Most azért mutatom meg, mert megígértem Jutusnak. Az elmúlt 15 évben viszont, csak akkor volt kötőtű a kezemben, amikor a lányaimat tanítgattam, hogy az iskolában technika órán tudjanak valamit produkálni ezekkel a csodaszerszámokkal. Azt hiszem legkisebbnél kimaradt ez a művelet. Mintha ők nem is tanultak volna már ilyesmit.
Ezek a kötött holmik a képeken bizony nem mai darabok, látszik is azt hiszem. A fehér csipkemintás saját részre készült az első gyerek után, de aztán elég sűrűn változtattam a méretemet, :-) még volt utána két pocaklakóm és az utolsó "aprócska" 4,5 kilójával maradandó kilókat hagyott rajtam :-)) a pulcsit azóta csak nézni tudom.
A férjemnek több darab készült, és alaposan ki is használta őket, a lányokét pedig miután kinőtték, elajándékoztam. Sajnos nem találtam még fényképeket se róluk. Erre a kis kardigánra véletlenül találtam rá, alaposan ki volt használva, mind a három lány viselte.
.jpg)
Az első három képen lévő mintákat én is megkötöttem annó' fiatalkoromban valamikor,de sajnos már egy sincs meg belőle,csak egy szürke mellény,én is elajándékozgattam.
VálaszTörlésSajnos a színváltás az nekem nem megy,próbáltam már a könyvekből régebben,de megvagyok nélküle is.:))
Nagyon szépen kötsz.érdemes lenne elkezdened újból,mondjuk" majd ha jönnek a hideg szürke esték.Egy kényelmes kis fotelben jól esik kötögetni.:))
Ezeknél még nem volt nehéz a színváltás, de a lányoknak kötöttem Pumuklit, meg mindenféle figurákat a pulcsi elejébe,sajnos továbbajándékoztuk, ahogy kinőtték.. (nem ez a sajnos, hanem hogy nem készültek képek róluk) hát az nem ment könnyen nekem se. Most meg már az egész kötögetősdi is nehezemre esne. Pedig nagyon szerettem, meg tényleg fel is merült bennem a lehetősége, hogy felelevenítem. Majd esetleg télen.
VálaszTörlés