, de ami a lényeg, a gazdájának is.:-))

Pár éve a nappalit újítottuk fel, ott parafaburkolat került az ajtókra, új gombok...mi nagyon megszerettük.

 

Szeptember...

...vége van a nyárnak. Most nem mondhatjuk, hogy hirtelen, hisz tegnap még igencsak nyára emlékeztetett a hőmérséklet...felénk ma is ragyogóan süt a nap, meleg van...(megtévedt évszakok)

Mégis mindig rövid a nyár, és hamar nyakunkon vannak az 'ember"-es hónapok, élükön a szeptemberrel. Soha nem szerettem, pedig illene, hisz ez a hónap az enyém kellene, hogy legyen...mert a saját ünnepeim hava...igaz az én koromban  már nem annyira örül az ember lánya, ha eggyel több évet tudhat magáénak:-))

Szeptember...hiába minden igyekezete:-)), lehetnek ünnepek, süthet a nap, eshet az eső, sárgulhatnak a levelek, pottyanhat a dió, szemezgethetjük a szőlőt...örök idők óta az iskolakezdés hava. Amikor gyerek voltam azért nem szerettem, amikor szülő lettem megint azért nem szerettem. A gyerekeim felnőttek...most ezért nem szeretem.

Végigmentünk minden lépcsőfokon a lányainkkal...most már a "felső" szinten járunk...ennyi tapasztalattal mögöttem állíthatom, igaz a mondás:

Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond...:-))

De....másfajta:-))

Amíg egy elsőbe induló kisiskolást erősen kell támogatni több szempontból,  addig egy első évét kezdő egyetemi hallgatót egészen más szempontok szerint (is) ajánlatos...:-))

Tény, hogy megszűntünk nagycsaládosnak lenni...ennek azt hiszem azért lehet örülni is...(meg nem is, mert rövid volt a gyerekkor)...felnőttek a gyerekek....

Nem mondhatom, hogy nagycsaládosként dúskáltunk a támogatásokban...de nem is ezért vannak hárman...:-))

(Mondjam csúnyán? Nem szocpol gyerek a harmadik:-))

A nagycsaládos állapotunk megszűnte miatt a Legkisebbnek már nem jut az ez irányú kedvezményekből...sőt a Középsőnek 3 év után, az utolsó évében a kollégium sem, bármilyen kitűnő is a tanulmányi eredménye. (Nem tudom honnan rémlik, hogy mindentől függetlenül a jó tanulmányi eredmény biztos hely a kollégiumban...ez még átkosbeli vívmánya volt a felsőoktatásnak???)

A kollégiumi hely elutasítása okozott némi zűrzavart, de sikerült egészen jó megoldást találni...olyat, amilyet a Gyerek :-)) akart...( Ez azt jelent, hogy hetente 3x ingázik)

A Gólyánknak már eltelt az első két hete...ismerkedés a nagyon újjal...hiába vannak már évek óta információi erről a világról a nővérei által...egészen más dolog a személyes tapasztalat. Az új környezet, új társak, új tanárok, új tantárgyak, új tanulási stílus...

és hozzá még a híres egyetemi hagyományok őrzése kapcsán a felsőbb évesek igencsak erősen megdolgozzák a gólyákat:-)) több heti procedúra elé néznek...de az meg része az összekovácsolódásnak...meg az egyetemi éveknek, hogy legyen miről mesélni az unokáiknak:-))

Nekünk meg szülőknek továbbra is marad az aggódás...mondhatnám másfajta...de mindig ugyanazért...a gyerekekért...és nem a pirospontért:-))

(Azt azért be kell vallanom nem irigylem azokat a kisiskolásokat és szüleiket, akiknek az idei az "első" szeptemberük...)

:-))

"Szép blogoknak akikben van némi extra" -díj

Nagymamistól kaptam ezt a díjat, amit itt újból szeretnék neki megköszönni...és ezennel továbbadni...először is mindenkinek...aztán néhány nevén nevezett:-)) bloggerinának...

Csilla

Lonci (vendéglője)

Marionn

ayildi

bodzazsuzsa

 

Nagymamis  bejegyzését olvasva a blogger-díj témában, azt kell mondjam hasonlóan vegyes érzelmeket vált ki a dolog belőlem is.

Igazából én mindig mindenben le vagyok maradva, mindig akkor kapcsolok, amikor már jól bejáratott valami. Sok éve, nagy örömmel, és saját (nem épp erre szakosodott aggyal:-))  sok-sok munkával  összehoztam a saját honlapomat...és nagyon örültem neki. Már mindenkinek volt....

Aztán eltelt pár év, alaposan "elblogosodott" a net...gondoltam ilyen is kellene...praktikusabb, gyorsabb...mondjuk, divatosabb:-)) Próbának szántam, nem gondoltam, hogy ennyi ideig kitartok majd. Mindig vannak csendesebb időszakok..amikor vagy kedvem, vagy időm, vagy hangulatom nincs hozzá, de időnként úgy gondolom egészséges egy kis szünet.

A foltvarrás volt eredetileg a fő irányvonal, de megadtam magamnak a címben a lehetőséget...minden más, ami engem érdekel....

Ezért ilyen szétszórt az egész, mint jómagam:-))

Díj. Na  igen...egyszer, mikor első alkalommal kaptam volna...nagyon félve, nagyon udvariasan, de visszautasítottam egy hasonlót. Úgy tűnt a bocsánatkérésem  és az indokaim el lettek fogadva. (Egy egész bejegyzést szenteltem anno e témának.)

Aztán jöttek újabb játékok... jó szó... gyerekkorunk kedvenc ízei....ezek kicsit túlléptek az "add tovább" kategórián, és én játszottam...meg tovább is adtam. Ekkor jöttem rá, hogy bizony nem minden gömbölyű...feltehetően az egykori visszautasítás miatt...:-))

A felkérésem azon a helyen figyelmen kívül maradt, másé ugyanabban a kategóriában, ugyanott  meghallgattatott...

Volt, aki több felkérést kapott mégsem feledkezett meg senkiről. Apróság tudom...nem is kellene vele foglalkozni...csak sajnos én nem az a kategória vagyok... a tüske az maradt :-(((

Nagy gondban vagyok, mert igazából nem szeretném kibeszélni a szóban forgó bloggert, másrészt jó lenne, ha az akkori, ugyan általánosságban értendő, de főleg hozzá intézett bejegyzésem szem előtt lenne, mert az ott leírtak ma is igazak.

Viszont az ő reakciója......??? Akkor...és mostanában...

A történtek után erősen megkérdőjelezhető...

Megfertőződtem...

...Quimby-vel. :-))

Az én koromban...!!!  De az én koromban is jó, ami jó :-)) zene minden-kor-ban :-))

 

[youtube http://www.youtube.com/watch?v=BtP9Ugc5Eu8]