Halószobatitok... :-)

...avagy, gyerekszobából háló. 

Még mielőtt valaki felnőtt tartalomra gondolna :-)

Régóta készülök ezt a bejegyzést megírni, de nem is baj, hogy egy fél évig halogattam, kellett ennyi idő a megszokáshoz. 

Mert, mintha új helyre költöztünk volna :-)

Az történt ugyanis, hogy  a férjemmel 28 éve beköltöztünk ebbe a házba , ami az évek alatt sokat változott, a család bővülésével bővülnie kellett, hogy egészségesen  kényelmesen elférjünk. 

Mivel a létszám három leányzóval gyarapodott, szükségesnek tartottuk, hogy legyen nekik egy-egy kis kuckójuk ahová vissza tudnak vonulni tanulni, pihenni, idővel udvarlót fogadni. 

Mire a legkisebb is iskolás lett, sikerült ezt elérni.

Közben mi mindvégig maradtunk az elsőként elfoglalt szobában, ami aztán már nappaliként is funkcionált. 

Az első fekvőalkalmatosságunktól, egy francia heverőtől hamar meg kellett válnunk, és ugyan többféle elrendezésben, és fazonban, 

de onnan kezdve állandóan összecsukható fekhelyünk volt. 

Nappal kanapé, éjjel ágy. 

A második 14 évben akár a tetőtérbe is felköltözhettünk volna, akkor már lett volna lehetőség ott fent hálószoba kialakítására, de nem akartuk. 

A legkisebb leányzó még elég kicsi volt :-) valahogy úgy éreztem nagyon távol lettünk volna tőlük. 

A tetőtér másik szobájába a nagylány költözött fel, egyetemi évei végéig még elég jól ki is volt használva, annak ellenére, hogy 110 km-re töltötte a szorgalmi időszak nagy részét.

De aztán kiröppent, és ott maradt kihasználatlanul, szinte csak vendégszobaként, egy jó, a lenti gyerekszobáknál sokkal jobb adottságokkal rendelkező tetőtéri szoba. 

(A másik fenti, ami nem kellett nekünk 14 éve  hálónak, az meg gyakorlatilag télikert, varrószoba, gardrób, amolyan mindenes, a kimustrált, de kidobásra sajnált bútorok itt lettek hasznosítva.)

Aztán úgy egy éve, mikor egy este a kanapéból ágyat varázsolt a férjem (a nyitás az ő dolga volt, a zárás az enyém reggel) , elgondolkodtam, és meg is osztottam vele gondolatomat, hogy  mennyivel egyszerűbb lenne, csak beesni az ágyba :-) 

Helyünk, szobánk van, úgyhogy  nem lett elvetve az ötletem. 

Próbálkoztunk barátkozni a lehetőséggel, és az érintett, legkisebb gyermek előtt is elhinteni az elképzelésünket. Pár éve már ő is egyetemistaként, szintén 110 km-re tölti szorgalmi időszak nagy részét. 

Sikerült meggyőzni, csupán a régi fekhelyéhez ragaszkodott, az meg megoldható volt, hogy felcipeljük. Így aztán a nyár kellős közepén, túl a vizsgáin, a családi nyaraláson, új programként átrendeztük a házat. 

Maradt lent egy üres gyerekszoba, illetve a ruhásszekrényt megtartottuk. 

(Amit pár éve öntapadós tapétával "újítottunk" fel. )

És a fal színe is megmaradt.

Tudom, most megint világosodik a szín trend, de mi annyira barna-fehér korszakban indultunk, és még mindig vannak ilyen jellegű beütések a lakásban, nem bántam az élénk színt.

Úgy két hónap kellett hozzá, hogy beinduljon a berendezés. Nagyon  nem akartam drága dolgokat, és nagyon nem romantikus, habos, csipkés, rózsás, fodros-bodros hálószobát. 

A matracra fordítottunk nagyobb gondod. Az ágykeret, ágyrácsok, egészen egyszerű darabok. 

A többit pedig úgy képzeltem, hogy majd menet közben kialakul. Mikor már "lakjuk" rá fogunk jönni dolgokra, hogy mi hiányzik. 

(Ez egyébként fixa ideám, igazából nem csak egymást, de a lakást is lakva lehet megismerni, úgy jön rá az ember, hogy a saját életviteléhez miféle elrendezés, berendezés illik leginkább)

. 

Szeptember vége felé, az 52. szülinapom környékén aztán sikerült beköltöznünk. Jobb későn, mint soha :-)

Hogy mennyire nem ismeri az ember saját házának azon pontjait, amit csupán csak takarítás erejéig látogat, az most kiderült. Mintha költöztünk volna. :-) Nagyon furcsa volt az első pár éjszaka, ugyanakkor lényegesen kényelmesebb, a jó matracon :-)  

Minimális berendezéssel indultunk, díszletként egyedül a boszit akasztottam fel a fűtéscsőre, legyen egy kis bolondság.

Azt mondogattam, hogy jó, jó, csak a 28 év "hiányzik" a kisszobából, ami a másik szobánkban maradt :-)

Aztán az év végére sikerült kis lépésekkel, de most már egyre inkább a kedvünkre valóvá alakítani. Apró, olcsó megoldásokkal.

A berendezés egyébként JYSK és IKEA mondhatjuk, tucatáru, amiket apró, de kedves, a gyerekektől kapott ajándékokkal, rajzokkal, ötletekkel sikerült kissé magunkévá tenni. 

Most már ott tartok, hogy napjában többször benézek, ha tehetem, és rácsodálkozok a napszakok okozta "változásokra", nagyobb léptékben meg az évszakokéra is. Hisz ősszel költöztünk, elmúlt a tél, most tavaszodik... és lassan eljutunk a nyárhoz, amikor majd  megint másképp süt a nap :-) más megvilágításban látjuk a szobát. Mert egyébként  csak sötétben, este vonulunk vissza a kis kuckónkba. 

Lámpafénynél meg mindig egyformán mutat. :-)

Nem vagyunk jó alvók. Sajnos ez ott sem változott.  

Igazából használhatnánk a régi kanapét is, meglennénk hálószoba  nélkül, ahogy 28 évig.  

Viszont most már tudjuk, hogy milyen, ha van. :-)  

Ennek tudatában  nem csinálnám vissza :-)