Állati elmék

Még mindig Merle.

Mert ha egyszer elhatároztam, hogy újraolvasom a regényeit, akkor nem állok meg :-)

Nem volt egy könnyű olvasmány. Itt is át kell esni néhány "rávezető"oldalon, mint a legtöbb Merle műnél.

Vannak  tagolatlan, központozást nélkülöző részek. Nehéz, komoly odafigyelést igénylő oldalak ezek.Viszont, mivel lassabban haladunk vele, talán jobban koncentrálunk. Valahogy megfékezi a lendületet, visszavesz, lelassítja az olvasót.  És ez nem baj, mert van idő feldolgozni. Elgondolkodtató.

De fogalmam sincs, tizenévesként  hogy sikerült ezen átrágni magam. Most is zavart eleinte, de a végére egész jól belejöttem.

Érdekes, hogy abból a régi, első olvasásból csak az "édes kis delfinekre" emlékeztem.

Most meg inkább inkább az lepett meg, több mint 30 év távlatából, hogy miként lehetett ennyire előrelátni a politikába, a jövőbe. "Háborúba, békébe?" Szerencsére azért  van, ami csak fikció maradt az író előrelátásból. Akadnak úgymond elévült szálak is, de alapjaiban véve bőven adott elmélkedni valót.

Azt hiszem ez egy visszatérő jellemzője az írónak, más, mostanában olvasott , újraolvasott művéből is kiderül, hogy micsoda érzéke volt ilyen téren a jövőbelátásba. És bizony nem valami hókuszpók révén tette ezt. Akkori ismeretei, tapasztalatai alapján.  

Nem a "beszélő" delfinekre gondolok, bár a kísérletek(?) kutatások ezekkel az állatokkal  napjainkban is fennállnak .

Nem mélyültem el a témában, hogy azóta mire is jutott a tudomány.

A regény műfaja, az író saját bevallása szerint is szinte behatárolhatatlan. Van benne tudomány, politika, fikció...

Nekem ennek ellenére, vagy épp ezért, nagyon" kerek-egész" a regény, a  szereplők mind egy jellegzetes  karaktert formáznak meg. Minden karakternek megvan a maga fontos "szerepe". 

Remekül be lehet illeszteni még napjainkban is a társadalomba kivétel nélkül mindet.

 Az embernél emberségesebb delfinek pedig aztán egy igazi fricska a magát felsőbbrendűnek képzelő embernek.

Ismertető itt.