Fernanda Torres...VÉG

Fernanda Torres "filléres" regénye egy könyves sátorból ... ez volt nekem augusztus hónap kellemes meglepetése. 

A választásnál a cím, a borító és a moly.hu százalékos értékelése volt segítségemre.

A könyvet egy hazájában igen népszerű színésznő írta, aki a brazil szappanoperák világát juttatja az ember eszébe.

Olvasás előtt kétségeim is támadtak, miféle könyvet választottam...

De... ez  kifejezetten jó, különleges, nyomot hagyó, elgondolkodtató...

 "megragad" az olvasóban. 

Nem tudom mennyire látni a csodás tengerparti borítót, az biztos, hogy a gyászos belső egyértelmű.

Az első fejezet után rögtön értelmet is nyert számomra...Telitalálat

Zseniális ötlet. Ebben az ellentmondásban rejlik a könyv lényege.

Öt heves vérmérsékletű, de teljesen más karakterű  brazil férfi barátsága,  öröme, bánata, élete, halála,...

Mind diplomások, az egyetemtől kezdve ismerik egymást, és kísérik utolsó útjukra egyik a másikát, kinek mit dob a sors. 

Kit előbb, kit később.

Az utolsó napjukat idézik fel mindannyian, illeteve azon a bizonyos  utolsó napon szinte végigélik újra az életüket. 

A Vég mindenkinél másképp jön el, ez is egy fontos és bizonyára nem véletlen megoldás az írónő részéről.

A szereplők a társadalmi középréteg tagjai, ott meg is maradnak, kiemelkedni nem tudnak, kitűnni is csak életformájukkal sikerül nekik. 

Feltéve, hogy ez abban a kultúrában, abban a közegben nem általános jellegű.

Ami nekem igazán feltűnő, a család intézménye alig -alig  játszott bármelyiküknél is...Nem beszélve arról, hogy ahol volt, ott a gyerekükhöz való viszonyuk, ezeknek az életet nagy kanállal habzsoló embereknél eléggé elszomorító. 

A szerelem, mint olyan szintén csak igen felszínes, 

ha esetleg valamelyiküket megérinti...

Mindegyikük utolsó napjához kapcsolódik egy  családtag, vagy  a társaságból egy túlélő barát verziója. 

Ahogy ők látták...az érintett személyt.

Engem az egész könyv igazán megfogott, nem nagyon tudok ellenvetést mondani, néhány alpári kifejezést leszámítva, melyeket ezeket az alapjaiban művelt férfiak egyike-másika előszeretettel használt.

De ettől lett őszinte a szereplő és az emberábrázolás... 

Szerettem a könyvet, akkor is, ha időnként kegyetlen, mint maga az élet...

Ezt a kegyetlenül őszinte regényt őszintén ajánlom.

Ismertető itt.