Szerelmem, Afrika/Rules of The Wild

Azt hiszem maradok a könyveknél...2017-ben is.

Mert  gyakran van kéznél, bár nekem igazából esténként tesz jó szolgálatot. Könyve, írója válogatja, hogy mennyire.

Sok bölcselkedést találni a neten, a közösségi oldalakon főleg, hogy miért is jó olvasni.

Aki olvas, több-kevesebb rendszerességgel az úgyis tudja...  lehet kevesebbel kezdeni, könnyű eljutnia többig :-)

Legegyszerűbb magyarázata, hogy egyfajta függőség. 

De erről a szerről nem kell lejönni. Sőt...:-)

Francesca  Marcaiano...Szerelmem, Afrika című könyve volt a következő (Annamari lányom által ajánlott). Az előző, könnyed regény után, bevallom őszintén, a karácsony előtti ünnepvárós estéken nem igazán ragadott meg az első fejezete. Egyszerűen nem voltam ráállva erre a stílusra, témára, elmélyült gondolatok feldolgozására.

Az első fejezet után, szokásommal ellentétben letettem és elővettem egy másik regényt, ami témáját tekintve szintén nem egy könnyű kategória, viszont emészthetőbb volt, talán az egyszerűbb írói stílus miatt. És a története miatt.

De valahogy nem akartam egy könyv így kifogjon rajtam, így aztán a "közbeesőt" befejezvén, még az ünnepek között, ismét Afrika volt a kezemben esténként.

Rájöttem, hogy igazából az első pár oldal (első fejezet ) riasztott el, a folytatás igenis fogós...

Egy idő után az írónő az időbeni csapongása is előnyére vált  könyvnek, mikor már értettem miről beszél.

Nem könnyű, mert igazából nem egy cselekményes történet...de amint az ember ráérez, már nehéz elszakadni a földrésztől, a lakóitól, legyenek azok született afrikaiak, vagy csupán reményekkel odatelepült, netán átmenetileg munkájukat végző fehérek.

Érdekes ez a szimbiózis, ahogy együtt élnek ezek az emberek magával a "majdnem" érintetlen természettel, egymással.

Nagy vívódások árán történik mindez, és ezeknek a vívódásoknak a hiteles, képszerű ábrázolása a regény. 

Időnként kicsit talán "nyers", de ez mindenféle szempontból elfogadható. 

 Mondjuk úgy helyénvaló.

Hogy a természet adta lehetőségek, kinek milyen megélhetést biztosítanak, ki mit lát benne. 

Hogy tudják ezt egyesek, bőrszíntől és származástól függetlenül jó érzéssel, a fantasztikus értékeket megőrizve, illetve mások mindenen átgázolva megvalósítani.

Miként ölik egymást halomra "sajátjaik", és a sajtóhiénák milyen különböző vérmérséklettel képesek erről "tudósítani" a világot. 

Hogy micsoda ellentétben van a szafarira utazó gazdag, amerikai, európai turista és az éhező afrikai társadalom.

Hogy, ami egyeseknek adrenalinfokozó szórakozás, az másoknak keserves megélhetés.

Jó korkép, kórkép...

Ugyanakkor egy lélektani, szerelmi vívódás  akár a főszereplő párkapcsolatát nézzük, akár a földrészhez való viszonyát az idő műlásával

Nekem a se veled, se nélküled, tipikus este jut eszembe, egyik és másik tekintetben is.

Ismertető itt.