A technika....

...már csak olyan, hogy sokféleképpen ki tud babrálni az emberrel. Nekünk igencsak ilyen kibabrálósra sikerült az elmúlt évünk. Főleg a második fele.

A technika nehézséget tud egyrészt okozni úgy, hogy elromlik. Mert ami elromolhat az előbb-utóbb meg is teszi. Nálunk ez nagy rendszerességgel ünnepek táján történik, most a karácsonyi időszakban sem kímélt minket.

Aztán van ami ennél is nagyobb kibabrálás az emberrel, hiszen ha valami elromlik, azért az esetek jelentős részében javítható. Viszont amit "idegenben"( kis hazánk illusztris vidékén) illetéktelen behatolók tulajdonítanak el az embertől...na azzal van a baj. Hisz ezt nem a viszontlátás örömére viszik el. Nemhogy javíthatatlan, de van olyan hogy pótolhatatlan. Mert nem csupán anyagilag "érték".

 

Hát na..szinte mindegyis már. Jelentős időtávlatból pengetem a húrokat, hogy az indulat csituljon bennem ..:-(  Nem igazán tud.

Sajnos az illetékeseknek ilyen "piti" ügyek felderítésére nincs olyan kapacitásuk, mint hasonló érték esetében nálunk, tőlünk, biológiailag kevésbé, de pozíció tekintetében annál inkább különböző embertársaink esetében.

Ha ma reggel nem kerül látóterembe ez a cikk, akkor nem készül eme bejegyzés se. Csak nyelem a békát tovább, benntartva a gőzt. Mert az iménti hírben említett " jó pozíciós" eset rögvest a miénk után történ. Hasonló kárértékkel. Akkor még mi is (inkább csak én, naivan) reménykedtünk.

Az elmúlt fél évben aztán szép lassan valamilyen szinten előteremtettük a hiányzó technikákat új "beruházásokkal".

Aztán meg a maradék kezdte megadni magát. Kivételesen olyan formában hogy javíthatatlanokká váltak. Ezek voltak a "koros" darabok. 

Úgyhogy a különböző okokból történő  kibabrálásosok technikai megújulást idéztek elő nálunk. Kiegyeztem volna ennél kisebb léptékkel, mértékkel.

Természetesen a következtetéseket levontuk, a rajtunk kívül álló okokra és az illetékes szervekre vonatkozóan is.

Sőt! A tanulságot is! 

Sajnos ezt követően még kevesebb bizalommal leszek embertársaim iránt.