Némi késéssel, de most se maradhat el a
képes gasztro beszámoló.
Sőt egy kis (?) megjegyzést is
mellékelnék:-)
Az idén a véletlen és a jó szerencsénk úgy
hozta, hogy egy pár perces sétára volt a szállásunktól a strand ( az egyik:-),
pár házzal előttünk pedig, útban a strand felé, egymás mellett két étkezde
is:-)
Az egyik egy strandi büfét hivatott
helyettesíteni, legalábbis a kínálat alapján. Lángos, palacsinta, hekk, sült
kolbász, stb...itt egyszer kóstoltunk, de nem nyert, és még drága is volt.
Ellenben a mellette lévő Turul Vendéglőbe többször visszatértünk, sőt, már az érkezésünk estéjén teszteltük. A kínálat elég széles volt. Megfizethető áron, akár menüt is választhatott az ember. Az ízekről mondhatnám, hogy ehető, de semmi extra. Áraik hasonlóak a tavalyi Balaton parti éttermekben tapasztalt árakhoz, meglepő, hogy ebben a "kategóriában" nem jelentkezett áremelés.
(Pedig csak a rezsi "csökkent" :-)
És még az adagok se lettek kisebbek.
És még az adagok se lettek kisebbek.
A pincérek jó fejek voltak, nem tolakodóak, ám minden kérdésünkre készséggel válaszoltak.
(amire tudtak:-).
(amire tudtak:-).
Nekem
Balatonmáriafürdőn a kikötő volt
a kedvencem, így a kikötőre néző Port A/B Étterem eleve nagy előnnyel
indult.
Itt ettem egy
"ördögi"-en csípős (rettenetesen erős, de úgy jó) főételt az
étlapról, ami vert mindent, és egy egyszerű, de nagyszerű fagyis palacsintát (
amúgy nem szeretem egyiket se különösebben, se a fagyit, se a palacsintát)
eperöntettel ( az epret viszont mindenhogy). Na, ez adta a lényegét az
egésznek.
Másnap is ott
ebédeltünk, akkor dupla adag fagyi került a palacsintámba:-)
Nem tudom ez mitől
függ, azt se melyik az eredeti adag:-)
(Egyéb tapasztalat
fagyis palacsinta ügyben: a környéken más helyeken túlturbózzák, tejszínhabbal,
cukorgyöngyökkel, stb... így desszert terén is a Port nyert nálam:-)
Viszont kép
egyszer se készült róla:-(
Egyetlen
negatívum: nem tudta meg a nagylányom, milyen a sajttortájuk. Szerepelt
az étlapon, de egyik nap se volt elérhető.
Harmadnapra
ígérték, de akkor épp másfelé jártunk:-)
Egy alkalommal a
"fizetős" strandon teszteltük a büfét. Drágább volt, mint az
éttermek. Az adagok nem voltak nagyobbak, az ízek nem voltak rosszabbak,
(jobbak se) viszont az étlap elég pontatlan volt.
A legkisebb gyerek
túrógombócot szeretett volna enni,
( előző napon a Portban ízlett neki), de itt
túrós gombócot kapott, túróval töltöttet. Az étlapon túrógombóc szerepelt. Ami
ugye más.
Vagy hiányzott
például az étel összetevőinek a felsorolásból egy olyan fűszer, mint a
kapor, ami igencsak "megosztó".
Ez már nem a Balaton, hanem útban hazafelé
Kecskeméten a Sasfészek Étterem.
Már nem először jártunk ott, ezért voltak
elképzeléseink, elvárásaink is talán. Tavaly sorban álltak az érkezők asztalra
várva, az idén nem. Persze ez lehet, csak véletlen.
A lényeg, hogy nagy volt a csalódás.
Tudtuk, hogy drágább, mint a Balaton parti éttermek, a csalódást nem ez okozta.
Első meglepetés
akkor ért, amikor az étlap első oldalán kiemelten szereplő heti
kínálatból egy nagyon szimpatikus vadételt szerettem volna rendelni. A
pincér elnézést kért, de az nincs sajnos...:-(
Volt a tarsolyomban (nem is tudom miért) egy másik verzió is, egy csilis sajttal töltött étel, az már elérhető volt.
Volt a tarsolyomban (nem is tudom miért) egy másik verzió is, egy csilis sajttal töltött étel, az már elérhető volt.
Aztán jöttek a várakozás hosszú percei.
Három asztalt is kiszolgáltak, ahová utánunk érkeztek a vendégek, és nem csak
1-2 fővel.
Megjött nagy sokára az ebédünk, az enyém olyan csilit kapott, ami kivételesen nem csípett. Kicsit se.:-)
Egyébként az adagok nagyok voltak, négyből
két fogás megfelelt az ízlésnek. Az enyém is finom volt, csak a lényeg
hiányzott belőle, a csili:-).
Egy pincér
felvette a rendelést, kihozta jó sokára, nyilván nem az ő hibájából. Egy másik
pincérnek fizettünk. Ilyen van, ezzel nincs is gond.
Régen a pincér kapott borravalót, manapság talán az étterem.
Kérdem én, ebben a szituációban mit borravalózzon az ember.
Vagy kit?
A férjem mindig adott, mindenhol... az "íratlan szabályok" szerint. Itt nem.
Na, de ezt el kell felejteni, hisz ez már nem a Balaton volt...
Régen a pincér kapott borravalót, manapság talán az étterem.
Kérdem én, ebben a szituációban mit borravalózzon az ember.
Vagy kit?
A férjem mindig adott, mindenhol... az "íratlan szabályok" szerint. Itt nem.
Na, de ezt el kell felejteni, hisz ez már nem a Balaton volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése