Hangolódtunk :-) Bécsben karácsonyra :-)

Elena Ferrante: Az új név története (Nápolyi regények 2.)

..és igen, igen, megint igen…el se hiszem, hogy februárban  (olyan régen) a házasság NIOK téma kapcsán kezdtem Ferrante könyveit olvasni. A Briliáns barátnőm után terveztem a folytatást, és most jött el az ideje. Megintcsak abban az egyszerű, de valami oknál fogva magával ragadó, „mesélő” stílusban mondja tovább az életüket, ami bizony igencsak fájdalmas. Időnként összefutnak a szálak, máskor elválnak az útjaik. De Elena csak mesél tovább.  Meséli a saját életét és Liláét… Nem találják helyüket a világban,  hiányzik az önbizalom a támogató háttér. Mindkét lánynak rengeteg akadállyal kell megküzdenie…és teszik is a maguk módján. Menekülnek, ki így, ki úgy. Ez egy olyan történet,  amit nem lehet kitalálni, amit mindnebizonnyal át is éltek... A szerelemben létezik a se veled, se nélküled… itt a barátságban is valami hasonlóval találkozunk a két lány életútja kapcsán. ..és már olvasom a harmadik részt. Mindezekhez tartozik egy „arcnélküli”, minden bizonnyal a "valóságban" is hölgy, aki papírra veti…de hogy ennyire jól le tudja írni, ennyire őszintén, egyenesen…nem is tudom…elég-e ehhez az empátia vagy több is van mögötte…. ez csak amolyan olvasói gondolat, (a költői kérdés mintájára)…  bővebben itt

Guillaume Musso: Central Park

Korábban két könyvet olvastam Musso-tól. Mindkettő „megvett”.

Műfajilag behatárolhatatlan, de inkább szórakoztató kategóriába tartoznak ezek.

Sajnos a Centrál Park nem jött be. Nagy csalódás volt. Rövidke mivolta miatt elolvastam (könyvet, egyesek elveivel ellentétben, a sajátomat követve J nem hagyok félbe)

Konkrétan az elején olyan volt mint egy GPS, J  de később se sikerült fogást találnom rajta. 

Nem lett volna rossz az alapötlet, sőt, nagyonis jó, csak nem sikerült jót kihozni az írónak belőle. 

A NIOK csoportban sokan szeretik ez a történetet is.

bővebben itt

Joanna Goodman: Elveszett lelkek otthona

Ez bizony az egyszuszra olvasható, letehetetlen kategória volt számomra.

Nem olvastam fülszöveget… (ha tehetem, kihagyom, több okból)

Olyan megrázó ismereteket szereztem a regény kapcsán, amelyek teljesen letaglóztak.

Szinte hitetlenkedve néztem utána neveknek, adatoknak a regény olvasása közben, csak addig tettem le...

 Egy szelet fekete történelem Kanadáról, a Dupless árvákról.

És ugye mindig a véletlen műve, 

de ez is valós eseményeken alapul.

A tartalom

minden nehézsége ellenére az  "irodalmisága" könnyed, jól olvasható. 

 Csak ajánlani tudom... 

Bizonyára vannak még rajtam kívül néhányan, 
akiknek erről a témáról nicsenek ismeretei.

bővebben itt

Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek

Egy Márai regény volt  a NIOK október havi kihívása…úgy gondolom az író elég szép számú rajongótáborához nem tudok csatlakozni. 

Ilyenért néhol (megkövezés jár J).

Emlékeim szerint volt egy időszak kis hazánkban, amikor „menő” volt Márait olvasni, akkoriban én sem akartam kilógni, és gimis lányom bíztatására elolvastam Eszter hagyatékát. Őszinte leszek nem emlékszem… most a NIOK-ban ez volt az ajánlott közös könyv, írtak róla néhányan,ez se csalt elő különösebb emlékeket a könyvvel kapcsolatban.

(Amit az író életéről tudok, valahogy az se segített az elfogadásban…

bár ez természete miatt nem tartozik ide…)

Végül aztán  A gyertyák csonkig égnek c, rövidkére  esett  a kihívás kapcsán a választásom.

Értettem én az írást, de a miért-et nem, hisz ezt kerek perec, el lehetett volna  intézni pár mondatban. De nem is kifejezettem a „ monológgal „ volt gondom…

Inkább azzal, hogy ebből az író profitált. Nem pont az anyagiakra gondolok, hanem írói elismerésre.

Mert tudom, hogy ennél jóval szerényebb történetet, életérzést, gondolatokat, is képesek ennél sokkal eredményesebben papírra vetni írók. Mert írni mindenről lehet. Aki meg író... az tud is, (nem úgy, mint én J

Sajnos nekem úgy tűnt, mintha ez a rövidke írás nem is egy embertől származna.

Vannak stikkjeim, pl ha valakinek egy regényben milliószor „elakad a lélegzete”, ez ugye egy igen elcsépelt  szófordulat.. Vannak még ilyenek, nem sorolnám...

Ebben a könyvben, úgy az első harmadáig, igen sokszor nézett „félrebillentett fejjel" ember, állat …aztán egyszercsak eltűnt ez  a nem tudom minek nevezzem, a monológ alatt már nem találkoztam vele.

Tömören... egyelőre nem tervezek újabb Márait. 
De nem is utasítom vissza :-)

bővebben itt

Joanne Harris: Az epertolvaj (Csokoládé 4.)

ezzel a csodálatosan szép borítóval 

❤❤❤

Nagy kedvencem  Harris, természetesen a Csokoládé kapcsán ismertem meg, mi több, kivételesen a film után olvastam anno.

Idén szeptemberben került sor a Csokoládés barackra, aminek a létezéséről valamiért nem is tudtam. Akkor lett érdekes számomra, mikor már a negyedik rész közelgő megjelenését emlegették.

Nem is akartam sokat várni vele, elolvastam gyorsan a „barack” után frissen.

Első meglátásom, hogy a harmadik résznél lényegesen jobb. Nekem ahhoz képest Az epertolvaj sokkal lendületesebb volt, sokkal többet is adott.

Nem lehet nagyon leválasztani a témát ,a történetet, az előzményektől, a szociális háló, a különböző vallási, kulturális, kisebbségi, vagy épp napjaink fontos kérdése, a bevándorlás témájától, az elfogadásról, és számomra leginkább az „elengedésről”.

Aki szülő, aki anya, az tudja, hogy vannak olyan apró „varázslatok”, amelyekkel össze lehet tartani a családot, azok után is, hogy úgymond kiröppennek a gyerekek.

 Erről az elengedésről szólt számomra leginkább Harris ebben a tüneményes regényben.

Hogy ez bizony törvényszerű… mert ugye csak „kölcsönben” vannak…
❤❤❤

Azt hiszem minden szülő, minden anya próbálja a maga módján a saját bűbájával ameddig csak lehet, amikor csak lehet, a közelében tartani a gyermekeit. J 
Akár egy gőzölgő kuglóf, egy forró kakaó……
(akár egy jó adag héjában sült krumpli)J… 
képes az otthon melegét idézni, 
hazacsalogatni, marasztalni.

Kedvesen megérintett. Nem érzelgősen, de érzelmeket keltve. 
Szerettem. 
❤

( Van még néhány várakozó Harris könyvem, más műfajban is remekel... J

bővebben itt

Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek

Nagy fába vágtam, úgy gondolom nem tört bele.

Már egy ideje olvasgattam, ezt nem lehet gyorsan. Kellett idő a fejezetek között, hogy próbáljam értelmezni az „olvasáson” túl is.

A világirodalom egyik legjobbja, nálam dobogós… 

(vagy holtverseny a Bűn és bűnhődéssel.)

Karamazovék nagyon  mélyen bevésik magukat.

Azt hiszen már tendencia, hogy pont azokról nem tudok írni, amelyekről leginkább szeretnék. Dosztojevszkij kapcsán ezt már másodszor érzem.

Mert mit is írhatnék… hogy volt egyszer egy Karamazov aztán meg a fiai? Majdnem meseszerű alapok…?

Vagy, hogy a mai krimik, lélektani thrillerek természetesen a nyomába se érnek…?

Nem, ez a regény ezeknél jóval többet ad. Nehéz, komoly gondolatokat feszegetnek a szereplők, mindegyikük a maga meglátása szerint, jelképezve ezzel nem csak a testvérek, hanem úgy általában az emberiség különbözőségét. Természetesen az adott korra leginkább jellemzően, de  tágabb értelemben is. 

Annyira biztos akartam lenni, hogy mindent megértettem, hogy megnéztem filmen, ráadásul két feldolgozást is.

Egy 1968-as amerikai adaptáció mai szemmel nézve kissé színpadiasra sikeredett, még a szereplőválogatások terén is. Bizonyos szálak hiányoztak belőle, de alapjaiban véve követte a regényt, igaz eléggé tömören.

A 2009-es 12 részes orosz sorozat viszont szerintem  zseniálisra sikerült. 

Nagyon kellett még, segített elmélyíteni az olvasottakat.

Sokáig a hatása alatt tart… ez nem az a regény, amire pár hét múlva nem emlékszünk.

#októberke

View this post on Instagram

#virágom#kertem#varjúháj#októberke

A post shared by Szabó Istvánné (@brittmariemom) on Oct 19, 2019 at 11:47pm PDT

Szeptemberi könyveim...

Számomra egy kicsit más irányba megy a NIOK csoport, mint eleinte tette... tagja maradok, a kihívást szép csendesen igyekszem teljesíteni, bár semmi se kötelező. Mivel jómagam a csoport létezése előtt is olvastam, mostanra  leginkább a tagok  könyvajánlói lettek a fontosak, nem pedig a havi egy könyv elolvasása. Ajánlón nem fülszöveget, vagy tartalom mesélést értek, csupán csak az érzést, amit másokból kivált egy regény. Természetesen a témák is tudnak inspirálóak lenni, de ez is nagyon egyénfüggő. Olvasói ízlés, igény, hangulat, és egy csomó más tényező befolyásolja, hogy "betalál-e" . Talán a legmegkötöttebbek, az egy bizonyos íróhoz kapcsolódó kihívások, bár Szabó Magda kapcsán például elég széles volt a paletta. És persze, mint írtam már,  semmi se kötelező. Na most akkor eljött a szeptember, a kérdések hónapja. Egészen pontosan olyan könyv, aminek a címe kérdést tartalmaz. Olvastam ilyet is... Joanne Harris: Csokoládés barack Elég régen olvastam már az előzményeket, a Csokoládét és a Csokoládécipőt, féltem, hogy ezek után majd nehezebb lesz a folytatás.  (Mint utólag kiderült, akkoriban jelent meg magyarul, mikor az első két könyvet olvastam). Nem volt nehéz felidézni a korábbi olvasmányokat, a szereplőket főleg nem, persze akadtak a regényben utalások az előzményekre, de ez konkrétan az a kötete, ami annyira nem épült az "alapokra". Számomra meglepő, hogy ugyan jogosan, de a  már akkor (is) aktuális bevándorlás, menekült kérédés került a regény középpontjába.  Pedig nem kellett volna, hogy meglepjen, hisz nagyon is érthető,  ismereve a "valódi" történéseket, illetve a "vízi" cigányok irányába (is)megnyilvánuló toleranciát, amit természetesen az írónő az arra érdemes  szereplői "szájáből" kiált világgá, a tőle megszokott, kissé varázslatos, édes-keserű stílusban. Komoly kérdéseket, vallási, kultúrális, és mindenek előtt emberi kérdéseket feszeget, pedig azt hinné az olvasó, hogy valami "keleti mesébe" keveredtek a kis falu már jól ismert, és új lakói.  Hogy a zűrzavaros helyzetet közös erővel leküzdve megférnek együtt... az is kiderül.. majd... a 4. részben is :-) Daniel Keyes: Bűnös-e Claudia? Ezzel kezdtem, mert Algernon igencsak mély nyomot hagyott bennem és eszembejutott a könyv kapcsán a Hidegvérrel, bár ez azért attól távol állt. Nagyon nehéz dolga volt az írónak, nem tudta mit vállal el, ezen szomorú, brutális, igaz történet kapcsán melyben a címre adott válasz "megtalálása" volt a cél, egy túl bonyolult személyiséggel rendelkező címszereplő "közreműködése" mellett. Algernontól nagyon távol áll az egész mű(faj), de nem rossz, bár olykor fárasztó olvasmány. Igaz nem fárasztóbb, mint magának az írónak az éveken át tartó   "oknyomozása"... Nem olyan bombasztikus, mint az ismertebb regényei, de szerintem hűen adja át Claudia karakterét....bár csodáltam az író türelmét, enyém sokszor elfogyott. ...és még nem is vagyok biztos a címben feltett kérdésre kapott válaszban. Annyira nem tudom "lehúzni" mint a moly. hu-n általában teszik az olvasói.. A lendület azért hiányzott, mert így kívánta meg Claudia karaktere, ő meg kivárta a sorát...  Ezt így el tudtam fogadni.			>
Diane Setterfield: A tizenharmadik történet Ó, ez egy nagyon fura, vad-romantikus :-) történet.. az egész  .. nem, csak a tizenharmadik :) Gyakran felsejlik benne Charlotte Bronte által klasszikussá vált Jane Eyre  alakja, maga a regény. Ezért voltak kétségeim... hisz sok hasonlóság felezhető fel, de már továbbgondolva... még EmiyBronte Üvöltő szelek című könyvével is találtam bőven közös pontot, pontocskát....(ezt nemrég olvastam újra 40 év után, akkor :-) tetszett,  most viszont  fárasztó volt számomra a műfaj, de pont jól jött ehhez a történethez a frissítés) Szerencsére azért sikerült ide úgy bevarázsolni ezeket a régi szálakat, hogy egy egészen borzongós, kicsit mégis romantikus összkép kerekedett ki. Sokkal "maibb" stílusban. A könyvek szerepe mindenképp kulcsfontosságú...akár az önéletrajzíró, akár a regénybeli  írónő szemszögéből nézzük,. Aztán ott van mindkét esetben a nem akármilyen testvéri kapcsolat is, ami kulcsfontosságú. Na meg a csavar, mint egy jó krimiben, úgy, hogy közben bőven adódik  jóleső kiszámíthatóság. Összességében nekem nagyon tetszett. Megnéztem a filmet is azóta...ez a kis bemutató talán jobban átadja hangulatot, mint a fenti soraim :-)			>
Guillaume Musso: Ott leszel? Ez egyenesen letaglózott. Tudom, egy igen megosztó író, ez volt a második könyv, amit olvastam tőle... az első a Holnap, (nehéz időszakomban, nem eléggé méltattam itt a blogon) nekem nagy kedvencem lett, féltem, hogy a többi regénye esetleg rontja ezt a hatást. Nos, nem így történt. Sőt... ledöbbentem attól, ahogy ez a könyv hatott rám. Nem kell félni az "időutazós" témától... egy évtizede még tőlem is távolállt, de azóta egyre többször fedezem fel a benne rejlő "lehetőségeket"! Ez a könyv lendületes, pörgős, csavaros...kicsit talán romantikus... de nagyonis reális kérdésekkel szembesít. Bátran merem ajánlani a nem, csak a túl nehéz műfaj kedvelőinek.			>
Javier Marías: Holnap a csatában gondolj rám Ez volt számomra a hónap érdekessége. Féltem tőle, amikor kiderült miféle morbid témája van, aztán akkor is, amikor összefutottam olyan körmondatokkal, hogy azt hittem pár mondat lesz csupán a regény. Nos, lehetne is pár mondat maga a sztori, mert  bár nagyon ütős a téma, a köré kerekített történet, az, ami az egészet átszövi, hol a múltban, hol a jelenben, hol pedig a feltételezett jövőben csapong, ennek ellenére  rendesen megfogja az olvasót. ( tanultam hosszú mondatot tőle:-) Letaglózott. Néha nagyon bizarr elmélkedései vannak, máskor meg egészen reálisak. Váratlan pillanatokban egészen meglepő, látszólag oda nem illő gondolatai támadnak, melyek mellesleg nagyon is emberiek... aztán hirtelen megint a valóságnál tartunk  Az ember végig azon gondolkodik, hogy létezik ilyen? Igaz lehet ez? A kötet végén, nagyon jó kis magyarázatok vannak az írótól erre az elmélkedésre vonatkozóan, meg magára a regényírásra, olvasásra... Megmagyarázza az idézeteket, de nem a szokványos módon, és  a regényben említett filmeket is. Úgy gondolom, hogy nem egy hétköznapi ember, nem hétköznapi műve volt a kezemben...alapjaiban véve letehetetlen...zseniális az író, az ötlete és a bátorsága, hisz nem egy hagyományos munkát adott ki a kezei közül, ami ilyen, az pedig mindig megosztó. Nekem a kedvencem lett a hónapban is, de általában az olvasott könyveim között is  élre került.

Ebook, vagy book ? :-) Ez itt a kérdés :-)

PocketBook... ez itt a válasz :-)

Úgy tűnik elkerülhetelen volt számomra! :-)

Egy jó éve már szinte csak tableten olvastam egy jó alkalmazással. Elég sokat.  :-)

Nagyon prózai oka volt, egyszerűen nem győztük a különböző betűméretű hagyományos könyvekhez beszerezni a megfelelő olvasószemüveget.

Mondták nem annyira egészséges a tableten való olvasás, 

mert a kijelzőjét nem erre a célra találták ki, árt a szemnek.

Nem a  kedvenc hónapomban járunk, annak ellenére, hogy a születésem hava, sőt névnapom is szeptemberhez kötődik.

 Így aztán megleptek a lányaink a hónap elején ezzal a csodával.

Bár nem biztos, hogy ezt fogják olvasni, köszönöm  nekik itt is!!! ☺

❤❤❤

Augusztusi olvasmányaim... sokfélék :-)

Augusztusban a NIOK  kihívás egy távolra "elrepítő" regény volt.

Tulajdonképpen egyik olvasmányom se "helyi"... :-) , de azért van köztük, ami egész más közegbe ,más világba "vitt".  Mondhatjuk megfelelt a kihívásnak.

-Joanne Harris: Urak és játékosok Ez (is) jó volt, sőt, nagyon jó..:-) az iszonyatos csavar…ha látta volna valaki a fejemet, az adott pillanatban…jó kis „kandikamera” alapot produkáltam volna. Pedig én rá szoktam érezni… most nem sikerült J Bár durva, mégis szórakoztató. Nem tudom ezt a kettősséget megmagyarázni, de elég sokat vigyorogtam közben. Továbbra is …sztárolom, mert nagyon széles skálán mozogva, sokféle stílusban remekel Harris.
-Durica Katarina: A rendes lányok csendben sírnak -Nadia Murad: Az utolsó lány
Ezt a két dokumentum jellegű könyvet kénytelen voltam úgymond összevetni. Egyik se romantikus lányregény, egyik se szépirodalmi alkotás, mégis megérintik, mondhatni fejbe is kólintják az embert rendesen. Csúf élet… mindkettő. L A rendes lányok... pár évtizededdel ezelőtti brutalitás itt a „szomszédban”.. Dunaszerdahely, magyarok. Az érintett személyeket nem volt nehéz elképzelni, hétköznapi emberek, fodrász eladó, tanuló, rendőr...viszont azt hinné az ember hogy "közelünkben" ilyesmi nem történhet meg. De a hatalom és a korrupció... na, ebbe nem mennék bele...pedig lehetne. Nekem tetszett ez a keretbe foglalt, az érintettek szemszögéből "elmesélő" egyszerű stílus. Ha valaki abszolút szépírodalomra vágyik, nem ajánlom, viszont akit érdekel mások élete, annak egészen korhű dokumentumként szolgál, ha elolvassa. Régen történt, mégis közelebbinek tűnik, mint az iraki  Utolsó lány szinte egészen friss története, a tőlünk nem csupán földrajzilag távoli Irakban. Ez a nehezebb olvasmány, meg kell, hogy ismerjük a népcsoportokat, sokféle vallást, vallási és egyéb ellentéteket, a jazídiak csoportját, akik ellen a népirtás folyt az Iszlám Állam által ... A menekültekkel kapcsolatos kérdések, a terrorizmus, sajnos napi hír szintjén eljut hozzánk is. Mégis egészen más egy túlélőtől, átélőtől fogadni a saját bőrén tapasztaltakat.  A könyv írója, Nadia,egy fiatal lány, aki  még ma is csupán 26 éves, akinek  Nobel-békedíja bizonyítja milyen keményen harcol az emberi jogokért, mert, ha valaki, ő egészen biztosan tudja, van miért...   Aki bizonytalan, aki nem érti miért …annak segíteni fog az a regény, hogy megértse. Feltéve, ha elolvassa, ha végig tudja olvasni. Néhol kissé tanagyagszerű, olykor csapongónak is tűnik, ez sem kifejezetten irodalmi, inkább dokumentum jellegű írás.   Története mesélésébe beleszövi a már említett "tananyagot", időnként visszatekint népe, máskor saját családja múltjába, így a végére egészen jól átláthatjuk a helyzetét, a megosztott Irakot.  Direkt nem írom, hogy átérezzük... mert azt lehetetlen... Ember embernek farkasa mindenhol, mindenkor...Kicsiben, nagyban...szó szerint, átvitt értelemben... L
-Katarina Mazetti: A pasi a szomszéd sír mellől Kellett valami könnyedebb a nehéz női sorsok után. Az első rész nagyon jópofa, vicces, sőt, érdekesen vicces könyvecske… bejönnek nekem ezek a skandinávok ( na, jó, krimiből még mindig nincs meg az igazi). De "Backman összes" a szívem csücske. Ez azért nem Backman, de  így is szerettem. Két nagyon különböző egyéniség, egy férfi és egy nő  között alakul valami…a facabook úgy mondaná „ bonyolult kapcsolat”, ráadásul elég szokatlan szituációból indul ez a történet.  Szerintem nagyon jól átjön a lényeg... miszerint egy ilyen kapcsolat csak akkor működik, ha egyikük beáldoz érte valamit. Vannak olyan helyzetek, amikor  ez teljességgel lehetelennek tűni. . .  Ha az egyik fél nem akarja, a másik meg nem teheti... Van-e mégis valamiféle kompromisszum? A regény vége egyértelmű folytatásra utal…remek, bevett, sok esetben bevált irodalmi fogás, J mert a kíváncsi ember, (és az ember kíváncsi  J  olvas tovább.  És ezek a borítók  J
-Katarina Mazetti: Családi sírbolt Ez már a folytatás, ami azért nem annyira derűs. Nagyobb a felelősség, több komolyságot kíván a „szereplőktől”. Bár a humort ez a rész se nélkülözi, alapjaiban véve minden van benne, mint úgy általában az életben.  Öröm,  bánat, tragédia, vígjáték. Számomra nagyon szerethető volt. J
- Samantha Downing: Elbűvölő feleségem Ez egy  „elsőmunkás” pszichothriller .  A pár hete olvasott  A negyedik majom és a folytatása  után ez majdnem ligh-tos volt …de azért  nem rossz. J  Erről bővebben nehéz írni, mert semmit se szeretnék elárulni. Ha valaki bírja ezt a kategóriát izgulhat, töprenghet... Mivel jó krimit nem igazán találok, helyettük ezzel a műfajjal kezdek ismerkedni. J  Úgy szoktam mondani, több, mit krimi. J