Hová tűnt a nyugalom?

Félelem, szorongás, pánik...mondhatnám divatos kifejezések, de sajnos több ennél, bőven van valóságalapjuk a mai világban. Volt régen is, mindig, csak másképp élték meg az emberek...mert...

Fiáth Titanilla, Heller Ágnes, Popper Péter, Réz András, egy mesterkurzus keretén belül beszélt ezekről a napjainkban sokakat, sokunkat érintő, foglalkoztató "jelenségekről", érzésekről.

Összegyűjtötték a gondolatokat írásban is, ezt olvastam mostanában.

Érdekes volt, annyira, hogy érdemes lesz mégegyszer...

Nem tudom olyan jól leírni, hogy mit jelentett nekem, de a hivatalos  fülszöveg sokat mondó.

Eltűnt a nyugalom az életünkből? Mégis, mikor jellemzett minket a nyugodt élet? A pogánylázadások idején? A tatárjáráskor? A török hódoltság korszakában? Akkor, amikor kurucok és labancok ölték egymást? A 48-as szabadságharc idején? A Bach-korszakban? Az I. világháborúban? A kommün alatt? A különítményesek garázdálkodásakor? A II. világháborúban? A nyilasok uralmakor? A Rákosi-diktatúra idején? Az 56-os népfelkeléskor? A forradalmat követő időszakban? Esetleg amikor a rendszerváltás volt? Mikor voltak itt olyan évek, amikor senkinek sem kellett félnie? A lényeg nem ez. Hanem az, hogy az ember ne csináljon egyéni bűnöket a társadalom bűneiből, ne szorongjon attól, hogy a világ gyorsabban változik, mint az ember jelleme, értékrendje, és ne essen pánikba, ha úgy érzi, elszáguld mellette az élet. A lényeg az, hogy egy rohanó világban az ember nyugodtan rohanjon, ne izgatottan. El lehet ezt érni? Erről ír a filozófus, a pszichológus és az esztéta. Nincs élet félelem nélkül. Vannak ugyanis igazi veszélyek, amelyektől a félelem megvéd minket. Élni segít. S vannak irreális félelmek is, amikor veszélyeztetve érezzük magunkat, holott semmi rossz nem fenyeget. Ilyenek például a fóbiák, amelyek csak nehezítik az életet. Legalább ezektől próbáljunk megszabadulni.



Ajánlom az érintetteknek! Talán kicsit segít!

Megkésett diplomabuli....

Majdnem napra pontosan egy hónapot késett, de nem tudtuk korábban összehozni, sajnos most sem volt teljes a létszám. Szerencsére szombaton az időjárás megint kegyes volt hozzánk, a kánikula megszűnt, a hideg még nem ért ide.

2010.07.26.

Jó alkalom nyílt az ünnepelt kívánságainak teljesítésére, egy igazi, bográcsos halászlé főzésére, grillezésre. Közkívánatra miccset sütöttünk. Friss házi kenyér, és sokféle saláta, na meg az ünnepi torta került az asztalra, az okleveles  közgazdászunk elé:-)))

Nyaralás...itt az eleje és a vége :-)))

Azért, hogy adjunk a kultúrának is, biztos, ami biztos alapon úgy terveztük, hogy útban Kiskunmajsa felé megállunk Kecskeméten, teszünk egy sétát a főtéren, eszünk egy fagyit. Akkor már jó meleg volt, kezdődő kánikula.:-))



Hazafelé jövet pedig Nagykőrös volt a tervezett megálló.

Ekkorra megérkezett egy hidegfront, ami csak nevében volt az, de kicsit mégis könnyebb volt "általa"az utazás.



Nem tervezett megállónál bepréseltünk még a kocsiba egy jó adag, jó áron vásárolt sárgabarackot, hogy nyaralás után, kipihenten főzhessem a lekvárt. :-)))

Aztán közel a célhoz, a második nem tervezett megállónál, egy gazdaságos áruháznál, vettünk ecetet, meg cukrot, azt is préselni kellett :-))...de biztos, ami biztos,  tudtuk előre, hogy itthon meg sok-sok uborka várja az üvegbemenetelt.

Azért húzódott el ilyen hosszan  a nyaralási beszámoló, mert közben a házi konzervgyár is működött ezerrel.  :-)))

A strandolásról női szemmel...:-)))

Nem volt könnyű az én koromban, ennyi év kihagyás után bevállalni, de mivel egyetlen ismerős sem volt kilátásban, alábbhagytak abbéli gátlásaim, hogy fürdőruhában mutogassam magam, pontosabban jelenjek meg , idegen emberek előtt. Főleg miután saját szememmel láttam, amit már évek óta próbáltak a fejembe verni, amúgy meg igazából tudtam is, hogy a nagy magyar átlagot, a "nagyobbik" átlagot képviselem:-))) Valahogy a bombázók nem jártak akkor arra:-))

Látva, hogy akár  kisebb-nagyobb úszógumival, :-))) akár zörgő csontokkal (de az már fiatalon tényleg nagyon zörgő volt, amit láttunk, és jobban betegesnek tűnt, mint bármelyik extra súlyos) fiatalok, idősebbek, elfogadva ami van, milyen vidámak, én se éreztem annyira feszélyezve magamat. Némi nosztalgiával élveztem a hullámfürdőt, nagyokat "dagonyáztam".... jó volt,  na!




A strandkendő jótékony takarásában, és azért egy szolid, topos felsőrészű fürdőruhában képes voltam sétálgatni is...

Csak egy jópofa szösszenet: Annamari lányom megjegyezte, hogy ő bizony nem felejtette otthon az "úszógumiját"...:-)))

Persze kendő nélkül egy lépést se tettek a lányaim se, mert, akárcsak az én szüleim anno rajtam, mi is elég "elnagyolt munkát" végeztünk a lányainkon:-))) deréktól lefelé. Így nem a súly a legnagyobb "probléma", hanem az örökölt alkat. De, hát ez van, ezt kell szeretni. :-))

Különben meg több olyan fiatal kendőzte magát, akinek nem kellene, viszont azok közül kevesebben, akiknek jót tett volna:-)))

Azért láttunk ám láblógatás közben, vagy jártunkban-keltünkben meglepő dolgokat.

Fura, hogy aki meg a korához képest egészen jól néz ki, mert esetleg szerencsésebb alkat, vagy többet tesz érte, mint mi, az meg képes túlzásokba esni, és esetleg divatjamúlt tangában, vagy 1-2 számmal kisebb fürdőruhában feszíteni, de úgy, mintha nem is a földön járna... naná, hogy elérte a célját, feltűnő volt, de kissé visszatetsző. Nem vagyok egy divatszakértő, de, ha jól választ nem csak feltűnő, hanem csinos is lehetett volna az ilyen.

Azt hiszem a férjem nem fog a blogomba beszállni egy bejegyzéssel, hogy ugyanezt a témát kielemezze  féfiszemmel:-))))

Szarkák a strandon...nyaralás...negyedik fejezet

Pont ott ne lennének! Nagyon észen kell lenni, azt tudtuk, de, hogy még a WC-n se legyen nyugta az embernek!

A történet:

Elmentünk a fent említett helyre  a legkisebb lánnyal, akinél a mindenféle női "ezmegazzal" "megtöltött nosztalgiás neszesszer volt csupán. Férj a WC előtt vár ránk.

Három lehetőség volt a helyfoglalásra, kettő egymás mellett, egy kicsit távolabb, ebbe mentem én. Igazából valamilyen lerakó polc hiányzik ezekről a helyekről, jó magasan van ugyan egy akasztó, de, ha valaki felteszi a motyóját, mielőtt a dolgához kezd, érdekes módon tudna onnan bármit is előkeríteni. Nem egyszerű dolog ez a nőknél nyári szezonban, fürdőruhában sem. :-))

Így, hát kedves gyermekem, nem túl higiénikus megoldást választva, letette a neszesszert a földre, hogy jobban keze ügyében legyen...

Közben a mellette lévő helyet is elfoglalta egy anyuka, aki a következő párbeszédet hallatta  dolog közben, a hangjáról ítélve kisiskolás korú leányzójával:

-Anya! Megvársz majd engem, ha végeztél?

-Nem tudom..., ha sietsz, akkor talán igen...

Nagy dobogás, helycsere...

-Anya! de nem is húztad le!

-Nem baj! Siessél!

-De megvársz ugye? -kérdezte a kislány ismét

-Ha sietsz! -jött a válasz.

Ezután már én is végeztem és kimentem a férjem, és a tőlünk pár lépésre várakozó anyuka mellé. Senki más nem volt ott rajtunk kívül, nem volt nehéz kitalálni, hogy ő várja a kislányát.

Na, de aztán kijött az én lányom is, és most mi beszélgettünk:

-Anya, te akartad a WC-ben alul áthúzni tőlem a neszesszert???? Melyik WC-ben voltál?

-Áthúúúúúúúúzni? Aluuuuuul? Dehogy akartam, nem is melletted voltam...

Tekintetem a WC-t nem lehúzó, pechjére kissé lassú lánykáját váró anyukára vetődött, és közben megjegyeztem :

-Hű, de pofátlan emberek vannak!

Ebben a pillanatban kijött a kislány, anyuka elkapta a kezét, és eszeveszett rohanásban, szinte magával vonszolva a gyerekét, elhúzott.

Kétség nem fér hozzá, hogy ő próbálkozott, csak az én lányom meg visszahúzta...  igencsak érdekes lett volna, ha kisétál a mi neszesszerünkkel, a férjemnek nyilván feltűnt volna, hogy nem azzal jött ki a neszi, akivel bement...:-)).

Ha mégis sikerült volna a "hölgynek", akkor biztos nem várja meg a kiscsajt...a lopott cuccossal pedig várnia kellett volna nehéz napjaira...:-)))  Vagy épp ilyesmit keresett? Azért próbálkozott a budin? Nem hinném...

Ebből leginkább az a tanulság, hogy kellenének kicsi polcok, vagy "kényelmesen" elérhető akasztók az ilyen (meg más) helyen lévő budikba, hogy ne pakoljunk a földre, mert bármilyen tiszta is a  WC, csak a földön járunk, meg, amit leteszünk, azt ellophatják, meg érdemes csoportosan látogatni az illemhelyet.:-))...hogy nyugodtan pisilhessünk:-)))

Nyaralás...harmadik fejezet

Most a szállásról, a környékről... rengeteg nyaraló, rengeteg kiadó, rendezett, gondozott kiskertek, nagy házak. Napközben csendes, amikor odaértünk akkor volt csak alkalmunk ezt tapasztalni, mindenki strandol, este, reggel mozgalmasabb a környék.




A szállásunktól kétháznyira, fagyizó, kávézó, ötháznyira egy kis vegyesbolt, kellemes sétányira a Bazsarózsa Fogadó, ahol az utolsó este vacsoráztunk. Hangulatos hely, az épület stílusa magával ragadó. Korán érkeztünk, de kedvesen felhívták a figyelmünket, hogy van ugyan szabad asztal, mégis kb. másfél órát kell várnunk, mert annyira sok a vendég. Korrekt volt, így a biztos, és mi is korrektül várakoztunk.:-)) Mondanom sem kell, hogy másfél óra múlva már jóllakottan ballagtunk hazafelé.  A vendégek meg folyamatosan érkeztek, akik közben  a nagy hősége való tekintettel, szinte élvezettel, saját kezűleg, költöztették ki az udvara az étterem asztalait., székeit :-)))

Nyaralás...negyedik fejezet: A strandolásról női szemmel...

..., mert valljuk be őszintén, azért mi, nők, másképp látjuk magunkat, és főleg egymást.

Nem volt könnyű az én gátlásaimmal, az  én koromban belevágni, egy mások számára teljesen hétköznapi kalandba, ami jelen esetben a strandolás volt. Azért így utólag örülök neki, hogy sikerült jókedvűen tölteni ezeket a napokat. Nyilván, ha sok ismerős vett volna körül nem lettem volna ennyire felszabadult. De így, itt az ismeretlenben, nosztalgiáztam a hullámfürdőben,  jókat dagonyáztam:-)) az élményfürdőben...jó volt, na...

Azt eddig is tudtam, hogy bizony erősen a valódi, az erősen :-)) valódi nők kategóriájába tartozom, soha nem voltam elégedett magammal, nem igazán a súlyom zavar, zavart, hanem az alkatom, amin meg ugye olyan sokat, látványosat nem tud változtatni az ember. Az van, amit kaptunk, bizony a szüleim kissé elnagyoltak:-) főleg deréktől lefelé...:-))

A strandon megerősítést nyert, hogy a nagy magyar az átlagot képviselem, ráadásul még a fiatalok közül is többen, mint gondoltam. Bombázó nem nagyon akadt :-))

Csak, ahogy elnéztem ez egyáltalán nem zavarja a nagy magyar átlagot, mindenki jókedvű, vidám,  nem okoz gondot kendő nélkül végigsétálni a strandon teltebb, esetleg extrán teltebb idomokkal sem...bezzeg a vékonyka kamaszok elég sokan kendőzték magukat.





Sokfélék vagyunk, ez nem újdonság...van, aki korához képest remekül néz ki, és, ha a méretéhez képest  nem 1-2 számmal kisebb fürdőruhát választ, akkor csinos lenne...így viszont feltűnő volt, csak nem pozitív értelemben.

Igencsak ritkaságszámba ment már a tanga is, ami eleve tökéletes alakú hölgyekre lett kitalálva... bizony megintcsak épp az tűnt  fel, a kevés esetben is, hogy nem csak a divattal vannak megcsúszva, hanem a korukkal is egyesek. Persze, ha a feltűnéskeltés volt a cél, az sikerült.

Sajnos  olyan fiatal hölgyet is láttam, akit meg azért volt feltűnő, mert, mintha csontváz sétált volna el előttünk. Lehet, hogy beteg volt, talán anorexiás, de mindig mosolygott, és egyáltalán nem látszott rajta, hogy zavarja az őt bámulók tekintete.

Valahogy láblógatás közben, csak nézelődik az ember és a nagy végletek azért feltűnőbbek.

Meg kell említenem egy korosztályt, akiknek minden jól állt, akik mindig, mindenkit elkápráztattak, vízben, vízparton, úszó pelusban, csini, aprócska  fürdőruciban, bugyiban, bugyi nélkül, vidáman pancsoltak, utána meg jókat aludtak a fák nem éppen hűs árnyékában is.

Nyaralásról ismét...

...folyt.köv. most, itt.

A strandról (igyekszem )röviden...leginkább annyit, hogy marha nagy szerencsénk volt vele. Nincs összehasonlítási alapunk, annyit tudunk, hogy a mi kisvárosunk termál strandja szóba se jöhet, sokan járnak ide, itt is van egy szép üdülőövezet, de a helyiek közül rengetegen elmennek Hajdúszoboszlóra és Mezőkövesdre, hogy csak a két legnépszerűbb helyet említsem, fürdőzni.

Nem igazán tudtuk az majsai árakat, a szolgáltatásokat, annyit igen, hogy az üdülési csekket elfogadják. Ha elővételbe, egyszerre több napra veszünk jegyet egy felnőtt belépő 1500Ft, de ezzel használható az élményfürdő és a csúszda is, nem kell értük külön fizetni, mint sok más helyen. Ezeket, más strandok árait, azután tanulmányoztam át, hogy hazaértünk...

A fürdő területén van egy szabad strand is, egy tó, homokos parttal, ez is nagyon népszerű, sok kisgyermekes család települt mindig a partjára, egy nap mi is kipróbáltuk.



Olvastam néhány strandolós bejegyzést, többek között ezek is megerősítették, hogy nekünk, tudatlan, tapasztalatlan strandolóknak mekkora szerencsénk volt.

Kiskunmajsán a medencék tiszták voltak, rengeteg WC van, ezeket a sűrű használat ellenére folyamatosan takarítják, a WC papír tartaléktekercsek mindegyikben felhalmozva, sorban állás még a nagy forgalmú szombati napon is minimális volt.

Büfék tömkelege igyekszik magához csalogatni a fürdőzésben és lustálkodásban megéhező strandolókat. Mivel sok a lehetőség, a sorban állás elviselhető. Legolcsóbb eledel a lángos volt, hát ez nekünk nem jött be a nagy melegben, mi a harmadik napon találtunk rá a kedvünkre való büfére, az árakat és az adagokat nem árt azért megfigyelni, ez utóbbiban vannak ugyanis különbségek egyes büfék között. Gyakorlatilag ugyanazért az árért van, ahol kisebb adagot adnak.

Minden nap a strandon ebédeltünk, egész jól viseltem egy hetet főzés nélkül :-)))

Folyt.köv...még mindig...:-))

Már megint... soha nem mondd, hogy soha...,

...mert a múlt héten nyaraltunk, de úgy, ahogy még soha. Nyilván mi vagyunk az országban az egyetlen ilyen család.:-)) Mindjárt kiderül miért is...

Mint már írtam róla, mi általában " gombot a kabáthoz" alapon választjuk meg a nyaralóhelyeket. Ha van egy megfelelő szállás, akkor jöhet a látnivalók összegyűjtése a kiválasztott településen, vagy a környékén, amit az idén ki akartunk küszöbölni, az  a környék. Sikerült is. :-) Nagyjából összeállt egy kis programterv, mert, mint már korábban említettem, az aktív kikapcsolódás híve vagyok. A láblógatós, vízparton "punnyadós" nyaralás nem az én műfajom.

Miután a bajai tervek füstbe mentek, a Homokhátságon kezdtünk el nézelődni, akkor még nem tudtuk miért, de Kiskunmajsán hatalmas kínálatot találtunk. Annyi kiderült, hogy egy termál fürdőhöz kapcsolódó üdülőövezet, természetesen a városon kívül. Gondoltuk ez nem nagy probléma, 45 perces sétával el lehet jutni Kiskunmajsára, némi látnivaló ott is akad, beterveztünk egy-két kirándulós napot is, tervben volt egy ópusztaszeri kiruccanás.

Igen ám, de, ahogy közeledett a nagy nap, egyre fokozódott a kánikula, egész hétre hőséget jósoltak. Indulás előtti napon, biztos, ami biztos, gyorsan beszereztünk a férjemmel fürdőruhát magunknak, na meg nekem egy jól takaró strandkendőt. Másnap a viszonylag hosszú út alatt már a lányok is gyúrtak ez  utóbbi jótékonysági kendőre, úgyhogy, elfoglaltuk a szállást, utána addig mentünk a környéken, amíg nem találtunk megfelelő kendőket nekik. De akkor már kellene kalap is...:-)) sőt a napszemüveg is szóba került, mint kellék  a teljes inkognitóhoz:-))) azt nem vettünk akkor, de későbbiekben rákényszerült egyikünk, majd erről később írok...

Gyakorlatilag itthon konkrétan nem beszéltük meg, hogy strandolni fogunk, de miután felszerelkeztünk valami tudat alatti :-)) oknál fogva, strandrakész állapotba, nyilván nem volt kétséges, hogy debütálunk.. Mi ugyanis még sosem voltunk együtt a családdal strandon. Én úgy 30 éve, még lánykoromban jártam utoljára ilyen helyen, a férjem sem volt ez elmúlt 24 évben. A kisebb lányaink meg is jegyezték, hogy egyiküknek 20, másikuknak 18 évet kellett arra várniuk, hogy a szüleikkel strandolhassanak. De a legidősebbnek 23 is kevés volt, ő a friss diplomájával, sajnos(???) ezerrel dolgozott ezen idő alatt, így nem tudott velünk tartani.

Ugye nincs több ilyen család???? :-)))

Ennek a bejegyzésnek gyorsan vége is lesz, hisz a kánikulában, minden elvet, tervet felrúgva, minden áldott nap strandoltunk. :-))) A hőségben egyikünknek sem volt kedve kirándulni. Itt töltöttük a napjainkat, láblógatósan, vízben, víz mellett, punnyadósan, vagy épp lubickolva, de mindenképpen kellemesen.



Ez csak a bevezető :-)) volt, az élménybeszámolót is le szeretném jegyezni...folyt.köv.

A táskám...

...önző módon, most direkt magamnak varrtam. Pedig van itthon néhány elfekvőben, mégis, csak kettőt használtam az évek alatt...ezt, meg ezt. Az utóbb időben már eljutottam oda, hogy bár színben egyikhez se illik, de belerejtek egy "becsukott" bevásárlószatyrot is.

Na most ezekkel a használatban lévőkkel csak az a bajom, hogy kicsik, kevés bennünk a zseb, minden lecsúszik a táska fenekére, és nem egyszerű megkeresni, ami éppen kellene.

Nagyon sokat töprengtem, hogy milyen táska lenne jó nekem, rengeteg mintám van, meg rengeteg minta nélküli táska képe elmentve. Mostanában már csak úgy varrok kérésre, ha megmutatják (főleg a lányaim) hogy milyet szeretnének. Nyilván pont olyat soha nem varrok, sőt egy adott szabásmintát se szoktam egy az egyben, csak nagyon ritkán alkalmazni. De nagyjából a fazon, meg a  hozzátartozó színvilág kiválasztása sokat segít. Készült már úgy táska, hogy a padlón fekvő anyagkupacra rámutatott a leányzó...abból kérné. A másik a sapkájához illőt szeretett volna színben, de mindkét esetben rámutattak egy fazonra. Aztán volt olyan, hogy három jelentkező is akadt  egy "csakúgy" készült táska esetében, ennél valamivel ki kellett érdemelni a tulajdonjogot:-))

És akkor most az új táskám:

Olyat szerettem volna, aminek van sok zsebe, a színe nagyjából minden hétköznapi viselethez illik, és  lehet bele bőven pakolni. Az a ritka dolog esett meg velem, hogy a körülményekhez képest ( bár illene, de nem vagyok perfekt oroszból) szóról szóra varrtam meg ezt a táskát. Legalábbis, ami szabásmintát és a méreteket illeti.  6 zsebe van, ebből kettő cipzárral záródik, és van még egy harmadik, tolvajbiztos :-) cipzáras középső rekesze. A többi záródást tépőzárral oldottam meg. A minta innen származik, szerintem praktikus, és  látni a blogon, milyen sokféle hangulatú darabok születtek egy minta alapján. (lásd a "mi" tulipános táskáink sokféleségét)

A varrás úgy első nekifutásra nem ment könnyen, nem is lett olyan precíz, mint szerettem volna, de elég rafinált kis darab, a következőnél (mert tervezek még egyet) remélhetőleg előny lesz a most szerzett tapasztalat..

Már csak abban reménykedem, hogy a sok zsebbe való pakolás után nem okoz újabb nehézségeket, ha meg is kell találni valamit a táskámban. :-)

Vagy elég, ha tudom hol a Cavinton :-))))))

Neve napján megtörtént a köszöntés,...

...de tortázásra csak ma tudott összejönni ( nagy nehezen) a család. Az ünnepelt, Annamari kívánságára kedvenc, már jól bevált, magam módján készített, "csupacsoki"  tortája került az asztalra.

Varrtam ilyeneket...

...pedig nem nagyon szeretek ilyeneket varrni. Biztos azért, mert sosem elég belőlük. Ha véletlenül sikerül néhány neszesszert, vagy "bármitartót" tartalékolni, az csak átmeneti állapot, mert valamelyik lányom, valamelyik barátnőjének általában  "hirtelen" ajándék kell. Amikor szinte azt mondják, tegnapra kellene :-)))...olyankor viszik a tartalékot.

Na most, mivel nekem nincs olyan táskába elférős, csak  nagyobb, utazós, gondoltam kellene varrni magamnak is. Ezek tehát előre megfontolt szándékkal készültek, :-)) érdekességük, legalábbis számomra, hogy a piros, mintás anyagot még huszonévesen, az egykori Jugoszláviából hoztam. Akkor én még nem varrtam, el se tudtam volna képzelni, hogy valaha ilyesmire fogok vetemedni :-)) Anyukám viszont igen, többek között az én gönceimet is. Volt nekem ilyen ruhám, sőt, még meg is van, szerencsére ritkán látom, mert emlékeztetne az egykori méretemre...ami akkor nem tetszett ugyan, most viszont nagyon tudnám értékelni...:-)))

Nem is gondoltam, hogy egy neszesszer kapcsán így visszamegyek majd az időben, több, mint egy negyed századot :-)).

Tudom én, hogy nem egy utolsó dolog a méteráru boltban a polcon lévő végek között válogatni, de az igazi mégiscsak a rongyoszsák, szinte minden rongynak története, múltja van... és, ha varrok belőle valamit, akkor még jövője is lesz :-))

...és még mi "terem" a kertünkben?

...továbbra sem az, amit szeretnénk, viszont a minap találtam egy receptet, amihez bőven van termésünk, :-))), csak az ízlésünkkel van egy kis baj.

Hogy a fene vinné azt a fura, finnyás ízlésünket...:-))) Na meg az összes csigát is a kertből!!!

Köldök..

...Réz Andrástól. A mostanában olvasottakat nálam magasan veri.

Addig kell írnom róla, míg friss az élmény.  Réz Andrástól  egyetlen írást se olvastam eddig, ez a könyv karácsony környékén jelent meg,  Annamari lányom Pesten jártában-keltében kinézte  magának, kívánságlistára került, aztán meg a fa alá. Nálam meg most került sorra. Magát a szerzőt a médiából ismerem, azon kevesek közé tartozik, akikre oda kell figyeljek, ha megszólal.

A hivatalos ismertető szerint regény, történetmesélő regény…biztos nálam jobban ért hozzá, aki ezt lejegyezte,  én vitatkoznék már az írás  regény kategóriába való besorolásával is, a történetmeséléssel meg főleg.   Még a köldök is szerintem csak alibi :-))

Egész egyszerűen megismerünk néhány embert  1985-től kezdődően, és az ő életükön, családjaikon  keresztül, a rendszerváltáson át, egészen 2035-ig követhetjük a különböző társadalmi rétegek életét . Napjainkig nem is okoz ez semmi meglepetést, jókat derül (?) az  ember olvasás közben…főleg  az én korosztályom…mert a fiatalabbak nem biztos, hogy „fogják”.

De aztán itt jön, aminek jönnie kell…kell???  Egy nagy fricska  a jövőnek… vagy inkább a mának…itt is lehet derülni, de ez már az a része a történéseknek, amikor  az egyik szem már majdnem sír, amíg a másik csak mosolyog.  El lehet tűnődni, hogy valóban ebbe az irányba haladunk-e, amikor mindent ural a technika, amikor minden ember beazonosítható lesz bárhol is járjon, amikor majdnem betiltják a háziállatok tartását, amikor a testtömegindex (BM)alapján fizeti az ember az egészségbiztosítást, …ha valaki túlsúlyos, annak annyi…:-))

És akkor még nem is beszéltem az emberek  anyagi javaik szerinti A,B,C,D,E  csoportokba sorolásáról, ahol a legtehetősebbek fizetnek, azért, hogy jó állást kapjanak… nem jó fizetésért, hisz itt már ennek nincs jelentősége… ők azért fizetnek, hogy jó pozícióban dolgozhassanak…ebben a kategóriában minden a luxusról szól, maximális ellátottságról… amikor húst nem lehet (csak pult alól ) kapni, de helyette mindent a tudatos táplálkozás jegyében…

És a másik véglet, az utolsó kategória, akik kevéske fizetésért se kapnak állást, aztán csoda-e, hangyamódra „gyűjtögetni” kezdenek… ???

A kettő között meg ott az olcsó szalámi, a száraz sajt csücske, az egészségtelen táplálkozás, a magas BMI…:-))

Ez csak néhány apróság, el kell olvasni, hogy az ember megértse hová tart(hat)unk…, ha így haladunk tovább…

Na meg hallgatni kell a napi híreket…

„Volt jobb, lesz rosszabb”  (Réz András Köldök)

Csak kötögetek mostanában...

...még mindig a maradékfelhasználás jegyében, a lehetőségeimhez (tehetségemhez:-) képest, a kívánt minta, és faszon szerint, előrelátóan a  hűvösebb napokra...

Csak kötögetek mostanában...

egy keveset írogatok is...

Mi terem a kertünkben?

Sajnos nem az, aminek kellene. Fogalmam sincs miből, hogyan, miért, de a kertünk, akárcsak a környékbeli, sőt a szomszéd falubeli kertek legtöbbje, békákat terem.:-))

A meglepetés hétvégén ért, amikor nagy lendülettel indultam a veteményesbe... aztán annál  sokkal nagyobb lendülettel :-)) faroltam vissza, amikor akármerre néztem, apró, 3-4 cm-es békák pattogtak körülöttem. A fűben, a veteményesben, ha nincs jövés-menés, még a legnagyobb forróságban a járdán is, azóta is.

Nagyon jó képet nem sikerül róluk készíteni, mert pillanatok alatt elbújnak, ha közeledünk.

néhány bébibéka :-) a sok száz közül :-)

A környéken nem volt se árvíz, se hatalmas vihar, még nagyon viharos szél sem, ami bizonyos esetben akár békaesőt is produkált, mégis valami ilyesmi, ez utóbbi lehet a magyarázat, hisz az elmúlt években alig láttunk békákat. El se tudom képzelni honnan ez a hatalmas szaporulat és mi lesz, ha ez a rengeteg breki mind felnőtt béka :-)) lesz...

Piszokul undorodom tőlük, nem merek a kertembe bemenni, mert, ha ráugrik a lábamra, ajjaj, ha meg rálépek már nem is vagyok állatvédő... azt hiszem hamarosan felvet minket a gaz, mert bárhová lépnék mindenhol apró breki bánná.