...avagy mire jó a lehullott diófa levél.
Évekig kínlódtunk jó öreg diófánk lehulló levelével.
Komposztba nem jó, elégetni csak akkor lehet, ha száraz.
Többnyire kis adagokban a kukában végezte, most már van gyűjtőhely az ilyen jellegű hulladékoknak is a városban, de mire lett, mi is megtaláltuk a megoldást.
Pontosabban nem mi, hanem a kutyáink.
Amikor összehúztuk egy rakásra a lehullott faleveleket, mindig szívesen hemperegtek benne.
Nekik öröm volt, nekünk nem annyira, újra lehetett kupacolni:-)
Főleg, ha a hempergés közben rátaláltak még egy-egy alul megbújó dióra, azért aztán le kellett menni.
Nálunk külön elzárt területük van az ebeknek, a kertünk méretéhez képest nem is kicsi. Oda eleve sok dió és levél bepotyog, szezonban folyton guberálnak, hamar megtanulták a diót megtörni, szép fényes is a szőrük.
Mivel kutyákat is akartunk és kertet is, ezzel a fajtával meg kellet osztoznunk az utóbbin.
Különben így néznénk ki.
Mert nyomukban a fű sem terem.
A lényeg, hogy az utóbbi években beszórjuk a birtokukra levélhullás után a diófa leveket.
Szabályosan lázban égnek, már tudják mi következik, ha az avarseprű beindul.
Tavaszra teljesen elkomposztálódik a "keretükben" :-)
Akkor összeszedjük, lényegesen kisebb mennyiség lesz belőle, mint most lenne.
Általában az általuk ásott gödrök tavaszi felöltéséhez pont elegendő.
Az idén szinte egy nap alatt lekopaszodott a fa, már megkapták az avartakarót a kutyusok.
Sajnos már nem bírják a fotózást, mint kölyök korukban, én meg nem vagyok túl jó paparazzo, pedig nagyon jó képek születhetnének.
Nagyon jó fejek, édesek! :-)
VálaszTörlés:-) Azok, bár Bogika megint szerenádot ad éjjelente speciális hangján:-)
VálaszTörlés