Akkora hatással volt rám, hogy várnom kell egy kicsit a következő olvasmánnyal, hogy ezt feldolgozzam...
Két éve rakosgatjuk a polcon, akkor karácsonyi ajándék volt, de valahogy mindig alulra került. Most meg aztán első helyre...
Sokat töprengtem, hogy mit is írhatnék róla, de semmi okosság nem jut az eszembe. Ennél nem elég a tartalom elmesélése. Ehhez több kell. Átéléssel, empátiával elolvasni és mélyen elgondolkodni...
Lendületes, pedig párbeszéd nélküli stílusban íródott történetek, egy kamasz fiú gondolatai, a '80-as évek Romániájában. Mintha egy mondatban, nagy levegővétellel...gyorsan szeretné elmondani a történéseket, nehogy valami fontosat kifelejtsen. Az apja elhurcolásától, a nagyapja temetéséig, akarva, akaratlan, valóságos korrajzot kapunk a fiú által, arról a brutalitástól sem mentes társadalomról amelyben kénytelen volt élni,... túlélni.
Aztán az is eszembe jutott a regény kapcsán, hogy amikor ezek történtek, itt a "szomszédban", én is épp életem legfontosabb korszakát éltem. Férjhez mentem, megszületett az első gyerekem...és micsoda különbség volt a szomszédságok között...így lehet utólag visszanézni...
Bár tudnám, de nem elemzem tovább, inkább olvasásra ajánlom mindenkinek. Sorstalanság, A Pál utcai fiúk, Iskola a határon,... köztük a helye Dragomán György A fehér király című könyvének.
Ajánlom az író honlapját is!
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése