Sütögetős...csokis kifli és társai

... mert vége lett a nyárnak, bár mondhatni, igazából el se kezdődött, csak erőlködött a nyáriaknak nevezett hónapok alatt. Örülhetett, akinek jutott néhány kellemes nap belőle... 

( mi örülünk:-)

...és ősszel meg iskola, tízórai szezon, igaz nálunk már nem, mint diák, hanem, mint "tanítónéni" viszi a gyerek az elemózsiát.

De mivel ez csak egy mindenes blog, ezért sütit, ételt csak hirtelen felindulásból fényképezek (vagy a család meglepetésszerű kérésére), ezért nem igazán tudnak ezek a finomságok pózolni. 

Nincs rutinunk e téren, nekem és a szerzeménynek :-) a képeim nyomába se léphetnek egyik-másik profi gasztrobloggerének. 
Az ízük viszünk számunkra nagyon rendben van...
az magáért beszél:-)
...bár erről a képek alapján nem tudunk összehasonlítást végezni. :-)

.

Csokis-kókuszos( nálam) kifli, Limara után szabadon.

Azt hiszem mindenki beleteszi kicsit "magát", a saját, illetve családja szája ízéhez igazodva, ezért különösen nem részletezem a saját a verziómat. 

Mivel nálunk (majdnem:-) mindenkinek fontos, igyekszem a szénhidráttal csínján bánni, hogy kevesebb legyen a bűntudat :-)

( Gondoltam a levendulás verziójára is, szirupot nem, de kis adag porcukrot készítettem, még érlelem, azt is, és a gondolatot is, hisz szokatlan ízvilág, valahogy adagolni kell a családnak.)

Ezek meg bucik, vagy kiflik, vagy ahogy a forrás mondja buci kifli, magában is jó falatok, de szendvicsalapnak is kitűnő.

Szintén kissé átírtam, "összement" tej savójával készült, és egy kis maradék tojással megkentem a tetejét. 

Ezért kalácsosabb inkább, mint kiflis:-)

Finom, könnyű péksütik lettek.

Eljutottunk oda, évek hosszú sora után, hogy most már nem kell álcázni a sütialkatrészeket:-) 

Ha nyáron valami zöld van a sütiben, már nem kérdés, mindenki tudja, hogy az, csak cukkini lehet. 

Magam is meglepődök hogy a fogyasztása mára már senkinek se okoz gondod a családban.

Furcsa módon épp édes sütiben a legkapósabb :-)

Ezt a receptet elkészítettem már mákkal, ahogy megvan írva, de most diósítottam, a cukrot egészségesebbre és kevesebbre vettem,  cserébe kapott egy marék mazsolát.

A végére egy kis ráadás, a mi mindennapi kenyerünk, amiben szintén nagy szerepe van Limarának, de  még mindig köszönőviszonyban sincs az övéivel. Ámbár szeretjük, és az is igaz, hogy ez is szépséghibás, meg máskor is szoktak olyanok sülni, de azokat is mindmegesszükpont...húúú... :-)

Na és nem megyünk a pékségbe egy kis péksütiért, kenyéréért:-) lassan 10 éve.