Úton...

Jack Kerouac könyve évek óta álldogált a könyvespolcon. 
Bár világhírű mű, ezzel tisztában vagyok, idáig nem

 bírtam magam rávenni, hogy elolvassam. 
Most már tudom, valami női megérzés lehetett :-). 

Ennek ellenére, valahogy nem lehet szabadulni tőle... 
Már egy ideje túl vagyok rajta, nem volt könnyű, helyenként inkább fárasztó :-) , 
De azóta is bevillannak képek a regényből,
vagy inkább csak azóta??? 
Hogy letettem?
Pedig...

Úgy éreztem, nagyon nem nekem való volt, azt gondolom ez egy  igazán pasis könyv pasiknak. Lehet, hogy a könyv a férjemé volt, 

majd 30 év távlatából nem mindet tudjuk már beazonosítani melyikünk hozta :-)

Talán ha a 80-as években  a  vasfüggöny mögött olvasták kalandvágyó fiatalok mást váltott ki belőlük, mint most belőlem. Csak azt vártam, hogy a végére érjek. Mert félbehagyni nem akartam, az nem szokásom.

Nagyon sok  földrajz, idegesítően sok, nagyon "régi" Amerika...a '40-es évek vége,

aztán a rengeteg jó barát, cimbora, akik időről időre előkerültek, és kellett volna emlékezni rá az olvasónak. 

Vagy csak jött egy útitárs hirtelen, nevén nevezve, de mintha már ismerné az író... vagy mégsem, csak úgy ír róla... 

szóval nem nagyon voltam mindig képben.

Nekem az írás kissé csapongó volt. 

Ugyanakkor voltak gondolatmenetek, melyek lekötöttek ideig óráig, de igazán a mexikói utazásuknál éreztem, hogy mintha valami derengene, mit is akart ez a jó ember. Egészen pontosan ott éreztem, hogy mond is valamit, és egészen  más stílusban, mint ahogy a könyv előző részeiben, az amerikai bolyongásai kapcsán tette.

 Az író saját kalandjait írta meg... saját csavargásait barátaival, lerészegedéseiket, kábítószeres bódultaikat, megélhetési tolvajlásaikat, olyanok életét, akik nem találják helyüket se a szűkebb se a tágabb világban, ugyanakkor lenézik az egyszerű, hétköznapi életet élő embereket, mondván 

nincs életcéljuk. 

Lehet az én hibám, de sajnos ő életcélja nem derengett fel előttem a könyv alapján.

Ellenben elolvastam ezt az íróról szóló összefoglalót, ami igen bonyodalmas, zűrös, izgalmas életet sejtet. 

Talán a többi regényéből jobban átjönne a modern prózai stílusán keresztül, ami itt nem nagyon, de egyelőre nem tervezem kipróbálni.

Még valami: Ennek a könyvnek a hátoldalán nincs semmi tartalom, ajánlás...ez nem vezeti félre az olvasót...de így  se jó. 

Amikor ez a könyv megjelent, még nem voltunk technikailag így eleresztve, hogy egy akkoriban még igencsak ismerten amerikai íróról, és munkáiról egy két kattintással mindent megtudjunk.

Manapság utána lehet nézni az interneten, nem probléma, de nem igazán szeretem magam befolyásolni, ezért maximum a molyon nézem meg az olvasásra váró könyv százalékos olvasói értékelését.

Véleményt csak azután olvasok, ott is, máshol is,  

ha már nekem is van :-) 

Ismertető itt.