A katedrális ...

...volt mostanában az esti mesém. Ken Follett nagy sikerű regénye tényleg igazi meseként szolgált számomra.



Kapott már ez a regény hideget, meleget az olvasóktól, maga a középkor világa hozzám se áll túl közel, mégis azt mondom, kellemes szórakoztatást nyújtott az első sorától az utolsóig. Tudom, a sötét középkor, de mégis szórakoztatott...:-)) Ahogy a Piroska és a farkas is bejön  a kicsiknek:-))

Ha egy könyv, úgymond olvastatja magát, akkor nagy baj nem lehet vele...míg másoknak az nem tetszett, hogy az író nagyokat "ugrott" a korban, engem pont vonzott ez a fajta lendületessége...nem voltak fölösleges leírások, mégis" filmszerűvé" vált az egész...igaz az utolsó 200 oldal környékén már bennem is megfordult a kérdés...mikor győzedelmeskedik végre a jó a rossz felett...mert az egész regény erről szólt. Várjuk a méltó büntetést. Mese felnőtteknek.

Hogy tanulságos-e :-)) Hmmm???...Nem kell belemagyarázni, de ...hatalmi harcok mindig voltak, vannak, és lesznek... a tét mindig a nép különböző rétegeinek igényei szerint változik. A szegényebbekké szerény, míg feljebb haladva egyre magasabb...:-))

(Bocs, hogy kicsit belemagyaráztam:-)))

Az már mellékes, hogy engem mindig nagyon érdekelt, hogyan készültek, például a hazánkban található gyönyörű, hatalmas templomok, apátságok... a korabeli lehetőségekkel..na, erre egészen jól megválaszol ez a könyv.

Az, hogy a könyv is hatalmas és 1000 oldal körüli, ne zavarjon meg senkit...arra viszont érdemes odafigyelni, hogy baromi nehéz...pontosabban komoly súlya van :-)))