Tolsztoj után nagyon jól jött. Nem akarom leírni a nagy öreget, sőt...de sajnálom, hogy ő nem olvashatta. :-)
Itt lenne a válasz...élni...de hogyan...:-) Valahogy így :-)
Ahogy
című könyvében megmutatja.
Remek olvasmány volt, imádtam... ahogy Franciska életét nyomon követhetjük a flaskáján keresztül. Erre mondaná egyik közeli rokonom, hogy "kulturált alkoholista", a regényben "iddogáló dolgozó" :-).
Még az előző rendszer "szűk" kereteiben indul a regény, napjainkban fejeződik be, már nyitottan a"világra"
de úgy, hogy nem fejezőik be :-) ...
Édes, jó pofa családregény, annak tükrében, hogy a szereplők miként vezetik le a hétköznapi hajtás feszültségeit hétvégenként családdal, barátokkal, miként tartja össze a rokonságot, ifjúságot, idősebbeket, határon belüli, és később határon túli barátokat egy-egy összejövetel, a koccintás.
Végigkísérhetjük Franciskát az egyetemi éveitől a nagymama korig, hogyan alakult, változott az alkoholhoz való viszonya.
Irigylésre méltóan :-)
Irigylésre méltóan :-)
Természetesen, bár cselesen ez az irányvonal, miközben a szereplők alkoholfogyasztási szokásaival ismerkedhetünk, megismerjük a szereplők jellemét... és remek "korképet" kapunk.
A stílus egyszerűen nagyszerű, végigmosolyogja az ember. Bólogatok, gondolkodok.. Mégiscsak kellene valamit inni :-)
Komolyan féltem, hogy tragédia történik a regényben, mert az nem lehet, hogy nem hajhász ilyesmit az író...de nem, szerencsére nem.
(Talán még Tolsztoj után a stressz :-)
Még némi borismeretre is szert tettem talán:-)
Remélem összefutok még az írónő munkáival :-)
Furcsa, hogy nem csak én olvashatom őt, hanem ő is egem, ( bár ennek nincs túl nagy esélye:-) ha mégis, mentségemre legyen mondva, egy könyvkedvelő könyvmoly vagyok:-) nem irodalmár, nem borszakértő...de ennek ellenére, vagy épp ezért? nagy kedvencem lett a Borregény :-)
Mivel maga a regény is felér egy terápiával
csak azt tudom mondani,
váljék másnak is egészségére!!!
.jpg)
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése