Vezeklés/The Storyteller

Jodi Picoult. 

Igen, megint...számomra megunhatatlan, engem nagyon megfog bármilyen témájával. 

E mostani ráadásul az a kategória, amely téren elég sok információt kapott az ember már a történelemkönyvekből is, de azt hiszem mégis a filmek, az irodalmi könyvek, azok, amelyek egyéni sorsokat bemutatva sokkal inkább megérintik az embert. 

Jobban mondva, inkább másképp.

Vagy akár, ez a regény, amelynek alapja sajnos mindenképpen megtörtént, az, hogy az egyéni szálnak mennyi a valóságalapja, igazából nem is lényeges, hisz az a bizonyos holokauszt tagadhatatlan.. 

A tankönyv csak tananyag, amiből illik jól felelni, ezek a történetek pedig, akár alapvetően megtörtént egyéni esetek, akár nem, sokkal mélyebb nyomokat hagynak az emberben. Pedig nem kell felelni belőle. 

Ez olyan  kitörölhetetlen "epizódja" a  történelemnek, ami örökre bevésődik az emberekbe, soha el nem évülő téma. 

A regény alapjául szolgáló, sokak által, sokféleképpen megírt "népirtás" , az ebből adódó egyedi történet összekapcsolva napjainkkal, a túlélők családjai által több generációval, nagyon különleges irodalmi alkotást hozott létre.

Jodi Picoult alaposságát ismerve ez nem meglepő. Semmit se bíz soha a véletlenre, mindennek alaposan a mélyére néz, ezt minden regényére jellemző. Nincs ez másképp most sem.

Meglepően érdekes,  ahogy több idősík  halad egymás mellett, megrázó, hátborzongató, ahogy a "meseszörny" és a megtörtént valóság szörnyűségei hasonlóságokat mutatnak. 

Nem keveset. 

A regény felépítése igen érdekes, izgalmas, főleg, hogy az elején nem biztos, hogy  tudja az olvasó, "mit, miért" írt le az írónő. 

De amikor  összeáll az egész, az egy nagy pillanata a regénynek. Legalábbis számomra az volt. 

Lehetne sokat írni róla, de nekem nagyon tetszett, hogy kivételesen a "fülszöveg " még ennyit se árult el, mint én itt e pár sorban. Direkt nem is néztem utána, csak elkezdtem olvasni.

És nem könnyű letenni...

Megmondom őszintén, a végén sem.

Nehezen engedi el az olvasó a történetet az utolsó mondat után is.

A Jodi Picoult regények közül, éppen ez az első helyezett nálam...

 de még mindig nem olvastam eleget tőle. :-)

Ismertető itt.