Igen érdekes emlékeim voltak Irwin Shaw ezen regényével kapcsoltban.
Közel negyven éve már olvastam egyszer.
Akkoriban valahogy háborús történetek jutottak el főleg hozzám. Arra is emlékezetem, hogy kedves rokonomnak, aki a könyvek birodalmába vezetett kamaszkoromban, egyik legmeghatározóbb olvasmánya volt ez a regény.
Addig-addig kérlelte, hogy elolvastam. Nem tudom ő adta-e kölcsön, könyvtárből volt-e, mert régen történt, az biztos, hogy hiányzott a polcunkról. Aztán pár éve valamit keresgéltem az antikvár könyvek között a neten és ez jött velem szembe...
tudtam, hogy ez egy jó könyv, ez rögtön beugrott...de semmi több.
Sikerült a címnek bevésődni, így természetesen fillérekért szert tettem egy öreg példányra, ami azóta is a polcon várakozott.
Mígnem jött most a facebook csoport szeptember havi kihívása, miszerint állat legyen a címben...Akkor, gondoltam, itt az ideje...
(Kellemetlenül érintett, hogy a nagy örömmel vásárolt példány apró betűs, vékony lapos, nagy méretű, súlyos... gyakorlatilag a legjobb szemüveggel is "fájt" a szememnek...ezért modern megoldásként, ebook formátumban olvastam)
Nehéz, komoly, megrázó, borzalmas, brutálisan felháborító...műfaját, illetve témáját tekintve a világirodalom élvonalában ...a legjobbak között van.
Nem emlékszem, hogy tudtam én ezt anno elolvasni, azt se hogy mit értettem meg belőle..mert ugye akkoriban a háborús szerelmek megfogták a kamasz olvasót. Viszont ebben a szerelem mellékszál. Szükséges része a történetek, de nem központi.
A fő mondanivalója a három szereplő élethalál harca a háborúban...
A három katona karaktere zseniális, de bármennyire is tűnt szimpatikusnak a németek (osztrák) síoktatója a kezdetekkor... és valamiért az amerikai értelmiségi meg kevésbé... a regény közben, és főleg a végére...bebizonyosodott...hogy mindketten hozták, amit az országuk elvárt tőlük...ki így, ki úgy...
Az amerikai zsidó fiatalember pedig emberségből maximálisat adott az olvasónak. Ő, akinek származása miatt ezerszer kellett bizonyítani, hogy a zsidó is ember...bár nem ez volt a célja...csupán "csak" ember akart és tudott maradni abban az embertelenségben is, amibe sodorta a háború.
Kissé közhelyes a gondolatom, tudom, de másképp nem vagyok képes leírni.
Mindegy az, hogy (szerencsére) rég elmúltak azok a harcok...
Ez a regény a csatározások mellett annyi, és olyan jellegű mondnaivalót szolgáltat, hogy az mindig megállja a helyét.
Mert az emberséget másképp is "le lehet adni"... nem feltétlenül kell bombák tüzébe kerülni ehhez..
No, hát ad gondolkodnivalót, itt -ott könnyeket csalogat...Egy megrázó csodája a világirdalomnak...
Erős idegzetűeknek ajánlom.. bár mindenkinek szeretném...
.jpg)
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése