BÚÉK!

Új év előtt...

...gondoltam írok még a karácsonyi ajándékunkról,. :-))

Szombaton megvolt a Csík zenekar óévbúcsúztató koncertje. Hallottuk már őket élőben, kisebb közönség előtt, akkor is lenyűgöztek, most is.
Ízig-vérig zenészek. 

Gyakorlatilag elmondani nem lehet egy ilyen élményt, hallgatni kell őket. 

Előbb egy igazi Csík-nótát, egy  szórakoztató pásztordalt ajánlok. 
Sajnálom, hogy nincs hozzá kép, a huncut tekintet nagyban fokozza az élményt:-)) de a "hang" se semmi, és a szöveg sem, főleg

így szilveszter estére...:-)) 
Vagy bármikor, jókedvteremtés céljából:-))

és egy régi-új :-) kedvenc...

Az óévbúcsúztató koncert végén:-)

 forrás:Facebook

Karácsony után...

...ha már előtte nem volt alkalmam blogolni.  

Nem kívántam a blogolvasóimnak hivatalosan kellemeset, de bízom benne, hogy mindenkinél legalább annyira szépre, jóra, családiasra sikerült, mint nálunk. Nem írom, hogy meghitt, mert mi inkább a vidám karácsony hívei vagyunk, amit az alábbi képekkel bizonyítani is tudok:-))

Sütött-főzött a család apraja (nagyja is, csak arról nincs fotó) .:-))

Pusmogtunk, ajándékot titkoltunk, csomagoltunk, fát díszítettünk,  aztán pedig bontogattunk:-)) 

A legnagyobb ajándékunkat a három lányunktól, nem kellett bontani. Egy szép mappában lapult. Akkor, hirtelen egy pillanatra, na, jó:-)) sok pillanatra nagyon meglepődtünk.

Igazából másnapra fogtuk fel és holnap fogjuk élvezni.:-))
És, hogy a koncert után ne kelljen éjszaka hazaautózni, egy közeli panzióban szállást is foglaltak nekünk:-)

Vendégségbe mentünk a szüleimhez, aztán ők jöttek hozzánk:-))

Nem volt idő, olyan nagyon elmélyülni az ünnepi hangulatban (szerencsére), mert az idén hozzánk ért a "forgó", így karácsony második napján egy igen népes család betevőjéről gondoskodhattam a szűkebb családom néhány szorgos tagjával egyetemben... 

Az általam varrott ajándékokról folyamatosan be fogok számolni itt a blogon. Most már nem titkos:-))

Boldog születésnapot! :-)))

:-)))

...megvolt az idén is...

 a nagylány ötlete nyomán, az ő vezényletével, némi csúszással:-) 

de mikulássapkában a családdal:-))

a náluk már hagyományos mikulásvacsora:-)))

Egy kis klasszikus...

...humor, Rejtő Jenőtől. 
(P. Howard)

Sokak szerint Rejtő művei  ponyvakategóriába tartoznak. Legalábbis egy időben egyesek annak tekintették.  

Komoly és örök kérdés számomra, hogy hol a határ ponyva és "értékes" irodalom között. 

Ez annyira szubjektív,  meg relatív:-)) 

Egyébként meg mindegy:-) Mert Az ellopott futár című mosolyra fakasztó, "moziztató" regényén végig jól

szórakoztam:-)

Témája örök:-))... 

A jó, a rossz, még a csúf is:-) és persze győz az igazság:-), mert a jó, az mindig jó, a rossz nem is az, csak annak tűnik, a csúf, pedig képes megszépülni:-) mindez egy kis Prücsökkel megspékelve:-)

Néhány megrázó regényt követően, na meg ebben a bolond világban, egyenesen jól esett egy kis könnyű, szórakoztató, kacagtató olvasnivaló. 

A fülszövegek ne tévesszenek meg  senkit:-))

Hétvégi óriás kuglóf...

...volt hozzá forró csokoládé is:-)

Hóesés...a maga idejében:-))

Télapó az idén jókor rázta meg a szakállát-))

Megjött a mikulás...:-)

Mikulás-retro..:-)

Van annak már 20 éve is, hogy ezeket a  bábokat gyártottam a lányainknak mikulásra:-)

Eljárt felettü(n)k az idő:-) Ezért  kicsit nosztalgiázok :-))

Piros lett a paradicsom...

...ez nem sárga:-) és már nem is zöld:-))

Bár kint javában hull a hó, hiszen december van, ez még mindig a saját kertből való... pedig december van. :-)
A leszedett zöldek mostanra ilyen szépen beértek a lakásban:-))

Frissítés: 

Az utolsó kerti paradicsomokat  a december 25-én készült pörköltbe használtam el :-)

Mézeskalács adventi koszorú...

... a nagylányunktól. Marianntól.

A rend kedvéért, na meg, mert így igaz, megjegyzem, a legkisebb pedig (nem "mindmegette", hanem ) hazaszállította épségben. 
110 km vonaton
:-) 

Nem csak ezt, hanem egy másodpéldányt is a nagyszülőknek.

Sok éve én is lelkesen sütögettem karácsonyra mézeseket, sőt, sütögettünk a lányokkal.
Íme a rangidős követőm:-)) munkája.
Akkoriban még a technika nem segítette ennyire a dokumentációt, mint manapság. Azért néhány ötlet régről itt  fellelhető.

Ezt hallani kell...

...tőlük, sokszor:-)) 

Az üvegbura...

Sylvia Plath  regényét csak erős idegzetűeknek ajánlom. És ne most, karácsony előtt olvassa el senki. Két éve  is sikerült egy kísértetiesen hasonló témát találnom ilyen tájt. 

Ezt a könyvet a Legkisebb lány(20) szerette volna nagyon elolvasni.Ő nem jutott 150 oldalnál tovább, feladta. Megmondom őszintén, nem igazán bánom. Mert onnantól kezdve aztán nincs kímélet. Saját magát és az olvasót se kíméli az írónő. És úgy kezdve hozzá az olvasáshoz, hogy tudjuk ez egy önéletrajzi mű, bizony, valóságos döbbenet. Sőt, annál is több...

Csak miután elolvastam, akkor jöttem rá, hogy az első 150 oldal miért is tűnt annyira nehézkesnek, vontatottnak. Azt hiszem annyira zseniális volt ez a nő, hogy remekül ábrázolta kezdődő, majd aztán egyre jobban eluralkodó depresszióját, összeomlását. Olyan az első 150 oldal, amilyen az ő élete, hangulata, lelkivilága volt azokban az időkben.

Gondolom nálam okosabb emberek sokat foglalkoztak az írónő életével, kielemezték az írását nem csak irodalmi oldalról, hanem a lélek szempontjából is. Hogy mi, hol, miért történhetett a fiatal lány életében.

Talán  apja korai elvesztése, csupán 8 éves volt akkor Sylvia, okozott nagy törést az életében. Esetleg megvolt rá a hajlama, aztán az idegen környezet ahová a szerencsével, és jó eredményeivel került, ez "jutalomjáték" kellett volna, hogy legyen, de egy olyan lavinát indított el az életében, ami a regényben majdnem tragédiához vezetett. 

A tragédia viszont  az életben nem maradt el. Annak ellenére, hogy egy idő után gyógyultnak nyilváníttatott. 

Ezt már nem (csak)a regényből tudom... tanult, dolgozott, férjhez ment, szült, elvetélt, elvált, és írt, mert ezt tanulta, ehhez értett, ezt akarta. Ezt nagyon jól csinálta, csak talán nem tudta.

Mindezt  tette 31 év alatt. Az élete egy időzített bomba lehetett. Az is volt.

1963-ban öngyilkos lett. A regényt olvasva  és  összevetve az életrajzi elemekkel, ez nem volt véletlen. Nem lehetett véletlen.

Fiatal volt még, egyetlen verseskötete jelent meg életében,  halála évében  pedig Az üvegbura (The Bell Jar). És aztán a többi, amit az élete három évtizede szült...

20 évesen én is nehezebben dolgoztam volna fel, de a 20 évesem felett is eljár az idő, és egyszer biztosan újra kézbe veszi. Nem baj, ha megismerünk más  életeket, sorsokat.

Hivatalos ismertető és más olvasók véleménye a regényről itt!.

Táska ...varrtam:-))

...már karácsonyra. Ezt mutathatom, mert, aki látja, nem kapja, aki kapja, az meg nem látja:-))

Sajtos roló...

...házilag. Félig, mert a tészta mirelit leveles volt, a boltból :-)) 

Boldog születésnapot! :-)

Karácsonyi ötletek...

...régről, hogy másoknak legyen, ha már nekem elfogyott:-)) 

Mert ez az igazság. Minden évre voltak tartalékaim, néha több is, mint kellett volna. Idén nincsenek. Mikulásra meg aztán végképp semmi frappáns, amilyet szeretnék. Mert ugyan kisgyerek náluk már nem takarítja a csizmáját, a lányaink felnőttek, de valami poén általában kikerült a tarsolyból, mondhatnám a mikulás zsákból:-))

Egyébként látni lehet az albumban, hogy az évek múlásával  már szinte alig készítek direkt karácsonyi dolgokat. Egyszerűen azért, mert akit lehetett, azt már elhalmoztam ilyenekkel, meg aztán én se szívesen rakosgatom halomba és szelektálom advent első vasárnapján, hogy mit is vegyek elő a díszek közül. Valamit mindig mellőzni kell, ha sok van, pedig nyilván az is kedves számunkra. Így aztán másoknak, ha tehetem, valami olyasmit adok újabban, amit az év bármely napján lehet használni. 

Ilyen tájt gyakran keresnek mintákért, amiben tudok, mindig segítek is szívesen. Sokan sajnálják, hogy nincsenek minták a honlapomon, részben én is, így aztán a (régi) blogomon, ha módomban állt, valami elérhetőséget általában hagytam. Viszont, nem szívesen teszek fel mintát a honlapomra, nincs kedvem enyém, tied, kié vitákat folytatni. Ma már rengeteg minta található az interneten, csak ülni és keresni kell. Idő kérdése, ki mit talál. A másik ok pedig, hogy általában soha nem azt varrom, ami a mintán van. ( A sütés-főzés se megy recept után:-)) Valamit elkezdek esetleg egy adott sablon alapján, és valami lesz is belőle, nem pont az, ami a mintából  lehetett volna, hanem az, amit szerettem volna. 

Talán már ismétlem önmagam, írtam én már ezekről. :-))

Ja és nem nagyon van két egyforma darab, mert nem szeretem a  sorozatgyártást, esetleg a mesebeli hármas miatt, mint három lány, három sógornő, stb...:-)) vannak ismétlődések, hogy szó ne érje a ház elejét:-))

Remélem azért néhány olvasómnak szolgálok némi ötlettel, ahogy én is kaptam másoktól az elmúlt évek során:-)) 

Kellemes nézelődést, örömteli készülődést! 

A leleményes Hugo Cabret

Akár karácsonyi könyvajánló címet is adhattam volna, mert ez egy olyan különleges regény, ami minden korosztályban megállja ajándékként is a helyét. 

Mese képekkel,  felnőtteknek, nagyobb gyerekeknek, akár kisebb kamaszoknak. Ez jut az eszébe az olvasónak első látásra. Igen, nem elírás, ez a könyv egy különleges élményt ad, amire eddig nem igazán volt példa az irodalomban. Nem képregény, de a képek csodásak, beszédesek, bár fordítva is igaz, az írás meg ábrázoló:-)). A kettő együtt pedig tökéletes összhangban van.

Ha az ember azt mondja illusztráció, akkor gondol valamire, én is ezt tettem, szerencsére nem ástam magam bele nagyon a dologba korábban, ezért ért meglepetés, mikor belelapoztam.:-)) Kellemes. Aztán a következő olvasás közben, majd a végén, mikor befejeztem, akkor is...

kellemes minden pillanata:-))

Nem lenne jó dolog, ha most leírnám miről szól, hisz ennek a könyvnek végig egy meglepetésnek kell lennie.:-)

Annyit azért elárulok, hogy  a 12 éves címszereplő kisfiúnak és az egész történtnek köze van a rajzhoz, a rajzoláshoz, a filmhez, a mozihoz, a varázslathoz (bűvészethez) :-)

Nem csak mese, valóságalapja is van a történetnek, mégpedig Georges Méliès személye, az ő filmje, illetve ezen szerkezet, ami többek között megihlette az írót. (Sajnos magyar linket nem találtam a témában.)

Az íróról se feledkezzünk meg, Brian Selznick-ről szintén nagyon kevés magyar nyelvű információ áll rendelkezésünkre, csupán a könyvismertetőnél említik, röviden. Bővebben angolul itt olvashatunk róla.

A regényből film is készült, ami igen sok (11) Oscar-díj jelölést kapott, 5-öt nyert is.

Sajnos még nem láttam a mozit, de várólistán van:-))

Nézz bele a filmbe!

Olvass bele a könyvbe!

"Szeretem elképzelni, hogy az egész világ egyetlen, hatalmas gépezet. És tudod, a gépeknek soha nincsenek felesleges alkatrészei. Pontosan annyi és olyan alkatrészük van, mint amennyi szükséges. Hogyha pedig a világ valóban egyetlen nagy gép, akkor szerintem nekem is valami céllal kellett a világra jönnöm. Ami azt jelenti, hogy neked ugyanúgy kell, hogy legyen valami célod itt."

Hivatalos ismertető...

Ma...:-)

Zöldparadicsom chutney...

...de maradjunk egyszerűen a csatninál:-))

Az úgy volt, hogy rengeteg paradicsom termett, és hosszan a kiskertben.  Csak az októberi hosszú hétvégén szedtem ki a töveket, de addig már két adaggal készítettem ebből a finomságból.

Savanyúságnak nem szeretjük a zöldparadicsomot, valamennyit győzünk még bevárni, hogy beérjen a lakásban...ablakpárkányon, tálcán szétterítve folyamatosan érik, pirosodik...de valamit kezdeni kellett a sok zölddel. Kidobni sajnáltam, tudván, hogy egyesek még piacra menni is képesek érte:-)) Szóval megveszik...

A sok kérdésre, hogy mit kezdjek vele, jött a gasztromágus:-)) férjem nagy ötlete, ez a csatni.

( Gasztomágus= szereti a gasztroműsorokat a TV-ben, aminél fogva nyitottabb az újdonságokra,  felénk, nálunk szokatlan ízekre.)

És így lett 3x2 kg zöldparadicsomból sok pici üveg csatni. Az első adag még szolidabb, a harmadik alkalommal már elég merész ízesítéssel készült. Ez azt jelenti, hogy csípős, extra csípős, de az erős paprikán kívül a friss gyömbért, fokhagymát  is "kissé" megemeltem benne.

Recept:

2kg zöld paradicsom héjával feldarabolva

3 piros alma héjával feldarabolva

3 hagyma, megtisztítva, feldarabolva kisebb darabokra

1 fej fokhagyma, de lehet kettő is:-))

fél citrom leve

1 1/2 evőkanál só

1 1/2 teáskanál fahéj

12 dkg cukor ( ízlés szerint)

1 dl almaecet ( vagy vörösborecet+kevés balzsamecet)

1 marék mazsola

1 hüvelykujjnyi darabolt friss gyömbér ( de jó a por is)

erőspaprika sok... nagyon sok:-)) (ízlés szerint) 2-3 zöldpaprika, jó csípős fajta, annak, aki szereti, mindenestől beleszeletelve

egy csipet szalicil ( még annál is kisebb)

Mindent beleteszünk egy ép zománcú nagy fazékba, és lassan, közepes melegen felfőzzük. 30 percig fedő nélkül csendesen főzzük, néha-néha megkavarjuk. A fokhagymából érdemes a végére is hagyni valamennyit, amikor már minden puha benne.

Ennek darabosnak kell lenni, nem kell passzírozni, turmixolni, és édes-savanyú-csípős ízvilágúnak....

Előkészített, forró csavaros üvegekbe öntjük, s azonnal lezárjuk. 
Előtte a tiszta üvegeket tányérra tesszük, kevés vizet öntünk bele, és 5 percig mikrózzuk…majd a vizet kiöntve kihűtjük.

A tiszta tetőket forró vízzel leöntjük, amibe teszünk  egy kis szalicilt … Lecsepegtetve ezt csavarom a  megtöltött kis üvegekre, aztán kb 1 percre fejre állítom, majd ősi módszerrel, megy a száraz dunsztba.

Sok recept tanulmányozás után állt ez össze, ennél sokkal több cukorral és ecettel készülnek általában. A tartósítószert nem mertem kihagyni, igaz tényleg csak épp megmutattam neki.

Sült húsokhoz már teszteltük, de finom pirítósra kenve...sőt, csak úgy magában kanalazva is :-)

Egy héttel később...

...ehhez képest, ma ezt láttuk:-((((

Még korán van, ráér decemberben...akkor viszont kötelező...:-)) Legalább karácsonykor...kérem, ha lehet:-))

Szoba kilátással

E.M. Forster regényét már jó ideje elolvastam, de bevallom őszintén, nekem nem került a kedvenceim közé.

A történet nem volt magával ragadó, bár az író stílusa kifejezetten tetszett. Ő maga is beismerte, a Kilátás, szoba nélkül című függelékben, hogy nem a kedvenc regénye, igaz szerinte a legszebb. (Mivel mást még nem olvastam tőle, se megerősíteni, se cáfolni nem tudom:-))

Egy kedves, olykor, akár  humoros olvasmány, legalábbis mi már jókat mosolygunk a korabeli "illemen". Kissé romantikus, komikus, ironikus, de nagyon angol:-)) szerelmi történet.

A szereplők jelleme igazán kifejező, nagyon tipikus, ez tetszett. A történet már kevésbé, mert az kissé kapkodós, ugyanakkor nem is  igazán érdekfeszítő.

Ráadásul egy kissé túlzásnak tartom az ajánlóban bezengett  túlzott romantikával jellemzett végkifejletet:-))

Hivatalos fülszövegek   itt.

Érdekes a hármat összevetni, az én könyvem hátoldalán az áll, ami úgy kezdődik, hogy: Az 1900-as évek elején.... :-)

Érdekes, hogy egyik helyen vígjátéknak titulálják, máshol drámának...

Film is készült a regény alapján....sajnos nem láttam, de kíváncsi vagyok rá....

Nyárutó őszelőn:-))

Bölcsek könyvére...:-))

...de úgy is mondhatnám, egy osztálynaplóra készült ez a borító.

Ha figyel a sógornő:-)))

... és ilyeneket olvas, akkor  könnyű magot fogni:-))

Meglepődtem rendesen, mikor a borítékot kibontva ezzel szembesültem.

Köszönöm kedves sógornőm ezt a meglepetést!:-))

Ha jó lesz a termés viszünk kóstolót:-))

(Mónikának üzenem, hogy szép  és bőséges  termésnek nézünk elébe:-))

Ha figyel a sógornő:-)))

...  akkor  könnyű magot fogni:-))

Meglepődtem rendesen, mikor a borítékot kibontva ezzel szembesültem.

 

sárgaparadicsom mag Edit sógornőmtől:-)

 

Köszönöm kedves sógornőm ezt a meglepetést!:-))

Ha jó lesz a termés viszünk kóstolót:-))

(Mónikának üzenem, hogy szép  és bőséges  termésnek nézünk elébe:-))

Gyűjtögetünk...:-)

...mert itt van az ősz:-)) itt van újra...

                                                                  őszi termések

 

Költözünk...:-))

...befelé.

Mert vége van a nyárnak...

 

macska...hm...izé...paprika és paradicsom (utóérlelő) :-)

Maisie tudja...

...Henry James regénye is régóta várakozott, valamiért mindig elodáztam. Talán, mert belenézve, beleolvasta, túl "tömények" tűnt.

Aztán csak sort kerítettem rá, mert ugye a kíváncsiság nagy úr, de ebben az esetben újabb kíváncsiságot szült.

Az íróról nem sokat sikerült megtudnom. A regény keletkezéseinek körülményeiről még annyit se. Ha jók az információk, akkor 1897-ben jelent meg, de ez különösebb jelentőséggel nem bír, hisz a lényeg, akár napjainkra is átültethető.

 

HENRY JAMES  MAISIE TUDJA

Számomra ez egy pszichológiai tanulmány, igazán kíváncsi lennék, az írónak férfiember létére honnan volt ilyen jó rálátása egy kislány lelkivilágára. Ha hinni  lehet a Wikipédiának, akkor ő soha nem  házasodott meg, feltételezem gyereke se volt. Tudom, az írói fantázia határtalan, viszont egy ilyen jellegű regényhez szerintem több kell, de nem találtam semmi utalást, hogy honnan származott az ihlet. Ihlet? Nem, ez jóval több annál.

A címszereplő Maisienek elváltak a szülei, akik a kezdeti  "gyereken való osztozkodást" követően több lépésben, de végül lemondtak róla, átengedve a terepet a mostohaszülőknek, akikről aztán, mint életük második párjáról is lemondtak a vér szerinti szülők.

Így a mostohaszülők igen fontos szerepet játszanak a gyerek életében, illetve egy idős ( egyetlen lánygyermekét elvesztő)  nevelőnő.

A regény arról szól, hogy a kislány hogyan éli meg ezt az egész történetet, ami nem cselekményekben,  hanem lélekrajzban gazdag. Miként alkalmazkodik, szinte simulékonyan, a vitákat, bonyodalmakat minimálisra csökkentve, olykor butácskának mutatva magát, azokhoz a körülménykehez, amelyeket a felnőttek teremtettek számára...békés, nyugodt gyermekkor helyett.

Nem könnyfakasztó, inkább rácsodálkozó, sőt dühítő, ahogy a gyerek, mindenféle dacosságot, hisztit, gyakorlatilag a korosztályára  jellemző akaratosságot mellőzve mindig bedőlt a felnőtteknek, soha semmi ellen nem tiltakozott, a felnőttek "utasítása szerint" élte életét. Egészen a végkifejletig, ahol élete első önálló döntését kellett meghoznia.

...a "legszebb" az egészben, hogy nem lehet eldönteni ez milyen jellegű döntés volt.

A békesség kedvéért született csupán, vagy valós érzelem rejlik mögötte...és a bizonytalanság megmarad az olvasóban, mert ez a valós érzelem...nagy kérdőjel, ha jól olvastuk, értettük a regényt:-))

 

:-)))

 

Bármitartók a tanterembe...:-))

Választott anyagokból, ahogy kérte az újdonsült  gyógypedagógus "tantónéni"  :-))

neszesszer, textildoboz, tároló, bármitartó:-))

Netbook táska megint...

......cipzáras, zsebes, rekeszes,  puha. Választott anyagból, ahogy kérte a Középső gyerek. :-))

 

netbook táska (netbook bag)

Freeblog gondok...

...voltak, vannak és minden bizonnyal lesznek is. Ezért, én kérek elnézést! :-))

Esetenként, főleg esténként, igen nehéz, olykor lehetetlen megnyitni a blogomat,  sokszor csak az olvasóimtól értesülök erről, ha épp nincs arrafelé dolgom.

De, ha épp arrafelé lenne dolgom és véletlenül megnyílik, az estek nagy részében nem tudok továbbjutni, hogy bejegyzést írjak.

Az is rendben, ha a kedves látogató egy hibaüzenetet kap a blogom helyett, miszerint az "éppen nem működik". Annak nem annyira örülök, hogy időnként arról "tájékoztat" tévesen az előbukkanó üzenet,  hogy a blog szerzője szünetelteti, vagy felfüggeszti annak írását. Ez igazán félrevezető, és nagyon szomorú lennék, ha e miatt veszítenék látogatót. (Amit nyilván sose tudnék bebizonyítani:-))

Egyéb "rejtett" hibái a blognak csak a bloggert érintik,  így azoknak az olvasókra nézve nincs különösebb jelentőségük. Ha csak az lenne gond, akkor mondhatnám gond egy szál se:-)))

Reklamáló, érdeklődő:-))  levelemre  kielégítő, korrekt  választ kaptam, mivel a technika már csak ilyen, hogy néha több bosszúságot okoz, mint örömet, nincs mit tenni. Várok türelmesen,  remélve, hogy az illetékesek mielőbb megoldják a problémát.

És amiért ez a bejegyzés született:

Arra kérem kedves látogatóimat is, az időnként, vagy rendszeresen bekukkantókat, hogy ők is legyenek türelemmel. És mindenféle hibaüzenetet ellenére is nézzenek be hozzám továbbra is. Remélhetőleg a rohamosan közelgő hosszú téli estékre megoldódik a probléma, hozzám se jönnek hiába a látogatók, és én is nézelődhetek más freeblogokon.

Köszönöm mindenkinek a türelmét! Természetesen ehhez az is kell, hogy épp el lehessen olvasni ezt a bejegyzést:-)) Szóval működő blog:-))

:-)

 

 

Messziről jött sárga paradicsom...

...meglepetés várt ma engem:-)

Azt tudtam, hogy valami készülődik, de azt nem, hogy mi:-))

Miközben leveleinkben Mónikával a világ nagy dolgait megbeszéljük,  varrunk, sütünk, főzünk, kertészkedünk, kiderült, hogy én még ilyet nem ettem, nem is láttam élőben:-)) Aztán Mónika  gondolt egyet és postára adott egy jókora adagot:-))

A képen már egy jó maréknyi hiányzik, hisz, mire elkészült a kép, alaposan becsemegéztünk belőle. Csak úgy, a természetes valójában:-))

Nagyon finom, csinos, és nem utolsó sorban édes paradicsom. Itt is szeretném megköszönni Mónikának ezt a meglepetést, ami igazán jól esett,  kétszeresen is, a szó szoros értelmében is. Nem csak a lelkemnek, de a testemnek is, egészen pontosan  a bendőmnek:-))

 sárga paradicsom:-)) ajándék, meglepetés

Csokoládécipő...

a Csokoládé után:-))

Akkor említettem, hogy nem hagyom ki, ha már egyszer itt vár a sorára a polcon. És milyen jól tettem :-)) Azon kevesek közé tartozik, ahol a folytatás jobb, mint az első rész. Ahogy az első rész is jobb volt,  mint a belőle készült film.

Az írónő, Joanne Harris remekül kitalálta hogyan tovább:-))

Nem írom le a tartalmat, a véleményem eddig is azt sugallja, hogy akinek kétségei vannak,  vagy épp nincs ötlete  mit olvasson,  ne habozzon, kezdjen hozzá. Pillanatok alatt magával ragadja az olvasót a könyv.

Nagyon női, de nem a romantikától túltengő "fajta". Valóság és "mese" keveredése, izgalmas, érdekes, jól olvasható stílusban megírva az élet nagy dolgairól, több ember szemével, mint ez első részben és sok-sok csokoládéval megspékelve, pont úgy, mint az első részben:-))

Joanne Harris Csokoládécipő

Hivatalos ismertető itt olvasható a regényről.

Netbook táska...

...cipzáras, zsebes, rekeszes,  puha. Választott anyagból, ahogy kérte a Legkisebb gyerek. :-))

netbook táska (netbook bag)

Hibiszkusz...

...már ősszel:-))

hibiszkusz

Még nem nálunk volt...

... de a családban:-))

Lánykérés-esküvő-lakodalom:-))