Itt vagyok

Clélie Avit  regénye volt az, amivel a Szerelmem, Afrika című könyv olvasását megszakítottam, mert akkor épp nehéznek bizonyult. Afrika.

Ennek kapcsán meg az bizonyul nehéznek, hogy csupán véleményt írjak, ne magát a történetet "kivonatozva".

Véletlenek sorozata, illetve a hit ereje, hogy kissé fellengzősen fejezzem ki magam,

Nem a vallásra gondolok,.. hanem arra a hitre, ami reményt ad, ami erőt ad, ami miatt újra és újra érdemes lépéseket, erőfeszítéseket tenni, mindenek előtt az életért.

 A regénynek aktív és passzív szereplői vannak. 

A passzív szereplő csak "fejben" van jelen saját részéről, A környezete számára viszont kizárólag fizikailag, csupán "testben".

Tulajdonképpen idegenek, ennek ellenére, vagy épp ezért, szép lassan erősítik egymást.  

A két főszereplő legfőbb jellemzője, hogy  nagyon akarnak valamit. 

Minél több időt "töltenek együtt" az adott körülmények között, annál inkább akarják, és lehetőségeik szerint, a maguk módján meg is "tesznek" érte mindent.

Nem adják fel, még akkor sem, amikor mindenki más már igen.

Fura, igen szokatlan szerelmi történet :-)

Témája ellenére is jó volt olvasni, mert egyszerű, lendületes, "olvasmányos" a stílusa, 

Nekem tetszett.

Ismertető itt