Hannah Kent regényében igazán különleges, ugyanakkor hátborzongató történetet mesél el. A színhely egy sokunk számára ismeretlen, távoli világ, egy idegen kultúra, csodálatos, ám olykor kiszámíthatatlan természeti jelenségekben nem szűkölködő vidék.
Olyannyira felcsigázott a történet, hogy bár tudom hogy 1829-es év eseményeit dolgozza fel a regény, kíváncsivá tett, így miután az utolsó sort is elolvastam (ami szorosan kapcsolódik a könyv keletkezéséhez) A Google-ban "Izland-ra" kerestem. És tényleg, valóban csoda.
Az írónő, akár a lányom is lehetne, egészen fiatalon jelent meg ez az első regénye. Érdekes, ahogy elmeséli a keletkezésének a történetét, Cserediákként csöppent 17 évesen Ausztráliából egy távoli ország idegen kultúrájába, Izlandra. Aztán mikor már önmagára talált idegenben, illetve, ahogy saját bevallása szerint meg is szerette, magával ragadta Agnes Magnúsdóttir története, amit minden izlandi ismer, ha szükséges továbbad a maga módján.
Ebben a regényben Hannah Kent az ismeretei, kutatásai alapján, a saját szemszögéből, illetve Ágnes szemszögéből adja közre ezt a szomorú történetet.
Nem árulok el titkot, ő volt az utolsó nő, akit kivégeztek Izlandon.
A regényből kiderül a "miért"-re a válasz.
Hogy mennyire őrzik az emléküket az izlandiak arra néhány képpel szolgálnék:
Nagyon nehéz időket éltek meg a szereplők, óriási volt a szakadék a szegények és gazdagok között.
Hatalmas szerepe volt a papoknak, a vallásnak.
Mint említettem, maga a történet igazán hátborzongató, de mellé képet kapunk Izlandról egy ismeretlen, távoli, korabeli szegény-gazdag világról.
Izlandi film is készült a történetről, sajnos magyar vonatkozásban ezidáig még nem akadtam rá.
Néhány link, a regénnyel, Ágnes történetével kapcsolatban:
Könyvismertető itt.
.jpg)
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése