Nick Traina megrendítő története, amit papírra vetett édesanyja, a világhírű szórakoztató irodalmat író Danielle Stell, akinek gazdag munkásságából ezt az egy könyvet olvastam el, de nem is fogok többet.
helyes fiú volt:-(
Mert...magamat a "mérges" jelzővel tudnám illetni, ezt az érzést váltotta ki belőlem ez az életrajz, családi regény, vagy nem is tudom minek nevezzem a "műfajt".
Félreértés ne essék, tiszta szívemből sajnálom ezt a fiút, anyaként meg főleg felkavaró ilyesmit olvasni...amikor elkezdtem tudtam mi lesz a vége, máskor fogok hozzá néhány tucat zsebkendőt, de ez egész más benyomást tett rám, mint amire számítottam.
....haragszom az anyára..ez a lényeg.
Összevissza csapongó, időnként ellentmondásokba keveredő, sokszor ismétlésekbe bocsátkozó, mintha terjedelemre és saját maga fényezésre készült volna ez a könyv...csak jól álcázva.
Mert jómagam többet megtudtam az anyáról, mint a fiúról.
Vannak benne naplórészletek a fiú tollából, de nehéz elhinni, hogy állítólag 12 évesen írta.
Olyan, mintha átírta volna a "szakember", hogy méginkább fokozza a feszültséget.
Ennél fogva engem jobban bosszantott az anya "szerepe", mint a problémásnak titulált gyereke.
A bulvár kikezdte őket is, jobban jött ki az egészből, ha ő lép, és piacra dob valami elfogadható történetet. Igazából azért nem értem az egész betegséget, mert nagyon korán képbe került a kábítószer, és nem tudhatom, hogy ennek milyen következményei lehettek a fiúra nézve, ahogy azt sem, hogy a drogfüggő édesapjától mit örökölhetett.
Nagyon szép a gesztus, a cél, miszerint segíteni szeretne hasonló cipőben járó embereknek, speciális alapítványt hozott létre, ezen könyve bevételét is ennek támogatására áldozza. Azt mondja, ha csak egy emberéletet ment meg,már nem írt hiába...és ezzel mégiscsak ő jön ki "jól" az egészből, hisz ebben igaza van.
Nem tisztem, nincs jogom hozzá, hogy ítélkezzek más szülő felett, véleményem viszont lehet róla.
Még akkor is, ha nekem se karrierem, se világhírem, se rengeteg kiadott regényem, se több kontinensen házam, villám, se nyaralóm a tengerparton, és nekem nincs 7+2 gyerekem, csak három, és jóformán "csak anya" vagyok.
Az írónő első házasságából származó 14 éves kamaszlány, és az akkor már írói sikerrel rendelkező anyuka együtt várták a nem olyan nagyon "kívánt", egyáltalán nem tervezett "véletlen"babát, Nick-et.
Négy évig anyuka szíve csücske volt a fiúcska a leírtak alapján.
Aztán jött egy új szerelem, új házasság, a nem is tudom hányadik férjének két fiúgyerekét örökbe fogadta, majd 6 év alatt 5 apróságot szült ebbe a házasságba.
Az 5. kicsi születésekor Nick már/még 9 éves volt. És problémás...egyre problémásabb.
Nem tudom elhinni, hogy anyaként (aki mellesleg éjszakánként ennyi kicsi gyerek mellett írja a regényeit) a helyzet magaslatán állhatott. Gyereket nevelni a világ legnehezebb dolga, egyet is, kilencet meg főleg.
Nyilván nem ő vigasztalta az éjjel felsíró gyerekeit, nem ő borogatta, ápolta, ha lázasak, betegek voltak, nem ő cserélte a kicsik pelusát...
Viszont éjjel írt, pénzt keresett, igazán vastagon meg tudta fizetni a gyereknevelést, tudta biztosítani a luxust, fenntartani a sok ingatlant, sőt problémás gyereket is "kezelt" ezzel az eszközzel.
Ennyi.
Nick korán megismerkedett a "nagyfiús" dolgokkal, kábítószer, alkohol, cigi, csajozás, ...
A fiú nagyon trendi volt, szeretett feltűnni, kitűnni.
Fiatalon sikeres zenekart alapított, ezekhez is kellett forrás...
Mintha anyuka az összes zavaró tényezőtől meg szeretett volna szabadulni, ezért úgymond "bérbe adta" 16 évesen a mániás depressziós fiát.
Mondván, az ő háza nagy, ott nehéz követni a fiút, kisebb lakásban jobban rá lehet látni..
Egy Julie nevű hölgy feladta addigi életét, munkáját, kábítószeres fiatalokkal foglalkozott, és innen kezdve minden idejét, percét, Steel anyukának szolgálatába állította Nick érdekében.
Julie, férje és az ő gyerekeik között élt Nick 3 évig, egészen a halálig.
Kisebb ház, kevesebb gyerek, talán meghittebb hangulat.
Aztán ott is lett nagyobb ház, egy kis különálló épülettel...Nicknek,
de sajnos csak rövid élete szólt :-(.
de sajnos csak rövid élete szólt :-(.
Arról nem szólt az írás, hogy mindezt mennyiért, pedig minden bizonnyal komoly lehetett a dolog, nem volt egyszerű, hisz valamiből Julienak is élni kellett, ráadásul mindig ott volt a fiú mellett, amikor kellett, anyja helyett anyja volt a bajban.
Még két férfi gondozó is Nickhez tartozott, akik majdnem minden lépést követték..
Az írónő mindeközben romantikázott, elvált az 5 kicsi gyerek apjától, jutott ideje új kapcsolatot építgetni, mintha maga is kalandokra törekedett volna, hogy legyen ihlete a romantikus regényeihez.
Kifejezetten sokkolt, amikor a temetéshez tartozó szertartásokról írt.
Darabszámra megmondta, hányan jöttek ki a templomból, hányan mentek el utána hozzájuk, hányan voltak a temetésen...azért mentségére legyen mondva kifejezetten megemlíti, hogy nemcsak az ő barátai és a kiadói voltak ott, hanem a Nick barátai is.
Lehet, hogy bennem van a hiba és annyira "anya szemmel" olvastam, hogy nekem egy manipulált, saját magát fényező, összecsapott darabnak tűnik...ennél fogva felmerül az emberben a kérdés, mi volt belőle igaz. Természetesen a tényeket, és a végkifejletet leszámítva.
Talán ez a Hullócsillag ennél többet, jobbat és szebbet is megérdemelt volna :-(
A Knowledge a második zenekara volt Nicknek, már nem sikerült a terveik megvalósítása, halála után feloszlottak, de anyuka kiadatta az utolsó DVD-t, így maradt valami az utókornak.
Érdemes kicsit a szövet értelmezni, engem ez a dal jobban megérintett, mint az egész könyv :-(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése