Sendker és főleg a regényei...

Egészen pontosan Jan-Philip Sendker, akiről a nagy világhálón nem sokat tudtam meg. Mármint, ami az életrajzát, írói pályafutását illeti. Maradt a borítók fülszövegén található pár sor.

Csak azért sajnálom, mert többet érdemelne, remélem azért a nálunk megjelent regényeit olvasók megjegyzik a nevét. 

Érdemes rá, szerintem.

A véletlen úgy hozta, (meg Annamari lányom:-) hogy Márquezhez képest ugyan teljesen más, de igazán magával ragadó stílusban, egy hasonlóan egyedi, különleges szerelmi történet következett, a fent nevezett író tollából. 

Hazatérés

Ami  elvarázsolja az embert, mert  legalábbis velem ezt tette, az nem más, mint a hely szelleme :-) a történet erősen kötődik Burmához, olyan délkelet-ázsiai emberekehez, akik a vallással, kultúrával, fegyelemmel, bölcsességgel vagy akár babonáikkal együtt is nagyon rokonszenvesek. 

És számunkra, európaiak számára, szinte csodabogarak. Mindenképpen csodálatra méltóak.

Fontos momentuma a regénynek, hogy a szerelem két fogyatékkal élő fiatal között szövődik, akik teljesen kiegészítik egymás "hiányosságait". 

Az élet azonban ennél sokkal bonyolultabb, de évek, évtizedek, és a távolság se képes az érzéseiken felülkerekedni.

A könyv alcíme: avagy a szívdobbanás meghallásának művészete egy kicsit megtévesztő, akárcsak a könyv borítója, hisz nem az a romantikus lányregény, amire ezek alapján asszociál az ember.

És akkor még van tovább... A Szívszelídítő a folytatás, de külön-külön is megállják a regények a helyüket, viszont így kerek az egész.

Féltem, hogy ez már nem lesz olyan ütős, mint az első rész, de tévedtem, annak ellenére, hogy tőlem távol álló misztikummal indul a regény. Lehet pont ez a rejtély vonzott és tett egyre érdeklődőbbé. Természetesen az írót csak dicsérni tudom, amiért sikerült ezt elérnie. :-) 

Valahogy nem tudja az ember szavakba önteni az élményt, na, jó, ez így kicsit "csepegős" :-) megfogalmazás, de nem jut eszembe jobb :-)

Ennél is csak az alcím: avagy a szeretet, a megbocsátás és a szabadság ereje volt kicsit megtévesztő. Nem is jó ez a megtévesztő kifejezés, hisz mindkét könyv alcíme hordozza a regény lényegét, de nem abban a stílusban, ahogy az alcímek sejtetni vélik. Hanem annál sokkal reálisabban. És szerintem pont ez a titok :-)

Ismertetők itt és itt :-)