Kánikula ellen...:-)

...legjobb a meglepetés csobbanás :-)

Történt ugyanis, hogy az idei forró nyár ellenére ez kimaradt a programunkból. 

Mármint a csobbanás.

Így aztán az én drága Családom a Férjem vezényletével, mint utóbb kiderült komoly egyeztetések után, (gyerekekkel és az időjárással, ami azért a forró nyár ellenére se volt mindig felhőtlen:-) meglepetés csobbanást szervezett nekem, 

a nyár utolsó kánikulás hétvégéjére jött össze minden .

Mikor szombat reggel pizsamában kortyolgattuk a kávét,"lelkileg" készülve a hétvégi bevásárlásra, és a Férjem egyszer csak közölte velem, hogy mit kellene a napi programhoz csomagolni  :-)  

na, szóval, szombaton akkor ébredtem fel igazán, attól, nem a kávétól.

:-)

Nagyszerű napunk volt, nem "vittek" túl messzire, 

a tőlünk 70 km-re lévő Poroszlóra autóztunk.

Remek volt.

Szívből ajánlom. Nem csak a strandot, hanem az egész települést, ahogy már tavaly is említettem, van látnivaló bőven, és szíves vendéglátás is, mint az alábbi képek mutatják :-)

Aranyosi Dombi Udvarház Kisvendéglő Poroszló

Lángos, Cserő Horgász-tó Poroszló

Nagyon jól esett a meglepetés, remekül  éreztük magunkat. Kellemesen elfáradtunk. 
Jómagam alaposan feltöltődtem :-)

Sokszor megköszöntem már az érintetteknek, bár nem lehet elégszer...úgyhogy most is, itt is :-) megteszem, 

kedves Családom :-)

Elkészült...:-)

Az elmúlt esős hétvége nálunk nem múlt el nyomtalanul :-)

Ezekből a tányérokból egy kisebb, és egy nagyobb példány várakozott pár hónapig a feldolgozásra. 

A fém részek egy régi emeletes építmény maradványai, azok a  tányérok sajnos egy véletlen "balesetben" az enyészeté lettek. 

Ez a mostani, ilyen házilagos kivitelezésben egészen olcsó darab lett, 

nem mellesleg szebb is, mint amit korábban tartott szerkezet :-)  

Mindezért a Férjemet illeti a köszönet! 

               

Sajnos a terheléspróbán :-) képet nem készítettem róla, 

pedig meg volt már pakolva képviselőfánkkal rendesen. 

De fog még szerepelni a blogban egészen biztosan, 

igaz ,csak mint mellékszereplő. 

Finom sütik terhe alatt. :-) 

Árulás...

Karin Alvtegen regénye skandináv krimik kategóriába van sorolva. A lányom előbb olvasta, ő csak annyit mondott, olyan "krimiféleség".

És én elkezdtem állítólag krimit olvasni, ami nagyon izgalmas, nagyon pergős iromány, de rendőr egész végig nem akart előkerülni. Hova tovább, nem is lett volna értelme.

Na, hát ez nem krimi, nagyon nem..annál sokkal több.

Úgy tűnik az idén ilyeneket fogok ki. 

Bizony ez egy ütős lélektani regény.

Nem csak a női, hanem a férfi, sőt a beteges férfi lélekről is szól, miközben az olvasó lelkét se kíméli.

Brutális, ütős események, könnyen olvasható, jó stílusban megírva. Tipikusan az a fajta, amit még egy kicsit, csak még egy kicsit olvasni szeretne az ember...legalábbis nálam így volt..... lélekbevágó, annak ellenére, hogy előbb rájön az ember a "végére", mint odaér az olvasásban .

bővebben: itt

Anne Frank naplója

Várólistás volt a könyv, de bevallom őszintén, valahogy másképp képzeltem. Nekem az az érzésem, hogy egy kicsit "megigazították" ezt a naplót. Talán jobban a kelleténél.

Természetesen az olvasónak az értésére kell adni egyértelműen, hogy mikor, miért, milyen körülmények között íródott, főleg, hogy egy 13 éves zsidó származású kislány, Anne Frank keze nyomán. 

Talán a neveltetése, az akkori körülmények, vagy maga  a korszak teszi, hogy hiányolom belőle  az igazi "gyereket". 

Vannak villanások, hol erőtlenek, hol túl erősek.

Érthető persze, hogy a naplóba lejegyzett időszak alatt, szinte hirtelen fel kellett, hogy nőjön a rá, és környezetére nehezedő teher miatt.

Nem lehetett egyszerű olyan körülmények között felszabadult gyereknek megmaradni másik hét emberrel 2 évig összezárva a 

"hátsó traktusban"

De a konkrét háborús, katonai és egyéb eseményekről, amelyekről különböző forrásokból tudomást szereztek elzártságukban, olyan felnőttes komolysággal ír, ahogy nehéz elfogadni egy gyerektől.

Kétségem nincs, hogy megtörténtek a dolgok, úgy, ahogy le vannak írva, el is borzaszt a téma, akárhány évesen is olvasok róla, mondhatnám  majdnem mindegy is ki írta :-(. 

Azt is belátom, hogy az adott szituációban más tempóban "értek" a gyerekek. Talán kissé koravénen, hamar felnőtté váltak.

Meglepő hogy micsoda alapos szervezést igényelt ennek az egész rejtőzésnek az előkészítése és fenntartása.

Hogy menyi energiát fektettek ottlétük alatt is a tanulásra.

Felmerült a kérdés, hogy  ez a kicsi lány mennyire lett volna "igazi" gyerek, ha körülmények lehetővé teszik számára.

Megtudhatjuk hogyan  éli meg a kiskamaszkori vívódásait ennyi ember között egy "kalitkában".

Szomorú, hogy az igazi felnőtt élethez nem volt "szerencséje". Pedig ugye ez nem szerencse kérdése normális esetben. 

Sajnos ő egy abnormális időszakban élt...sok társával egyetemben. :-(

Kellene hogy olvassák a fiatalok, hogy lássák probléma és probléma között micsoda különbségek vannak, voltak, és tartok tőle lesznek is. 

részletek: itt

Murakami...

Murakami Haruki neve nem ismeretlen számomra, az írásai viszont igen. 

Legalábbis eddig azok voltak. Úgy tudom nem a legnagyobb könyvsikerével kezdtünk, de legalább van egy  kis rálátásunk a stílusra.

Mert az se egyszerű, átlagos, megszokott.

Állítólag egy Murakami meg nem Murakami :-)

Szputnyik, szívecském!

Ezt kapta meg a gyerek akciósan :-) én meg tőle kölcsön :-)

Tetszett, bár félútig nem is volt benne semmi extra, majdnem hagyományos történet. 

De aztán jöttek a "csavarok", úgy, hogy el kellett gondolkodnom a hiba bennem van-e esetleg, mert nem tudom biztosan, hogy átjött-e ez nekem.

De erősen elgondolkodtatott,  lehet épp ez a cél.

Mert nem biztos, hogy felfogtam, de valahol mégis megérintett.

Ha röviden szeretném jellemezni, akkor:

fura, de érdekes :-) 

Vagy épp azért érdekes, mert fura. 

Több Murakami után talán jobban megértem a "murakamis" stílust.

bővebben: itt

Meleg van...

...de a hibiszkusz kánikulában is virágzik

Meleg van...

...mi mégis begyújtottunk :-)

Két nap az élet...

... és akkor Merle, Robert Merle.

Gimnazista éveimben nagy kedvencem volt. 

Az  is maradt, annak ellenére, hogy már rég olvastam tőle.

Véletlen, hogy most ő következett.  

Egy könyvcsomag nem kívánatos darabja volt a lányom számára, de tudta én "vevő" leszek rá, ő még nem kedveli, illetve a háborús történeket nem kedveli inkább.

Fura, de nem vagyok benne biztos hogy olvastam anno. 

Mert, ha igen, akkor 18 éves fejjel egészen biztosan másképp éltem meg én is ezt a két napot, mint mostanság sokadik(?) X után.

És bizony az is fura, hogy pont erről olyan nehezen jönnek a gondlatok. 

A háborút nem lehet megmagyarázni.

Az értelmetlen pusztítást, öldöklést se.

Az élni akarást viszont igen. Még a leglehetetlenebb helyzetekben is.  

Azt hiszem ezért is született ez az 

önéletrajzi ihletésű kisregény.  

A Dunkerque-i csata utolsó napjai, négy francia katona, akik eszükkel tudják, hogy nincs tovább, de szívük mélyén reménykednek, megpróbálják a maguk  módján túlélni a lehetetlent. Belső vívódásaik és külvilág számára  mutatott látszólagos nyugalmuk pont olyan ellentmondásos, mint a helyzetük. 

.

 Ez a könyv most azt eredményezte nálam, hogy az idén lehet hogy már csak Merle könyvet olvasok.

Lesz, amit újraolvasok, a készlet fel lett töltve, hála a könyvmoly gyerekemnek :-)

bővebben: itt

Hidegvérrel (In Cold Blood)

Truman Capote tényregénye egy sajnálatos, brutális családi gyilkosságon alapul. 
Nevezetesen a Clutter család meggyilkolásával (1959.november.15.) 
kapcsolatos tényeket, adatokat tárja az író olvasók elé, saját állítása szerint  mindent valósághűen.

Megismerjük a szerencsétlenül járt családot, 

és még tőlük is alaposabban a két elvetemült gyilkost.  

Őt és őt.

Nehéz, megrázó olvasmány, de nem bánom, hogy bekerült a repertoárba. 

Hogy miért ? 

Nem tudom. 

Pedig nem szűkölködött brutális részletekben, de már maga a tény is sokkoló, akármilyen távolságból nézzük.

Csak erős idegzetűeknek ajánlom. Hogy mi belőle a tanulság? 

Az nincs, ilyen tettre mentség sem...

A gyilkosok "defektes" emberek voltak, vagy inkább lettek. 

Vannak persze miértek bőven.

Talán épp itt van a titka ennek a könyvnek.

Mert defekttel sincs ugyan mentség a brutális gyilkosságra, de mivel az olvasó alaposan megismeri az elkövetőket, ennek alapján másképp nézi az ember, mintha csak a hírekből hallaná a kész tényeket.

Közhely, hogy ők is emberek...

...legalábbis annak születtek.

Hogy miként alakult az életük, hol "sérültek", mi történt velük, mivé lettek, mit tettek, mikor, miért???

Sok kérdésre választ  kapunk.

A legnagyobb "miértre" meg nincs válasz 

:-(

Hogy került képbe egyáltalán ez a cseppet se "nőies" olvasmány? 

Harper Lee kapcsán, akivel e tényregény szerzője  nagyon jó barátságban volt. Az írónő segített az adatok összegyűjtésében is a helyszínen  gyerekkori barátjának, Truman Capote-nek. Ő volt az, aki  Harper Lee egyetlen, de világraszólóan nagy sikerű regényében Dillt  ihlette.

bővebben: itt

Korondi...

...még
Visegrádról