Eredetiség, koppintás, enyém, tied, övé..

...avagy az örök kérdés: mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás?

Régóta szerettem volna erről írni, de valahogy sosem volt hozzá elég bátorságom, pedig sokan megtették ezt már a saját szemszögükből nézve, saját elveiket kifejtve.

Akkor most jönnek az én gondolataim a témával kapcsolatban. Előre tudom, hogy nem lesz rövid, talán nem is fogják olvasni, illetve biztos, hogy nem sokan, de, ha belekezdtem, most már be is fejezem.

Kezdeném ott, hogy amikor 2003 őszén elkezdtem foltozni, azt hosszas gyűjtőmunka előzte meg. Most is fel tudnám sorolni, hogy akkoriban kinek volt a témában honlapja az ismertebb magyar foltvarróink közül. Na meg az ismeretlenek, a kezdők között is elvétve akadt. Miért nézelődik egy kreativkodni (direkt nem írom, hogy alkotni, mert azt szerintem a művészek követik el, irritál is néha az alkotás kifejezés)vágyó ember? Nyilván tanulmányozza a témát, ihletet, ötleteket merít, netán még mintákat is talál. Nem lehetett minden kattintás után egy halom Picasán tárolt  mintagyűjteményre bukkanni, letöltögetni, kinyomtatni, aztán már varrni is, majd miután jelentem, hogy kész  és agyon dicsérem, hogy milyen csodás lett, vinni a Meskára, na adj isten az Etsy-re. Ez volt a helyzet 7 éve.

Akkoriban nem  az volt a cél, hogy mindenáron pénzzé tegyünk, amit kreálunk. Magunknak, a családnak, ismerősöknek készültek munkáink és ahogy tehettük szép lassan készítgettük a honlapokat, hogy megmutathassuk szélesebb körben is, esetleg ötleteket adjunk egymásnak ezáltal, mintákat cseréljünk.

Aztán persze egyre többen lettünk, egyre nagyobb volt a kínálat, a  találat , tovább nézelődtünk, gyűjtögettünk egyre többen megtaláltuk ugyanazt, a technika fejlődött, a netet elhalmozzák a minták, leírások, nem csoda, hogy szinte elindult egy sorozatgyártás. Ha ehhez még az is hozzájön, hogy sokan egy helyről rendelnek anyagot, akkor meg sokkal nagyobb az "egyformaság" esélye. Nem sűrűn járok az Etsy-n, de amikor először odavitt a kíváncsiság, meglepődtem pl. a rengeteg táska hasonló színvilágán.

Pedig tudom, hogy vannak még akik járják a turikat, ott egészen biztos ráakad az ember használható, különleges darabokra, ami se táska, se szütyő, se bármi más formájában nem fog visszaköszönni az utcán. Még akkor is más lesz, ha a "fazon" netán koppintott :-))

Ma már visszakeresni, hogy egy bizonyos minta honnan ered, szinte lehetetlen. Akadt már rá példa ugyan, hogy rácsodálkoztam valami nagyszerűre egy magyar blogon, aztán volt meglepetés, amikor esetleg egy külföldi blogger oldalán, pár évvel korábbi bejegyzésben rátaláltam ugyanarra az ötletre... lépésről, lépésre...Pedig kedves honfitársunk keményen igyekezett a kétkedőket meggyőzni, hogy márpedig ő az eredeti.

Természetesen tisztelet  a kivételnek! Mert nem vitatom, hogy vannak olyanok, akik teljesen saját kútfőből alkotnak, de őket is biztosan éri valami hatás, ami egy-egy ihletet sugall.  A művészet már csak ilyen, ihletből  építkezik. meg az is, ami nem műremek, de ember alkotta sok-sok munkával, türelemmel, szeretettel. Persze vannak olyan tehetségek, művészi hajlammal megáldott embertársaink, akik sajátossá tudják varázsolni munkáikat az ihlet alapján, meg vannak olyanok, akik beérik valami hasonlóval...(én is ilyen vagyok, bennem a művészetnek a szikrája sincs :-))) ...na meg önbizalomból is kevés jutott...de ettől még működök.:-))

A másik, ami említésre méltó dolog, ha egy közzétett  (pl. Picasan) mintát valaki letölt, majd kisajátítja. Elkészíti az adott darabot, aztán viszi a tanfolyamra, ide-oda  a mintát, a tudományát, jó esetben nem pénzért, a saját neve alatt futó akármicsodát megtanítja elkészíteni. Mivel nincs mindenki tisztában a minta származásával, hisz nem verte nagy dobra a felhasználója, továbbadója, komoly dilemmát okoz, ha valaki kívülálló rátalál az eredeti mintára, és netán saját maga is el szeretné készíteni. Uram bocsá' esetleg még szeretné feltenni a honlapjára, blogjára is, mert valljuk be csak jó az, ha megmutathatjuk a nagyvilágnak a saját kreálmányunkat, még akkor is, ha nem a spanyol viasz.

Olvastam én olyat is, aki  azt sérelmezte, hogy a közkézen(neten) forgó, netán boltból, hivatalosan vásárolt kiadványokból, (szabásminták leírással, direkt ilyen céllal) tök hülyeség varrni, mert abban nincs semmi fantázia, egyediség, az már úgy nem eredeti...na igen, ez is egy szempont.. főleg úgy, hogy aztán még ebben az írásban az illető azt is elárulta, hogy bizony ő is így kezdte. Tudomásul kell venni, hogy mindig vannak kezdők, akiknek az ilyen kiadványok, leírások nagy segítséget nyújtanak. Elszomorító, hogy  egyesek így leírják, lesajnálják  mások munkáját, pedig minden érték, amit emberi kéz alkot. És mindenkinek fontos a sajátja.

Nyilván azért itt is van egy határ, amíg fontos tud lenni... Amikor már sorozatgyártás, szalagmunka eladásra, hát... ebben az esetben már vannak kétségeim, hogy mennyire tekinti sajátjának, szerethetőnek a készítő (tisztelet a kivételnek)...akkor bizony a kívülálló is kritikusabb szemmel nézni, főleg, ha ért is kicsit hozzá. Ha meg egyenesen konkurencia, még nagyobb a kritika.

Bevallom töredelmesen, én rengeteget koppintottam, sőt koppintok...:-))

Mert az egész úgy kezdődött, hogy kinyomtattam egy blokkokból álló munkát, jó nagyban, és megpróbáltam kitalálni, hogy egy blokk, hogy is néz ki, hogy áll össze...:-)) Na megtaláltam azért már akkoriban is  sok-sok jópofa apróságot, amit a képek alapján próbáltam előállítani. Persze, hogy semmi se lett olyan, mint az eredeti. Nem is akartam pont olyat, csak kipróbálni, hogy képes vagyok-e így is összehozni valamit. Bizony sokáig nem jegyeztem, hogy kitől is származik az eredeti ötlet, ma már sokat úgy mentek el, hogy xy-tól van, ha esetleg később szükségem lenne rá, tudjak mire hivatkozni.

(Más, nem épp a címhez tartozó téma:

Vannak mintakérőim, rendszeresen visszajárók is, nagyon szívesen segítek mindenkinek. Az viszont roppantul zavar, hogy jó, ha 10% visszajelezi, hogy megkaptam, köszönöm a segítséget, esetleg meg is mutatja mit hozott össze. A legtöbb arra sem veszi a fáradtságot, hogy egy köszönő emailt megejtsen.

Hát igen, sokféle embert rejt az internet világa :-)))

Vissza a címhez:

Ez lenne a tartalmas befejezés, ami nem csattanó:

Évek óta mondogatom, hogy  nincs két egyforma munka, még egy kéz alól sem...Nem hiszek abban, hogy egy az egyben lehet reprodukálni más munkáját. Még akkor se lesz egyforma, ha egyformára szeretnék, szeretnénk készíteni.

Ezért nem látom értelmét a címben foglaltak körül zajló, folyton fellángoló vitáknak..

Tavaszt várunk, sütögetünk, teszünk-veszünk...

Ma megint nagyon mélabús idő van felénk, foltokban még megmaradt a régebbi hóból is, most meg még egy kis hódara próbálkozik, de nem jön ez már össze, akárcsak a vasárnap reggelre leesett hónak, ennek is "betesz" azért remélhetőleg a hőmérséklet.

Tegnap mire igazán felébredtünk, már hét ágra sütött a nap, pillanatok alatt elvarázsolta a pár centi friss havat, na meg aztán a szellővel összefogva, nagyon sokat szárított is a  földeken. Igazi tavaszi illat volt a levegőben. Jobban ment a munka is...

Mostanában elhatalmasodtak a könyvek a blogomon, de majd lesz még ennek böjtje is, amikor ki lehet vonulni a kertbe tenni-venni... vagy esetleg ismét a varrógépre cserélem őket...Azért a fő területem mindig is a konyha marad, csak nagyon sok ismétlés készül, fényképezni  se mindig van kedvem. De néha mégis, bár nem mindig kedvem szerinti képek sikerülnek (lásd lent :-))...

Egy időben gyakran sütöttem E.Margitka oldaláról a Joghurtos riegelt, aztán meg is feledkeztem róla, míg az ősszel Moha blogján meg nem láttam a Gyors magos bucikat.

Kipróbáltam, naná, hogy nem szó szerint, de azóta nálunk is rendszeresen készül. Most épp két egymás utáni vasárnapon, mindig 1 kg lisztből. Egy része elkopik sütés napján, a maradék meg a fagyasztóba kerül, aztán onnan kopik.

Az én verzióm, a Rozsos, magos bucikra, a fent említett szerzők után szabadon :-))

50 dkg kenyérlisztből,

egy fél élesztővel,

pici cukorral este kovászt készítek.. nálam ez minden kenyér ( és sok péksütemény)alapja, soha nincs öregtésztám, ellenben mindig készül sütés előtti este a felhasználandó  liszt feléből kovász.

Másnap hozzáteszek:

20 dkg kenyérlisztet,

30 dkg teljes kiőrlésű lisztet, legtöbbször rozslisztet (keverni nem szoktam a teljes kiőrlésű liszteket, mert akkor már hiányzik az egy bizonyos  teljes kiőrlésű liszt nyújtotta illat és ízvilág. A rozsos az legyen rozsos, a tönköly, meg legyen tönköly...

2 dl olajat

1 kanálka főttkrumplit

4 lapos teáskanál sót

2 ek. ecetet (aszkorbin helyett)


valamint nagyjából felesen víz és tej kerül bele.

Valamint, ha rozslisztet használok, szívesen dagasztok a tésztába egy kis őrölt köményt, esetleg koriandert is a riegel mintájára.

A tetejére  ízlés szerint magokat szórok. Lenmag, tökmag, szezámmag, szotyi...stb

Másnap a kovászra rászórom a liszt másik felét mindent beleteszek, bedagasztom, lehet jó gyenge tésztát készíteni. Duplájára kelesztem, lisztes lapra kiborítom,  lelapítom ujjnyi vastagra, megspriccelem vízzel, megszórom magokkal, egy kicsit sodrófával belesimogatom a tésztába, megint megspriccelem. Tetszés szerinti kockákra, téglalapokra vágom. Nekem két nagy tepsinyi lesz ebből. Még félórát kelesztem, majd 220 fokos előmelegített sütőben sütöm egyszerre a két tepsivel, légkeveréssel.

Nagyon finom, nagyon kapós, köszönet a receptekért, ötletekért az érintetteknek :-)))

Egy kezdő zoknikötő viszontagságai :-))

itt fejtegetem a témát...

Veronika meg akar halni...könyv, mozi...

 


Ezzel kezdődött kezdődött a család Coelho-s korszaka. Pár éve Annamari lányom talált rá a könyvre és miután elolvasta, a kezembe nyomta, mondván: Anya, ezt el kell olvasnod!

A címe egyáltalán nem inspirált, ráadásul tudni kell, hogy a fiatalkori nagy könyvmolyságom a gyerekeim számával egyenes arányban csökkent. Hiába próbáltam esténként bármilyen érdekfeszítő könyvet a kezembe venni, pár sor után leragadtak a szemeim. Úgyhogy miután a gyerekmesék, gyerekversek korszakát átéltem a lányokkal és rendszeresen beszámoltam a régebbi könyvélményeimről, na meg olvasnivalót is ajánlgattam koruknak megfelelően a polcokról, eljutottunk oda, hogy ma már ők ajánlanak nekem. Én meg szorgalmasan olvasok.

Veronika után még elolvastam néhány Coelho könyvet, de a többi nem igazán nyerte el a tetszésemet.. Ami érdekes volt még, az a Tizenegy perc, nálam ez az ezüstérmes Paulo Coelho könyv.



Tetszik az író stílusa, jó olvasni, ha rátalál az ember arra témára, ami meg is fogja.  Az alkimista helyett azért inkább Saint-Exupéry Kis hercege...(ez nálam verhetetlen :-)))

Na meg Az ördög és Prym kisasszony se az én világom, de Annamari lányomnak ezek is tetszettek, az ő érdeklődése sokkal szerteágazóbb, na meg ő még talán, szerencsére :-))) nem nőtt ki a mesevilágból :-)))

Van még néhány olvasatlan Coelho a várólistán, most második hullámban olvassák a lányok, aztán meg majd én is.

E kis kitérő után, visszatérnék Veronikához...

A napokban a lányok megnézték a regény alapján készült filmet és Annamari lányom jóvoltából hamarjában elkészült a filmkritika is.

Amiről már régóta szeretnék írni...

..., de mindig halogattam.
Rhonda Byrne A titok

Ezoterika / okkultizmus, spiritizmus , ebbe a kategóriába tartozik, ami nagyon távol áll tőlem. Soha ilyen jellegű olvasmánnyal még csak nem is próbálkoztam. Ezt se terveztem. Januárban, egyik vizsgája után ezzel a kölcsön könyvvel állított  be Annamari lányom. Ami elsőre feltűnt, hogy a könyv borítója gyönyörű. Biztos valami tudományos alapon lett már ez is megtervezve, vagy csak beképzelem(?), de tény, hogy nagyon magára vonzza a tekintetet. Elolvastam a kis ismertetőt, de a lányom is megerősített, hogy ez nem az én műfajom, még ő is csak nehezen jutott el az első 60 oldalig, pedig az ő jobb befogadó nálam.

A lényeg, hogy letettem a könyvet a szekrényre, de akarva akaratlan, mindig ránéztem, ha épp arra vitt utam. Aztán annyira kellette magát, hogy egyszer beleolvastam, úgy 8 oldal után le is tettem, mert fárasztott.

A kisördög (na ugye?), vagy a kíváncsiság, viszont motoszkált bennem és aztán megint kézbe vettem. Végül átrágtam magam rajta, volt olyan mondat, amit többszöri olvasásra érettem meg... meglepő módon, időnként komolyan bólogattam, időnként meg jókat mosolyogtam.

Egy biztos, a könyv írója ismeri a titkot, ő bizony gyorsan rájött, hogyan lehet ezzel sok pénz keresni, meggazdagodni. A titok meghozta számára a sikert. És akkor nem is beszélek a filmről, mert ugye az is van.

Az én olvasatom szerint van a könyvben jó sok pszichológia, ami bizony a pozitív gondolkodásmód megerősítését szolgálná, ezzel teljesen egyetértek, nem is olyan nagy újdonság ez, tudjuk sokan, hogy így kellene...Az a baj, hogy nem csak pozitív benyomások érik az embert, még akkor sem, ha csak arra koncentrál. Szeretnék én egy pozitív híradót hallani, látni a TV-ben... na ugye??? Van ilyen? Ha nem nézem meg.. .de az meg csak srtuccpolitika... pedig milyen jó lenne egy olyan televízió, rádió, magazin, ami csak a jó híreket tudósítaná :-)))

Ami nagyon tetszett az a fogyókúrázós szemléletmód...együnk csak nyugodtan, mindent, ami jól esik és közben mondogassuk, hogy nem vagyunk kövérek, baromi jól nézünk ki..... na egy kicsit lehet, hogy eltúloztam...:-))) Hát persze, aki jól érzi magát a bőrében, annak mindegy, hogy mekkora van neki. Szerencsés ember az ilyen...

Még valami... tűzzünk ki egy célt magunk elé, ha lehet annak a képét a szó szoros értelmében tűzzük ki egy falra és sokszor nézegessük.. hívjuk be...ne nagyban kezdjük...

Aki jól ismer, az tudja, hogy minden vágyam egy tanya, sok állatkával, elsősorban a kecskékre vagyok rákattanva. Valakinek kölcsönvettem a kecskéjét, a  blogjáról begyűjtött képet  kitettem háttérképnek a gépemre. Gyakran nézegetem. Tudom nem az én kecském...lehet, hogy ez a baj.  Ő már nem is lesz az enyém soha. De honnan tudhatnám melyik lesz az én kecském. Na meg, hogy mikor...

Nem mondom, hogy bedőltem teljesen, azért motoszkál az a kisördög, próbálkozom a titokkal, :-)) de elsősorban hálás vagyok azért, ami van.

Boldog névnapot Marietta!

 

Egy kezdő zoknikötő viszontagságai :-))

Amikor a foltvarrást kezdtem, akkor is írtam egy ilyen jellegű szösszenetet az adott témával kapcsolatban. Hihetetlen, hogy 6 év telt el azóta. És a foltvarrás rejtelmeit bizony nem lehetett ennyi idő alatt se kiismerni, hiszen a téma kimeríthetetlen.

Akárcsak a kötés, ami most megint megihletett, de úgy tűnik elég erősen. Még jó, hogy mielőtt a zoknikötésre szántam magam, kicsit felelevenítettem, begyakoroltam az alapokat az itt lejegyzett UFO-val.

Gyakorlatilag rengeteg kutakodás eredményeként sikerült egy olyan leírást találnom ezen az oldalon, ami alapján, hosszan tartó tanulmányozás után elkezdtem a zoknikötést. Hát mit mondjak, nem egyszerű ennyi tűvel egy kezdő zoknisnak:-)) A férjem volt a tanúja szenvedéseimnek, miszerint sehogy se sikerült összekapcsolnom az utolsó tű szemeit az elsővel...aztán elképesztő sokat szenvedtem, mert mire valami sikerélmény összejött, a laza technikám miatt, meg rutintalanságom, ügyetlenkedésem miatt, hol az egyik tűről, hol a másik tűről csúsztak  le a szemek. Felszedni nem mindig sikerült maradéktalanul, olyankor szépen kezdtem újra az egészet. Csak egyszerű sima szemekkel kötöttem, hogy magát a zoknifazont összehozzam. Aztán egyszercsak kezdett alakulni, mikulásra el is készült megcélzott 3 pár. Időben kezdtem :-))) Estlen, bő, szűk, nem hibátlan darabok, de zoknik lettek.



Tanulódarabok voltak, mert sok tapasztalatot szereztem készítésük közben. Na meg az én okos párom, segédeszközt "gyártott" számomra a lecsúszás ellen. Látta, a kínomat,  hallotta:-)) gazdag szókincsalkalmazásomat egy-egy lecsúszást követően :-)))

Mutatok itt képet, amin lehet látni a kötőtűkre húzott pici fekete csőszerű darabokat, műanyag valami, akármi, de nekem nagyon jól jöttek...biztos ciki, de ez van...bár lehet, hogy létezik is erre a célra speciális szerkezet, csak én sok évvel le vagyok maradva kötésfelszerelésügyileg. A lényeg, hogy a célnak megfelelt, megfelel és közben törekszem arra is, hogy szorosabban kössek. Mert látom ám a képeken a neten, hogy mennie kell ennek csúszásgátló nélkül is :-))

Amit fejleszteni kell(ett) az a passzé része a zokninak. A kezdősort úgy kötöm, fent a száránál, hogy nem nyúlik ki annyira, hogy kényelmesen bele lehessen bújni a kész zokniba. A passzé engedne, de a kezdősor nem. A kék zokninál nem is egyformán indítottam, az egyiket, ahogy szoktam, a másikat meg nagyobb tűre szedtem kezdéskor. Az utóbbi jobb lett, de nem szép.





( a képeken egy pár sötétkék zokni látható, csak a fényképezőtudományomnak köszönhetően lett belőle ennyi árnyalat:-)

Ennek a zokninak az orr részét másképp fogyasztottam, mint a pirosat, mutatósabb, nekem könnyebb is így, azt még nem tudom praktikusabb-e. Ehhez itt szereztem a tudományt.

Közben folyamatosan keresgéltem a neten a  passzéval kapcsolatban, olvastam az olasz kezdésről, csőkötésről.. igazából nem volt ismerős egyik téma sem, nem is tudom egy és ugyanazt jelenti-e a két dolog, nem találtam rá egyértelmű választ. A lényeg, hogy hosszas gyakorlás után segédszálas kezdéssel próbálkoztam, csőkötéssel, igaz csak az első 3 sort kötöttem így, utána a  hagyományos 1sima, 1 fordított következett.., a most készülő csavartmintás zokni, már így indult, sokkal rugalmasabbnak a passzérész. Azt még nem tudom, ezzel a módszerrel, hogy lehet 2sima, 2fordítottal passzét készíteni, de majdcsak meglesz az is :-))

Ennél a csavarmintás zokninál  meg a  mérettel adódtak gondjaim, le kellett bontanom, mert kicsi lett, de másodjára még a kezdés is szebben sikerült, a csavarásokkal is ügyesebben bántam, ezzel sok év óta most próbálkoztam újra..akkoriban jól ment, most rá kellett állni a kéznek.




Van  már zoknifonalam, de azt majd csak akkor használom, ha úgy érzem nagyon jól megy a dolog. Addig a régi maradék fonalakat dolgozom fel, nem egy nagy minőség, vékony, három szállal használom...neve sincs...

Ami még a kötéssel kapcsolatban foglalkoztat, megtanulni az angol kifejezéseket, mert rengeteg minta terjeng a neten, sokat le lehet tölteni, jó lenne élni a lehetőségekkel és használni is őket. Ehhez is találtam segítséget itt.

Akkor kötögetek tovább...:-)))

Bejegyzés (elsősorban) Jutusnak...

...a Kreatív Blogger díj kapcsán...amit itt és most is szeretnék megköszönni, minden látogatásoddal, minden egyes kedves kommenteddel egyetemben.

Nagyon köszönöm, hogy gondoltál rám, igazán jól esik, de elnézést kérek :-)))




Eddig nem írtam róla, most fogok:

Sokáig az tartott vissza a blogolástól, hogy attól féltem, belekerülve a bloggerek játékaiba, nem tudok majd eleget tenni a szokásoknak, az elvárásoknak. Másfelől meg az, hogy nem is igazán akarok. A küldd tovább, add tovább című levelek is nálam szoktak elakadni...

Ellenben  akarok, szeretek különböző kreatív, gasztro, meg mindenféle érdekes blogokat nézegetni, olvasgatni, ötleteket, mintákat gyűjtögetni, néha egyéb dolgaim rovására is teszem ezt. Kevés helyen hagyok kommentet, mert, ha aztán nem tudok rendszeresen visszajárni nehogy valakit megbántsak. Ilyen megfontolásból maradtam ki a fórumokból is, nem volt annyi időm, hogy reagáljak mindenki dolgára, ha egyet-kettőt meg kikap az ember a csokorból, akkor megintcsak rossz érzése lehet annak, aki kimaradt.

Nagyon kevés helyre jelentkeztem be, mint rendszeres látogató, ennél azért jóval többet kísérek figyelemmel a Google Olvasó segítségével, viszont mivel nem nagyon hagyok nyomot magam után a látogatásaimról,  nincs is túl széles ismeretségi "bloggerköröm" sem. Igazából eleget se tudnék tenni minden játékfeltételnek.

Tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki másképp gondolkodik ezekről a dolgokról, de azt is látom, sokan nálam jóval könnyebben veszik ezt a dolgot...egy-két tömör mondatban el is intézik a a visszautasítást, én meg napok óta azon parázok, hogy oldjam ezt meg, hogy senkit meg ne bántsak. Még álmatlan éjszakáim is vannak miatta, a géphiba is kapóra jött, volt egy kis gondolkodási idő. :-)))

Persze tudom, vannak  olyanok is, akik csupán az illem kedvéért vesznek részt, úgy általában a játékokban, ez meg végképp nem az én műfajom.

Viszont rengetegen élvezik, várják a stafétabotot, hogy aztán ők is továbbadják. Nekik nagyszerű dolog ez a fajta játék. Bízom benne, hogy  meg is találtad őket, és a jövőben is meg fogják találni egymást a játékos kedvű bloggererek.

Jómagam nagyon hálás vagyok minden látogatónak, aki idetéved, annak meg főleg, aki  már visszajár, ez is egyfajta elismerés számomra :-)))

Remélem  továbbra is jössz hozzám, ha úgy érzed érdemes.

(kép innen)

Szolgálati közlemény!

Kedves Mindenki!

Aki esetleg keresne, hiányolna, eltűntnek nyilvánítana, akinél nem jelentkezek!

A számítógépem úgy döntött, hogy szrájkba lép, ezzel úgy tűnik folytatódik nálunk, a már több, mint fél éve tartó technikai leépülés. (Routert már cseréltünk az idén.)

Most egy kevésbé beteg, de szörnyen lassú gépről írok, ezzel tudok "csökkentett" tempóban időnként netezni.

Készült volna már egy zoknis bejegyzés, de a képek a gépemen vannak, úgyhogy elnapolva.

Mivel ezzel a géppel meg nem buli a netezés, inkább kötegetek tovább ráérőmben.. és reménykedek, hogy mielőbb megjavul a sajátom...

Akkor majd jövök a zoknival :-))) vagy zoknikkal :-))