Egy héttel később...

...ehhez képest, ma ezt láttuk:-((((

Még korán van, ráér decemberben...akkor viszont kötelező...:-)) Legalább karácsonykor...kérem, ha lehet:-))

Szoba kilátással

E.M. Forster regényét már jó ideje elolvastam, de bevallom őszintén, nekem nem került a kedvenceim közé.

A történet nem volt magával ragadó, bár az író stílusa kifejezetten tetszett. Ő maga is beismerte, a Kilátás, szoba nélkül című függelékben, hogy nem a kedvenc regénye, igaz szerinte a legszebb. (Mivel mást még nem olvastam tőle, se megerősíteni, se cáfolni nem tudom:-))

Egy kedves, olykor, akár  humoros olvasmány, legalábbis mi már jókat mosolygunk a korabeli "illemen". Kissé romantikus, komikus, ironikus, de nagyon angol:-)) szerelmi történet.

A szereplők jelleme igazán kifejező, nagyon tipikus, ez tetszett. A történet már kevésbé, mert az kissé kapkodós, ugyanakkor nem is  igazán érdekfeszítő.

Ráadásul egy kissé túlzásnak tartom az ajánlóban bezengett  túlzott romantikával jellemzett végkifejletet:-))

Hivatalos fülszövegek   itt.

Érdekes a hármat összevetni, az én könyvem hátoldalán az áll, ami úgy kezdődik, hogy: Az 1900-as évek elején.... :-)

Érdekes, hogy egyik helyen vígjátéknak titulálják, máshol drámának...

Film is készült a regény alapján....sajnos nem láttam, de kíváncsi vagyok rá....

Nyárutó őszelőn:-))

Bölcsek könyvére...:-))

...de úgy is mondhatnám, egy osztálynaplóra készült ez a borító.

Ha figyel a sógornő:-)))

... és ilyeneket olvas, akkor  könnyű magot fogni:-))

Meglepődtem rendesen, mikor a borítékot kibontva ezzel szembesültem.

Köszönöm kedves sógornőm ezt a meglepetést!:-))

Ha jó lesz a termés viszünk kóstolót:-))

(Mónikának üzenem, hogy szép  és bőséges  termésnek nézünk elébe:-))

Ha figyel a sógornő:-)))

...  akkor  könnyű magot fogni:-))

Meglepődtem rendesen, mikor a borítékot kibontva ezzel szembesültem.

 

sárgaparadicsom mag Edit sógornőmtől:-)

 

Köszönöm kedves sógornőm ezt a meglepetést!:-))

Ha jó lesz a termés viszünk kóstolót:-))

(Mónikának üzenem, hogy szép  és bőséges  termésnek nézünk elébe:-))

Gyűjtögetünk...:-)

...mert itt van az ősz:-)) itt van újra...

                                                                  őszi termések

 

Költözünk...:-))

...befelé.

Mert vége van a nyárnak...

 

macska...hm...izé...paprika és paradicsom (utóérlelő) :-)

Maisie tudja...

...Henry James regénye is régóta várakozott, valamiért mindig elodáztam. Talán, mert belenézve, beleolvasta, túl "tömények" tűnt.

Aztán csak sort kerítettem rá, mert ugye a kíváncsiság nagy úr, de ebben az esetben újabb kíváncsiságot szült.

Az íróról nem sokat sikerült megtudnom. A regény keletkezéseinek körülményeiről még annyit se. Ha jók az információk, akkor 1897-ben jelent meg, de ez különösebb jelentőséggel nem bír, hisz a lényeg, akár napjainkra is átültethető.

 

HENRY JAMES  MAISIE TUDJA

Számomra ez egy pszichológiai tanulmány, igazán kíváncsi lennék, az írónak férfiember létére honnan volt ilyen jó rálátása egy kislány lelkivilágára. Ha hinni  lehet a Wikipédiának, akkor ő soha nem  házasodott meg, feltételezem gyereke se volt. Tudom, az írói fantázia határtalan, viszont egy ilyen jellegű regényhez szerintem több kell, de nem találtam semmi utalást, hogy honnan származott az ihlet. Ihlet? Nem, ez jóval több annál.

A címszereplő Maisienek elváltak a szülei, akik a kezdeti  "gyereken való osztozkodást" követően több lépésben, de végül lemondtak róla, átengedve a terepet a mostohaszülőknek, akikről aztán, mint életük második párjáról is lemondtak a vér szerinti szülők.

Így a mostohaszülők igen fontos szerepet játszanak a gyerek életében, illetve egy idős ( egyetlen lánygyermekét elvesztő)  nevelőnő.

A regény arról szól, hogy a kislány hogyan éli meg ezt az egész történetet, ami nem cselekményekben,  hanem lélekrajzban gazdag. Miként alkalmazkodik, szinte simulékonyan, a vitákat, bonyodalmakat minimálisra csökkentve, olykor butácskának mutatva magát, azokhoz a körülménykehez, amelyeket a felnőttek teremtettek számára...békés, nyugodt gyermekkor helyett.

Nem könnyfakasztó, inkább rácsodálkozó, sőt dühítő, ahogy a gyerek, mindenféle dacosságot, hisztit, gyakorlatilag a korosztályára  jellemző akaratosságot mellőzve mindig bedőlt a felnőtteknek, soha semmi ellen nem tiltakozott, a felnőttek "utasítása szerint" élte életét. Egészen a végkifejletig, ahol élete első önálló döntését kellett meghoznia.

...a "legszebb" az egészben, hogy nem lehet eldönteni ez milyen jellegű döntés volt.

A békesség kedvéért született csupán, vagy valós érzelem rejlik mögötte...és a bizonytalanság megmarad az olvasóban, mert ez a valós érzelem...nagy kérdőjel, ha jól olvastuk, értettük a regényt:-))