Strucc...

 ...politika?

Nem terveztem, hogy ilyen jellegű dolgok a blogomra kerülhetnek, halogattam is sokáig, de van az a pillanat, amikor betelik a pohár.

Amikor felmerül az emberben a kérdés, hogy hova tovább...ezen az úton, mi már nem a régi, korombéli szlogen...de mi is történt az elmúlt pár évben? Csak a név változott, mint oly sok esetben..."átneveztük" azt a bizonyos "utat" is, ami manapság a "tovább"-ot jellemzi,  meg egy csomó másikat.

Semmi, az égvilágon semmi nem volt jó úgy, ahogy volt. De most komolyan? Létezhet ilyen? Olykor már szinte a morbid vicc határát súrolja, mikor egy újabb "megszavazták"-ról  hallok. Ha hallok. Mert itt a strucc. Szeretném homokba dugni a fejem, de nem lehet, hisz nincs olyan nap, amikor esetenként akár több hír is, közvetve, vagy közvetlenül ne érintené a családomat, a gyerekeimet, a szüleimet, és általában az egész életünket.

Hogy ne hallana az ember olyan rendeletről törvényéről, akármikről, amiket tegnap valaki megálmodott, de már tegnapelőtt megszavazta a kétharmad.

Mocskos dolog a politika, a hatalom, a hatalmi vágy, igencsak régóta keseríti, nehezíti  a világ dolgait. Mindenki azt tapasztalja meg leginkább, ami közvetlenül érinti.

Ha azt látnánk, hogy értünk van, állampolgárokért, mindenkiért, akkor könnyebb lenne elfogadni a változásokat.

De  úgy fest, hogy inkább  ellenünk, illetve egy bizonyos "melegedő" rétegért (akik eddig is közel ültek  a tűzhöz).

Olyan, mintha szétrobbantották volna az országot. És megy, ki merre lát...valami reményt. Főleg a fiatalok.

Leromboltak jól működő, ismert, bevált dolgokat és a "létfontosságú" sportcsarnokokon kívül nem tudom mit "építettek" helyettük. 

Bosszantó, ha hülyének nézik az embereket...

Most ezzel a félreérthetetlen vasárnapi zárva tartással végképp olyan érzésem van, mintha visszafelé haladnánk... és ezt csak csak megerősíti az ünnepi diáktoborzás...mert "akkor" Kossuth Lajos azt üzente...

Most meg...? Hm?  

Na igen... a három majom...ezek se őshonosak nálunk, meg a strucc se...:-(