Tudom, én vagyok a sokezredik, aki augusztus 20-a óta az
által "újragondolt"
István, a király-ról
véleményt nyilvánít és ezt még le is írja.
Nem vagyok színházi szakember, bár szerintem ez a darab nem is kizárólag szakemberek számára készült.
Úgy általában az embereknek is.
Kicsit fellengzősen mondhatnám azt is, hogy nekünk, magyaroknak.
Van, aki azért volt rá kíváncsi, mert Alföldi, van, aki épp ezért nem. Van, aki azért szereti, mert Alföldi, van, aki épp ezért nem.
De mindenképp beszélnek róla.
Szerencsére a TV-n, interneten keresztül sokakhoz eljutott.
Akad szép számmal, akihez még így se, mert, vagy nincs lehetősége, hogy megtekintse,
vagy nincs rá igénye.
Emlékszem mekkora szenzáció volt három évtizeddel ezelőtt az eredeti verzió, micsoda vitákat váltott ki az is.
A "műfaj" , mint rockopera, eleve új volt a magyarnak, mi, akkori fiatalok nagyon szerettük, úgy, ahogy volt.
Aztán teltek az évek, az eredeti mindig előkerült az év ezen szakaszában.
Volt többféle rendezés, többféle előadás mód, úgy csendesen az elmúlt években.
A dalok, a történet, mindig ugyanaz, de egyik se tudta azt a hatást elérni, amit az eredeti, azt meg főleg nem, amit a mostani.
Forrás: http://szeged.hir24.hu/
további képek: itt
Épp ezért nem értem a negatív kritikákat, mi a probléma ezzel a legújabbal. Pont annyira igaz, ahogy anno, és pont úgy, mint az eredeti ősbemutató idején volt.
Időtálló.
Ahogy az előadásban "látványosan"meg is lepi ez a tény a múltból "visszacsöppent" szereplőket, (mosolyt csalva a nézők arcára) hisz eltelt 30 év és semmi se változott.
Csak a szereplők cserélődtek!!!
A hatalomvágy örök érvényű, a sunnyogás, a kétszínűség, a köpönyegforgatás, az erőszak nem szűntek meg létezni.
Tény, hogy 30 évvel ezelőtt szolidan, visszafogottan került ki ez a történet a köztudatba. És valóban "rockoperásan".
Most annál sokkal ütősebb, sokkal odamondósabb, pedig az alap ugyanaz.
Viszont ez inkább "színdarabos" kevésbé "operás".
Jómagam nem láttam színházban a régit se, csupán a filmet, ahol a hang csak rendben lehetett.
Azt, úgymond elénekelték.
Itt most biz' az ének kissé háttérbe szorult, de olyan értelemben, hogy Feke Pálon és Tompos Kátyán kívül a többi hang nem volt túl ütős.
Viszont a színészi teljesítmény annyira erőteljes volt, hogy bár Koppányt alakító Stohl András (aki nekem se szívem csücske) énekhangja egy cseppet se eget rengető, (sőt.).. mégis sikerült olyan hatalmasat alakítania, hogy engem teljesen meggyőzött. Hallottam, hogy a hang nincs a helyén, de a színész nagyon is ott volt, és ez utóbbi palástolni tudta az énekbeli hiányosságait.
de a színészi alakítása lenyűgözött.
Az egész darabról ez a véleményem.
Csak ültem és elvarázsolódtam, néha nevettem, néha sírtam, néha bólogattam.
Néha csóváltam a fejem...hogy ilyen nincs. És mégis van. :-)
Hogy lehetett minden apró részletet így megdolgozni a cél érdekében.
Jelmezt, díszletet, Trabantot,:-) pezsgőt, ingeket.!!!!
Mindezt úgy, hogy ismert történet, ismert dalok, az ember azt hiheti, hogy nem érheti nagy meglepetés.
De, igen!
Nyilván nem egy egyszerű eset a pasi:-), ha az lenne, nem beszélne róla senki, a munkája nem szítana heves vitákat, nem fenyegetnék meg...
Elveszne a süllyesztőbe.
Személyisége megosztó ugyan, de, művészi tehetségét, akár rendezés, akár szerep tekintetében nem lehet elvitatni tőle.
Részemről az elismerés. :-)
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése