Kacérkodtam:-)... a kövön sütött kenyérrel ...nyitott voltam:-)... a kövön sütött kenyérre

De aztán nem kellett kő, igazából csak kíváncsi voltam milyen is lehet, mennyire jönne az be nekünk, kisfogyasztóknak. 

Mert ketten a férjemmel eléggé keveset fogyasztunk, 30 dkg lisztből készült kenyérkéből is kerül néha a fagyasztóba pár szelet, frissen tartás végett. Ha itthon a család "apraja", akkor se megy már úgy mint régen, de olyankor nagyobbak és gyakrabban sülnek.

Többnyire a jól bevált módon, jénaiban, lefedve. 

Úgy gondoltam, próbaképpen, na meg a változatosság kedvéért (mert kísérletezni mindig "ér") ha ló nincs szamár is jó alapon :-) kő gyanánt, felforrósított, fedél nélkül(i) öntöttvas edényeimen sütögetek. A patinás öntöttvas kacsasütő még a szomszéd dédmamájáé volt, látszik rajta az idő, eltávolíthatatlanul. :-)

A  cipócska wokteszten esett át :-)

És nagyon jól tettem, hogy nem ruháztunk be kőre, mert nekünk nem annyira tetszett az így sült kenyér héja. 

A címben a kacérkodás és a nyitottság viszont talán magyarázatra szorul. Bár lehet van, aki érti. 

Szívesen mentem (szokásommal ellentétben) egy invitálást követően, a kiírt szabályok szerint!!! elvileg...kizárólag "tematikusként" működő zárt közösségi csoportba. 

Elvileg, mert volt ott cserép, samott, sőt szerintem még jénai, 

meg fedél is :-) de mindegyis most már. 

Nem csak kő, az a lényeg.

Első, elég időigényes, képekkel is illusztrált összefoglalómat, úgymond kicenzúrázták, mert nem megfelelő "alapokon" sült a kenyerem, holott, csak be szerettem volna mutatni miféle alternatívák léteznek, ha valaki netán arra kíváncsi, hogy érdemes-e beruházni a nem túl olcsó dologra, a sütőkőre. 

Törölni voltam kénytelen  a posztot, és természetesen magamat is. 

Szeretem, ha valami korrekt :-)

Ebben az esetben a becsalogató nem volt egészen az.

A kenyérsütést illetően közel se vagyok profi :-) annak ellenére, hogy 10 éve esszük a saját sütésűt. 

Mindig talál az ember új ötleteket, lehetőségek, ízeket, módszereket, amelyeket néha ki kell próbálni. 

Az újítás ezen a téren is eredményes lehet. 

Nos, nekem bevált egyrészt a hagyományos jénais sütés, de utóbb már öregtészta helyett  aktív kovásszal, amit ha sietős, megtámogatok csipet élesztővel.

Lehet játszani a lisztekkel, a folyadék menyiségével, hajtogatással, formázással, kelesztési hellyel- idővel, sütési módszerrel, ki kell próbálni, meg kell tapasztalni, mert ezek a fontos dolgok.

Ezt tettem én is, tapasztalatot gyűjtöttem, miközben a kő helyett, öntöttvas után,(bár mázas-fedeles cserépedényem van, csak nagy), egy cserépből készült, olcsó virágalátéttel próbálkoztam 

(mert nem kaptunk tetőcserepet :-)

Immár csoportfüggetlen, "szabadúszóként" :-)

A kis cipóhoz épp elég, belefér a nagy tepsim fedelébe, együtt a cseréppel felmelegítem őket, majd a kosárkában megkelt tésztát ráborítom, bevágom, óvatosan bevizezem, és lefedem a tepsi vastagabb, eredetileg alsó részével. 

És ilyenek jönnek ki belőle:-) 

Így a héja is megfelel a mi ízlésünknek.

Ez egy áfonyás cipócska. :-)

Érdekessége, hogy itthon készült, de másnap Németországban szegte meg a nagylányunk:-) egy hosszas utaztatás végén.

Cserép alul, cserép felül :-)

Ebben sült

Meg ő is :-)

Természetesen rengeteg weboldalon lehet ma már ellesni, tanulni dolgokat a házi pékség terén, de tapasztalatom szerint, akihez mindig bizalommal fordulhat az ember, sok-sok év után is, az nem más, mint Limara. 

Rengeteg a "péktanító" manapság már, és köztük mint a társadalom egészében ilyen is, olyan is akad. 

Itt elsősorban a receptek, tippek, tanácsok  használhatóságára egyediségére gondolok.
De egyéb szempontok  is fontosak lehetnek.
Mindenki a maga ingét vegye magára :-)

Egy kis bónusz, bár a kép és a kalács  húsvéti,  ez bármikor jól jöhet :-)

Bónusz kettő: ( mert ritkán blogolok és, ha már lúd, akkor legyen kövér :-)

Kovászos, melaszos, hosszú kelesztésű ukrán rozskenyér, 

Limara receptje alapján.