:-)...a cím nem elírás, így van ez:-)
Sokszor írtam már a saját sütésű kenyereimről, hogy elég keveset eszünk, hogy mindig van valami "jólbevált" recept, forma, sütési módszer, amit hosszabb időn át alkalmazok.
Idővel azért ez unalmas tud lenni, így jól esik néha változtatni, kísérletezni.
Az első kenyeres bejegyzésemben az akkori "jólbevált" receptemet is lejegyeztem, még engem is meglep, hogy manapság mennyivel egyszerűbben készítem:-)
Mert egyszer csak sok lett az akkori mennyiség, én meg lecsíptem 25-dkg a tésztából és eltettem a hűtőbe egy fedeles műanyag dobozba "öregtészta" gyanánt.
Egy hétig egészen jól használható, utána előfordulhat, hogy nem túl "lelkes".
Szóval legközelebb fogtam ezt az öregtésztát és kelesztőtálba tettem, adtam mellé
75 dkg kenyér lisztet, amiből maximum 10 dkg-ot szoktam valamilyen teljeskiőrlésűre cserélni, és ebben az esetben adok hozzá egy teás kanál sikért is.
2 ek olaj,
3 teáskanál só,
1-2 ek burgonyapehely,
élesztő, ha sietek, akkor fél, ha nem, akkor csak negyed:-) kerül még bele.
Dagasztás, (csak kézi robotgéppel, erősebb fajtával, aminek bírja dagasztókarja ezt a mennyiséget) 20 perc kelesztés, átgyúrás, 30 perc kelesztés.
Lecsípem a 25 dkg öregtésztát, a többit formázom.
Mostanában: felezem a maradék tésztát, két rudat formázok belőle, összesodrom őket, így kerülnek egy sütőpapíros dobozformába. Általában egy nagy nejlonba teszem, belespriccelek egy kis vizet, így kelesztem 30 percet, majd bekapcsolom a sütőt 150 fokra és még 15 percig kel a kenyér.
A sütő legfelső rácsára teszek egy lapos tepsit, arra egy kis edényben vizet gőzölögni.
Nem mindig lesz egyformán jó a kenyerem, nagyon sok apró tényezőn múlik (meg néha rajtam is:-) ha meg akar kelni, és minden rendben vele, ennyi idő alatt már szép púposra kell, hogy keljen.
Ha nem ilyen, akkor se hagyom már sokáig kint, mert nem lesz jobb. Sőt, csak rosszabb...
Beteszem a 150 fokos sütőbe az alsó rácsra (csak oda fér), felveszem a hőt 250 fokra . Így sül 30 percet, majd visszaveszem 200 fokra, légkeverésre és sül még 30 percig.
Valami ilyesmi lesz a végeredmény. :-) Miután kiveszem a sütőből, majd a formából, azonnal lespriccelem hideg vízzel.
De sütöttem már fedeles jénaiban, volt egy ilyen korszakom is, ahhoz hagyományos vekni fazonra:-) formázom és a fenti módon járok el vele.
A szakajtókosaras módszer továbbra se jön össze,
igaz nem is vittem túlzásba a "gyakorlását".
Az alábbi képen viszont mini vekniket mutatok...soknak bizonyul időnként a "dobozos" adag, ezért nem adtam az öregtésztához csak 50 dkg lisztet. Három ilyen kicsi, kb. 30 dkg-os kenyérkét sütöttem belőle.
( A harmadik már nem tudott modellt állni:-)
Ezek ebben a mély, fedeles tepsiben sültek. Az alacsonyabb alsó részre, sütőpapírra tettem őket és a mély rész funkcionált fedőként. Jól be lehet párásítani. Szépre sültek benne.
Ezeket az trükköket magunknak kell kikísérletezni,
de sokszor egy apró tévedéssel szerez új tapasztalatokat az ember.
Igazából rutinná válik idővel a kenyérsütés.
Ha nem is lesz állandóan hibátlan, csodás külsejű, azért mindig ehető, és saját:-).
Ez a pita már nem most készült, de annyira jól sikerült, hogy lefényképeztem, így tudni fogom legközelebb, hogy kell kinéznie:-)
Ez természetesen egy Limara recept.
De szépek :)Érzem az illatukat is! A pitát egyszerűen imádom.. beleképzelem a hagymát, fetát, tzatzikit... húst én nem eszem :)
VálaszTörlésImádok kenyeret sütni, nálunk elég sok fogy. Én szemre sütök, nem szeretek méricskélni, és hálisten a kelt tészták hamar kézre állnak, maguktól mennek:)És milyen jó dagasztani őket kézzel! Nagyon szeretem.
:-) Köszi!
TörlésAz a baj, hogy én mindenféle kenyeret imádok, sőt még húst is. Lehet nem túl egészséges, de nem hagy annyi "nyomot" rajtam, mint a kenyér:-)
Meg a hagymát is imádnám, csak a hagyma nem imád engem...eléggé meggyötör, ezért ha tehetem kihagyom nyersen.
Teljesen igazad van, a kelt tészta, így a kenyér is, működik méricskélés nélkül. Talán csupán azért mérem, mert míg 5, vagy netán 7-8 főre "konyhálkodtam", (ez egyre ritkábban, de még előfordul) jóval nagyobb adagokhoz voltam szokva.
Figyelnem kell mostanság, ha nem akarok túlzásokba esni. Meg kell szokni csökkentett létszámmal is:-) Nem könnyű, de ez a van, a fiatalok kirepülnek idővel:-)
Kézi dagasztás, hát igen, az is van benne azért mindig:-) kicsit rá kell dolgozni az én gépemre...a második dagasztás meg mindig kézzel történik, függetlenül a felsővégtagok:-)) állapotától.
De volt, hogy bedöglött a gépem, én se esek kétségbe, ha kézzel kell vele dagasztani.
:-)
Hál isten az én karom bírja a dagasztást. Remélem ez így is marad míg élek:) Imádom az érzést,ahogy alakul, és ruganyossá válik. Van hogy csak teszem egyik kezemből a másikba mikor már összeállt, és csak fogdosom és fogdosom:)
VálaszTörlésHát igen, a hirtelen lecsökkent vagy megnőtt adaghoz hozzá kell szokni...mikor gyerek voltam a sütés 1,5-2 kg liszt alatt elképzelhetetlen volt, 3- an vagyunk testvérek, plusz szülők és a nagyszülők. No meg a rokonság ha jött! Most 4 -en vagyunk öszzvissz, néha az egy kg is sok :) Nehéz volt megszokni hogy elég egy tepsi bármiből:)
A felsővégtagnál tényleg a "végére" gondoltam, :-) nekem a csuklóm fáj időnként. De úgy, hogy hónapokig semmi baja, aztán egy rossz fogás és akkor eltart egy darabig. Alapjáraton nem fáj az akkor se, csak ha úgy sikerül használni. Ha nem felejtem el, akkor vigyázok rá.
TörlésNálunk változó a létszám most már évek óta.
Ha jönnek hétvégén, ha maradnak, ha hozzák az udvarlót ( 3 lány), ha csak az egyik hozza, ha egyedül jönnek..stb...
Meg, amikor úgymond, növésben voltak, hatalmas volt a kapacitásuk hármuknak is:-) Most már vigyáznak a vonalaikra, úgyhogy nem egyszerű eset. :-)
De sütikbe mindig "beleszámítanak" a szomszédban lakó szüleim is. Szűk létszám esetén azért még velük együtt is sok egy tepsi süti.
Máskor meg több kell.