Nézz a szemembe, fiam

apa és fia kalandjai aspergerrel, vonatokkal és bombákkal

John Elder Robison tollából. Ő az apuka, és Kisbocs, a fia. :-) becsületes nevén Jack Robison.

Mindig érdekes olyan könyvet olvasni, amelynek a  szereplői kortársak, akár egy kattintással rájuk találunk az interneten, a legnépszerűbb közösségi oldalakon is, ha érdeklődünk irántuk. 

Aztán, ha nem hétköznapi emberek, nem hétköznapi problémákkal, méginkább felkeltik az érdeklődést.

Hogy igaz a történet, az meg hab a tortán, akkor is, ha időnként borzolják a kedélyeket a történések. Alapjában véve az apa fura, de nagyon szimpatikus humora végigszövi a regényt, ennek alapján, gondolom  az életüket is, ami még a legnehezebb helyzeteken is átsegíti. (Kivéve, mikor nem, mert olyan is van, volt...)

A könyv írója asperger szindrómás, ami 40 éves korában derült ki róla, mint utóbb megtudták, a fia szintén, és különös módon még az első felesége, a fiú édesanyja (Kismedve) is.

(Ezek a nevek is zseniálisak :-)

Tetszik ahogy kihangsúlyozza a leírtak valódiságát, de nem felejti el megemlíteni, hogy elsősorban az ő látószögéből nézett igazságok ezek. Lehet más, másképp emlékszik egy adott gondolatra, párbeszédre. Ő ezt fontosnak tartja megemlíteni.

Sajnos általában ez egy felejtős momentum az emberek nagy részénél, pedig nagyon fontos része, úgy általában az életnek.

Tetszik ahogy ír, ahogy leírja, miként készül a családalapításra, felelősségteljesen, nem ám csak  "majd lesz valahogy" alapon. Túlzott aggodalommal. Érdekes gondolatokkal :-) Megmosolyogtatóan, meghatóan :-) Ugyanakkor nagyon is gyakorlatiasan :-)

Pont ilyenek a módszerei, ahogy a fiát "neveli", az esti meséi szinte zseniálisak, és különlegesek :-) .

Nem kertel, kerek-perec kimondja amit gondol, ő is, a fia is.

Azt kell mondjam egyébként az aspergeresek között sok  a zseniális ember, és legfőbb erényük az őszinteség.

Abból amit "dobott" az írónak a sors, azt kihozni, amit ő kihozott, csak egy zseni képes, asperger nélkül nem is biztos, hogy ment volna neki. Sőt.

Na, de a  történet konfliktusát a fiú zsenialitása okozza, mert ő is az, természetesen :-) kis kémikus tudós, apró robbantásokkal kísérletezik, teljesen legális körülmények között. Legális felszereltséggel. Mégis vannak rossz akarók, akik e miatt meghurcolják, ez a dolog felemészti az idegeket, a családot, borzolja a kedélyeket. De megmutatja azt is mennyire összetartó egy közösség, ha az igazság azt kívánja.

Nekem nagyon tetszett a regény,  rengeteget tudnék írni róla, de az akkor se lenne olyan, mint ahogy az apa ír. Mint ahogy egy aspergeres apa ír.

És akkor még arról nem is szóltam, hogy, függetlenül a regényektől, mennyit  tesznek a sorstársaikért.  

Apa és fia egyaránt. 

Mert azért van ennek az aspergernek  hátulütője is, sokan szorulnak segítségre. 

Imádni való emberek, érdekes, hogy a képeik, videóik  is mennyire azt adják, amit a könyv alapján képzel az ember róluk. 

Jó fej pasik :-) akkor is, ha, ahogy az apa írja: "kockák". :-)

Ebben a videóban Kisbocs és szintén aspergeres barátnője beszélnek a arról, hogy miként befolyásolja a szindróma életüket, kapcsolatukat.

Itt pedig a harmadik feleség blogja :-)

Ismertető itt.