Egy kis gasztro...:-) visszatekintés a Mátrába

Ki  nem hagynám, ha valahol járunk a gasztro beszámolót. Akár tippként, akár okulásként, talán még valakinek hasznára válhatnak a tapasztalatok.

Az idő meg rohan, mert már több, mint egy hete, hogy  megkóstolhattuk  Mátraszentlászlón  a Vöröskő kisvendéglő kínálatát.

Kiruccanás előtt manapság már nagy segítség az internet, az ember indulhat kész tervekkel,  akár azt is kiválaszthatja még otthonról, amit szeretne az adott vendéglátóhelyen fogyasztani. Nem mindig jön össze, de nagyjából azért igen, az eddigi tapasztalatink alapján.

Mint most is.

Útban Mátraszentimrére egy kis kitérővel elérhető a csendes környezetben elhelyezkedő barátságos vendéglő, barátságos személyzettel, gazdag ételválasztékkel. 

Igaz most kivételesen egyforma ételeket választottunk a férjemmel. Csak ezekről tudok nyilatkozni.

A tárkonyos vadmalacragu leves (sajnos elfelejtettünk lefényképezni:-) a mi ízlésünk szerint hibátlan volt, akárcsak az Erdei tüzes hús névre keresztelt,  szlovák "gyökerekkel" rendelkező, tócsniba burkolt húsos ragu.

( Azóta próbáltam itthon reprodukálni a tócsnit, nekem sajnos megbarnult, szürkült mire ettük, pedig még langyos volt)

De a vendéglőben nagyon jól nézett ki, (erről kép is van)

nagyon finom volt (erről meg ízemlék:-).

Csak készpénzzel lehetett fizetni, a pincér nem győzött ezért elnézést kérni, sajnos az a pénzintézet, amellyel kapcsolatban voltak, érintett abban a bizonyos "botrányban" . 

Mint már említettem, a Hotel Narád ételkínálata maximálisan kielégítette az igényeinket :-) 
Csak sajnálni tudtuk, amiből még kóstolónyi adag  se fért belénk. 

A büféasztalos reggelik és vacsorák bőséges és ízletes kínálatából nem volt könnyű választani, és nem nagyon lehetett ellenállni se a csábításnak. 
Mondjuk a férjem nem is szokott az effélének, :-) én meg ez időre felfüggesztettem :-) engedtem minden csábításnak :-).

Képünk az ételekről nincs. 

Szintén csak ízemlékek maradtak. De az sok és jó :-) 

Meg kell említeni, hogy a hotel étterme egy technika mentes övezet a vendégek részéről. Nem fényképezte senki a tányérokba szedett ételeket, nem szelfizett senki az őzpörkölttel, vagy a rétessel :-)

( Kisgyerekes családok, és hozzánk hasonló középkorúak tették ki a vendégek jelentős részét.)

Hosszú távon egyébként ez a fajta táplálkozás előbb utóbb az edzőterembe, netán a túraútvonalak sűrű megtételére kényszerítené :-) 

a vendéget. 

Igyekeztünk ott is lemozogni egy részét, de  

 itthon aztán főzelékeztünk ezerrel pár napig :-).

Azért ne gondolja senki, hogy minden választásunk telitalálat volt, ami az éttermeket illeti.

Egyet (jó) hírből ismertünk Mátraszentimrén, úgy 7 éve, kétszer  is járt ott a nagylányunk, csupa jókat mesélt a Kemencés Csárdáról.

Most, pár (7) évvel később próbáltunk informálódni az interneten, bevallom őszintén, nem volt egyértelműen pozitív, sőt, több volt a negatív kritika. Étlapot se találtunk fent.

Ennek ellenére beterveztük, bevállaltuk, pedig maga az épület, (bár odavagyok az ilyen jellegű épületekért) 

bizony külsőleg elbírna egy kis állagmegőrzéses felújítást.

Magáról a csárda belső részéről nincs véleményem, hisz kint foglaltunk helyet a nagy melegben. Azonban rögtön  meglepett a házhoz egyáltalán nem illő "külsőben" pompázó pincérnő. El is nézte volna ezt is az ember, ha legalább a " belső" passzol. Sajnos nem.

Engem nagyon fel tud bosszantani, ha egy étlapon kínált étel nem kapható. Ha a pincérnő nem figyel, az meg duplán. Ha felszolgálás közben ( két fogás között) kiáll a kapuba dohányozni, már triplán. Ha meg elfelejti kihozni a kért leveset, illetve arra hivatkozik, hogy nem hallotta, nem írta fel....azt hiszem nem is kell tovább magyarázni. (Összesen három pár tartózkodott ott velünk együtt.)Az már mellékes, hogy jómagam mindig sótlanul főzök, úgy szeretem. De itt a levest háromszor sóztam meg, férjem legnagyobb csodálkozására. Akinek erre nem volt szüksége, hisz meg se kapta a sajátját.

MOndjuk még mindig jobb, mintha sós lenne, vagy ha egyáltalán nem lenne...
Bár az ízvilága se volt valami frenetikus.

A pincérnő elvitte  mindkettőnktől az étlapot, így nem tudtuk utólag ellenőrizni, hogy a 2 személyes tálban létezik-e olyan sült, amely szólóban szerepel, nem párosan.Ezt rendeléskor hirtelen nem tudtuk memorizálni, de a tapasztalatunk alapján ilyen kínálatban minden duplán szerepel a tányéron.
Az, hogy a számlából (természetesen csak készpénzzel lehetett fizetni) a kerek összegen felüli 80!!! Ft-ot el akarta engedni, mindennek a teteje volt.

Összességében semmi jót nem tudok mondani, nem igazán tudom ajánlani. Utólag csak az bánt, hogy nem hittünk a véleményeknek, inkább a gyerekünk régi tapasztalatának. Ami a nyitás utáni néhány évben pozitív is lehetett.Nem emlékszem, hogy  valaha voltunk olyan helyen,"étkezdében"  ahonnan ennél keserűbb szájízzel távoztunk.