Zacc

Vág Bernadett gangregénye volt a másik abból a bizonyos kupacból, amiről itt beszéltem. És ez is talált.

Hiába kerestem valami életrajzot, akármit, semmit nem találtam az írónőről, csak ezt a blogot, általa:-).

Amikor elolvastam a fent nevezett gangerény fülszövegét, nem sok reményt fűztem hozzá. Aztán megakadt a szemem a könyv hátsó borítójának belső oldalán, ahol Vág Bernadett saját magáról is ír néhány szót. Ezek után gondoltam úgy, hogy érdemes lesz elolvasni. És nem tévedtem.

Egy igazi korkép, mondhatnám kórkép...akár még időtlen is lehet és örök érvényű. 

Ahogy gazdagék, ott legfelül...hát, na. 

A szerencsétlen meg egyre lentebb...nagyon ott van. 

Olvasásra érdemes. Elgondolkodásra késztet. 

Nincs történet, illetve csak egyes lakók bemutatása kapcsán kerül képbe az ő személyes történetük. Sajnos egyiké se mesébe illő, de valljuk be, olyan igencsak ritkán adódik. 

És nem csak a gangos ház lakói körében.

Elakadt liftben rekedt emberek, elhagyott szerelmek, álmok és a valóság ellentéte...mindez egy gangregényben.

"Ne gondold, hogy valami nagy tragédia kell a boldogtalansághoz – sóhajt Virág Izabella. 

– Hogy érted? – kérdi. 

– Ahogy mondom. Sok embert ismerek, mind azt gondolná a másikról, hogy boldog, mert van neki ez, meg van neki az, van férje, van gyereke, van pénze. De akinek van, annak más kell. Sosem az kell, ami van. Én például azt gondolom, hogyha sovány lennék, boldog lennék.De ha sovány lennék, eszembe se jutna milyen kövérnek lenni, és egyáltalán nem örülnék annak, hogy nem vagyok kövér. Akkor más bajom lenne."

"– Az a boldogság, amit annak érzel. Ha te például azt képzelnéd magadról, hogy karcsú vagy, és el is hinnéd, akkor attól fogva boldog lennél. És tök mindegy, mit gondolnak rólad mások, mindegy, hogy nyilvánvaló, hogy kövér vagy, te meg se hallanád. Te megingathatatlanul hinnéd, hogy szép vagy. Ez lenne a te valóságod. És boldog lennél."

Hivatalos ismertető itt.

Ők is ott, az avarban...

 ...avagy mire jó a lehullott diófa levél.

Évekig kínlódtunk jó öreg diófánk lehulló levelével. 

Komposztba nem jó, elégetni csak akkor lehet, ha száraz. 

Többnyire kis adagokban a kukában végezte, most már van gyűjtőhely az ilyen jellegű hulladékoknak is a városban, de mire lett, mi is megtaláltuk a megoldást. 

Pontosabban nem mi, hanem a kutyáink.

Amikor összehúztuk egy rakásra a lehullott faleveleket, mindig szívesen hemperegtek benne. 

Nekik öröm volt, nekünk nem annyira, újra lehetett kupacolni:-) 

Főleg, ha a hempergés közben rátaláltak még egy-egy alul megbújó dióra, azért aztán le kellett menni.

Nálunk külön elzárt területük van az ebeknek, a kertünk méretéhez képest nem is kicsi. Oda eleve sok dió és levél bepotyog, szezonban folyton guberálnak, hamar megtanulták a diót megtörni, szép fényes is a szőrük.

Mivel kutyákat is akartunk és kertet is, ezzel a fajtával meg kellet osztoznunk az utóbbin. 

Különben így néznénk ki.

Mert nyomukban a fű sem terem.

A lényeg, hogy az utóbbi években beszórjuk a birtokukra levélhullás után a diófa leveket. 

Szabályosan lázban égnek, már tudják mi következik, ha az avarseprű beindul. 

Tavaszra teljesen elkomposztálódik a "keretükben" :-) 

Akkor összeszedjük, lényegesen kisebb mennyiség lesz belőle, mint most lenne. 

Általában az általuk ásott gödrök tavaszi felöltéséhez pont elegendő. 

Az idén szinte egy nap alatt lekopaszodott a fa, már megkapták az avartakarót a kutyusok. 

Sajnos már nem bírják a fotózást, mint kölyök korukban, én meg nem vagyok túl jó paparazzo, pedig nagyon jó képek születhetnének.

Berlini nyárfák (Berlinerpoplene)

Mondhatni az olvasás rendszeres alvás előtti elfoglaltság hosszú ideje, de sajnos így is kevesebbet olvasok, mint szeretnék. És bár a könyvespolc tömve régiekkel, meg folyamatosan vannak újak is, időnként nehezen választok olvasnivalót.

A gyerek meg bemegy a Coopba, belenyúl az 500 Ft-os könyvkupacba, kivesz kettőt, és mindkettő óriási:-)

Anne B. Ragde regénytrilógiájának első része  (a másik kettőért még lehet a kupacba nyúlni:-) így önmagában is rendkívüli volt szerintem. Nem is tudom elképzelni mi történhet a folytatásban, ami ennél ütősebb. Az a fajta regény, amit nem lehet letenni. Ez a legjobb mércéje részemről egy könyvnek.

Múltba zárt jelen. Családregény, ami egy generációval korábbról indul, keretként magába foglalva a jelent. 

Közben bemutatva a fiútestvéreket, akik nagyon is a jelenben élnek. Ez a karakterábrázolás olyan alapos, hogy néha nem is értettem miért volt szükség rá. Aztán később kiderült, hogy bizony minden apró részletnek, tulajdonságnak, mozzanatnak fontos jelentősége volt a bemutatáskor.

.

A testvérek teljesen  különböző jellemek, ami, akár természetes is lehetne, de ők a múltban ért sérelmeik miatt szinte gyűlölik egymást. Vagy a múltjuk egy részét? Az életük egy nagy szeletét, amitől nem tudnak elszakadni.

A múlt, az otthon emléke  hatalmas erővel él bennük, nem képesek maguk mögött tudni, pedig a maga módján mindegyikük belemenekült valamibe, amiben kiteljesednek. Vagy próbálnak.

Nem lehet elmenni szó nélkül a táj, a norvég fjordok, a karácsonyi ünnepi díszben pompázó kisváros, a birtok két élete: múltja, jelene ábrázolása mellett sem, lenyűgöző, ahogy szinte látja az ember, amint a semmiből életet lehelnek a fiatalok karácsonyra a lepusztult házba.

Nem is tudom mit írhatnék róla, hogy ne a tartalma legyen, ne a fülszövege...egy biztos, a csattanó a regény elején van, de majdnem a végén csattan. Jó nagyot!

Hivatalos ismertető itt.

Hogy el ne vesszen...

... ha nagy nehezen már megtaláltam. 

Pár hete hallottam a rádióban, de rajtam kívül egyetlen családtagom se. 

A füttyszó "fogott meg", nem is emlékeztem másra, de ezt meg  szerény (:-)) zenei tudásom mellett nem igazán tudtam megosztani a (könnyű)zeneileg műveltebb ifjúsággal:-)

Úgyhogy figyeltünk, a lányok is agyaltak, kerestek:-) 

És láss csodát, ma délután megint ment a rádióban, a honlapjukon meg be tudtam azonosítani.

Most ideteszem, hogy meglegyen és  másokat is jókedvre derítsen.

:-)

Kutya az avarban...

...de cseppet sincs zavarban:-)

még akkor se, ha összefut egy darázzsal:-)

Így járt (már nem először), de gyorsan rendbe jött.

Különben jól vagyok...

Ez egyik, az ismert pszichológus, Popper Péter emlékére megjelent három kötetből. 

Jó volt olvasni őket.

...kedveltem... 

Azon kevesek közé tartozott, aki ha megszólalt a TV-ben , rádióban, hirtelen megállásra kényszerítette az embert. 

Úgy tudott beszélni, hogy mindenki megértette, 

vonzotta a figyelmet az egyénisége, a személyisége.

Nagyon sok "okosság" terjed tőle "webről webre",  álljon itt közülük néhány, aki meg többet szeretne, olvasson Poppert, mert megéri. :-) 

Popper Péter emlékére I-III.

Különben jól vagyok / Kiadatlan írások /Popper-parádé ’77

" HOGYAN LEHET MŰVELT AZ EMBER?

– Úgy, hogy olvas.
– És azután?
– Elgondolkodik azon, amit olvasott.
– És azután?
– Megint olvas.
– És?
– Megint gondolkodik.
– És?
– És… nincs tovább! Csak jönnek végtelen sorban a „megint”-ek. Ha szerencséje van, ez így tart mindhalálig."

Beszélgetés diákokkal

Popper Péter: Ők – én vagyok 

"Hölgyeim és uraim, kedves olvasók! Micimackó és Malacka nem taoisták, nem zen-buddhisták, nem Lao-Ce, vagy Boddhidarma szimbólumai, hanem egyszerűen csak egy mesebeli medve és malac, Róbert Gida játszótársai. Mint ahogy Füles sem depressziós, Nyuszi nem mániás, Kanga nem egy jiddische mamele, és Zsebibaba nem képviseli a lázadó ifjúság egyik politikai szervezetét sem. Az eszetek tokja! – kedves bölcselő barátaim. Aki élete drámai pillanataiban nem ismer rá önmagában a regény egyetlen állatára sem, annak vagy politikusnak kell állnia, vagy gyógyíttatnia kell magát."

Popper Péter: Ők – én vagyok

"A buddhistáknak van egy jó kis gyakorlatuk: hétvégenként egy füzetbe felírják, hogy a héten mi hozta ki őket a sodrukból. Mitől féltek, miért haragudtak, min háborodtak fel - csak röviden, emlékeztető szavakban. Egy hónap múltán aztán végignézik a listát, és figyelik magukat, mi az, ami még mindig bántja, felháborítja őket, és mi az, aminek már nincs jelentősége számukra. Azokat kihúzzák. Ilyenkor néha döbbenten látja az ember, hogy milyen marhaságokon izgatta fel magát. Olyasmiken, amiknek napok, hetek elmúltával már semmi jelentőségük sincs. Ilyenformán idővel kirajzolódnak az érzelmileg valóban fontos dolgok."

Popper Péter: Lélekrágcsálók

A menedék...avagy a freeblogom margójára :-(

Tudom, ez egy jófajta regénycím, de ez van :-( 

A http://sz-pont-marika-foltos-dolgos.freeblog.hu/  blogom 4 év munkájával eltűnt.

Frissítés: 2013.10.03.  Jelentem, ma működik!!! (csak el ne kiabáljam) Elkiabáltam...:-(

Nem mondhatnám, hogy hirtelen, vacakolt rendesen. Voltak jelek. Beértem volna vele, ha ad egy kis időt a menekítésre, vagy legalább figyelmeztet egy levélben. Mert az, hogy nem lehetett már ott írni, mindenféle hibák miatt, egy dolog. De, hogy már megnézni se lehet, és úgy tűnik eltűnt örökre, sokunk több éves munkájával, kedves emlékeivel.

Egy éve én már tettem egy lépést, átköltöztem ide, de az első időben volt még ott is jó néhány bejegyzés, ami a Freeblogra volt linkelve, azok most egyelőre elérhetetlenek, amit lehet, majd korrigálok. Ahogy az időm engedi.Sajnos oda nem  lehetett importálni a Freeblogot, pedig az lett volna az egyszerűbb.

Erre a helyre viszont igen, egyetlen gubanc, hogy képek nem jöttek. És én ezt nem tudtam, hogy exportálás nem tartalmazta őket. Gyakorlatilag azokat külön kellett volna jó helyen kezelnem a gépemen, én rendetlen :-(.

A Google szerencsére tárolja egy darabig az elég nézett képeket. Nekem is megvan azért sok, lesz amit nem tökéletes minőségben és méretben, de megpróbálok feltöltögetni ide majd apránként, a hosszú téli estéken...

Ennek a blognak a működésével még ismerkednem kell, sok funkció nincs, amit a másik kettőnél megtalálhattam, de majdcsak belejövök, és akkor tényleg csak idő kérdése, hogy az elsőhöz valami hasonló összeálljon.