Egy kis derű...

Egy magyar család három évre kiköltözik New Yorkba, a kisgyereket beadják az oviba. Az első szülői értekezleten az óvónő azt mondja az anyukának:
- Kérem, azonnal vigyék el a gyereket egy pszichológushoz, mert megmagyarázhatatlan agresszivitás, sőt kegyetlenség tapasztalható nála. Képzelje, égő csigát rajzolt!
- Égő csigát? Hm..., de hát ez roppant egyszerű...

A magyar gyerekek a csigát így hívogatják ki a házából: Csigabiga gyere ki, ég a házad ideki. Talán történt valami más is?
- Hát a múltkor pl. egy kicsi vak madarat festett.
- Hm, hogyan? Hm..., ja persze. Ön még nem hallotta azt a kedves magyar mondókát, hogy Csip, csip csóka, vak varjúcska?
- Na jó, de a csonka tehén mégiscsak durva!
- Csonka tehén? Á, igen. Egy nagyon helyes kis dalocskánk is van: Boci, boci tarka, se füle, se farka.
- Mondja drága anyuka, semmi vidám, kedves dalocskát nem énekelnek a magyar gyerekek??
- Dehogynem! Például azt, hogy Süss fel nap, fényes nap, kertek alatt a ludaim.... a fenébe.... megfagynak....

AZ iWiW-ről hoztam:-)))