Máglya

"Ő személy szerint azért kockáztatta az életét
hogy ne a hülyék parancsoljanak mindenkinek hülyeségeket, 
de ha mi magunktól akarunk hülyék lenni akkor úgy kell nekünk.
Akkor megérdemeljük majd hogy megint a nyakunkra üljenek és ha megint az lesz itt ami régen volt azt maguknak köszönhetjük. A mi hibánk lesz."

Egyik  "szereplő" gondolatai  Dragomán György  Máglya című könyvének hátsó borítóján. Mielőtt még hozzákezdünk az olvasáshoz...

Szerencsém van, hogy ezt az ősszel megjelent regényt még melegében elolvashattam, ezzel zártam 2014-et.

Fantasztikus, zseniális, ezek jártak az eszemben, nálam A fehér király is ( nem is hiszem el, hogy már 5 éve volt, hogy olvastam) magasan megnyerte azt az évet.

Ahogy most a Máglya is.

Itt egy kis tömör  ismertető olvasható a könyvről, de azt hiszem az igazi élményt akkor szolgáltatja, 

ha "vele él" az ember.... az íróval, Emmával, a nagymamával, a mindennapjaikkal , az új, közös életükkel, amit átsző a történelem. Kinek a közeli, kinek a távoli is ...

Van két szereplőnk a regény elején, a kiskamasz  Emma, és a nagymamája. Ahogy mi nem ismerjük őket, úgy nem ismerik ők sem egymást.

Aztán szép folyamatosan egyre többet tudunk meg mindkét fél múltjáról, a családról a a közeli távoli "történelemről", és nem kettő, hanem három(?) generáció életéről.  

Emma szülei már csak a két szereplő emlékeiben élnek. 

A kislány esetében egy-egy történés a jelenben visszaemlékezésbe csap át,  így ismerjük  meg a szüleit, azok életét, a közös életüket...a rövidke múltját.

Hasonló módon törnek elő az emlékek a nagymamából, külön érdekes, ahogy ő egyes szám 2. személyben adja elő a történetet, talán jobban "érzi" így az olvasó...

Ahogy fel van építve ez a regény, az igazán különleges...remélem tanítani fogják idővel az iskolában, vagy inkább mégsem, mert ezt nehéz megmagyarázni, ezt érteni kell. 

Nem szerettem én se, mikor az irodalom órákon meg akarták nekünk magyarázni a megmagyarázhatatlant.

Tény, hogy lehet regényt írni, így is, úgy is, sokféleképpen, meg úgy, ahogy Dragomán György tette, amitől  különlegessé, egyedivé válik.

Nem is szaporítom a szót tovább, nagyon sok "boncolgatás" található róla az interneten, biztosan sok a szakszerű is, de úgy gondolom, aki elolvassa, annak úgyis megszületik a saját "elemzése". 

Biztos vagyok benne, hogy sokaknak "leg" lesz és aztán mindenki elmélyülhet azokban a gondolatokban, amelyeket kiváltott belőle a regény...Emma, nagymama...Dragomán...