Újjászületés

Margaret Mazzantini regénye.

Ütős!
De nagyon!
Fájdalmas, szívbemarkoló, sokkoló!

Vannak ugye a nagy öreg klasszikusok, és vannak a kortárs irodalmárok (is). 

Nem tudom ennek a műnek mi lesz a jövője, mennyire áll helyt évtizedek múlva a későbbi nemzedékek körében.
Kívánom, hogy egyszer klasszikus legyen. Nagy öreg.

Jellemzően az a regény, ami annyira jó, hogy az ember nem tudja szavakba foglalni. 

Mert olyan érzéseket vált ki, amelyektől sokáig nem tudunk szabadulni, ugyanakkor elmondani, leírni se,
sőt megszólalni se... a döbbenettől.

Itt ez a díszes borító, ami  a regényt nem ismerőknek, ismeretlenül  kézbe vevő embereknek csak azt jelenti, amit ábrázol. 

Így kezdtem én is.

Mire becsukja az ember a könyvet, ennél sokkal többet. 

Sokáig bámultam a borítót a regény  utolsó mondatát követően. 

Talán ekkor nagyobb a keserűség az olvasóban, mint olvasás közben volt.

Döbbenet.

Ebben a regényben semmi se "szokványos".

Se a szerelem, se a születés, se az elmúlás.

Se a stílus. 

Különleges, mert a fura jelzők, szokatlan hasonlatok, távol állnak az  elcsépelt közhelytől, ugyanakkor sokkal erősebb, érzékletesebb hatást váltanak ki az olvasóból. 

Igazából olyat, amit én nem is tudok megmagyarázni.

Nekem tetszett  az időben hol itt, hol ott felépítése is a regénynek, főleg, hogy az írónő sűrűn elejtett egy-egy jövőt előrevetítő gondolatot. 

Ami szerintem még inkább fokozta az érdeklődést.

Mint említettem semmi se "szokványos".

Az emberiség nem tanul saját hibáiból...hogy is lehetne szokványos egy háború.

A szarajevói pusztítást anno csak TV-ből láttuk, bár közel volt mégis távolinak éltem meg, közben aprócska gyerekeimmel babáztam. 

A regényben nincsenek "kitakart" részek a háború, a szarajevói pokol leírása közben. 

Annyira alapos, részletes a már említett különleges stílusban történő ábrázolás, hogy az elhiszi az olvasó, olyan embertől származik, aki átélte, túlélte.

Aki életben maradt,  de örökre "sebzetten". 

Ebben a regényben erős a szerelmi szál, a gyermek utáni vágy, a szereplők igazi egyéniségek, mégis, ott az a háború, ami az egész történetre rányomja a bélyegét.

És semmi frappáns nem jut eszembe a végére, csak az, hogy örülök, hogy elolvashattam, 

és kívánom, sokaknak nyújtson hasonló elgondolkodtató perceket, órákat, mint nekem adott.

Nem tudom kell-e nekem ehhez még a regényből készült  film ....

könyvismertető: itt