Elakadó lélegzet /Reason to Breathe/

 Rebecca Donovan könyve  egy trilógia első kötete, de  nekem nem lesz tovább.

Jó olvashatósága, és a stílus/műfaj(?)  kedvelői körében igen népszerű, ahogy a moly.hu százalékos értékelése is mutatja.

Nekem nem annyira a történetet vagy a témát esett nehezemre elviselni, inkább az írói stílust.

Elég nyitott vagyok mindenre, nehéz is meghúzni a határt, hogy mi az, ami már inkább "nem" nekem való, ez már ilyen lett volna, ha előre tudom... de könyvet félbe nem hagyunk alapon azért elolvastam. Számomra felejthető. (Elnézést a hívektől :-)

Ha kivennénk a könyvből a sajnos elcsépeltté vált címet,  kb. egy harmadával kisebb lenne a könyv terjedelme. De talán elviselhetőbb, hatásosabb lenne az egész. Mert ugye ebben a  könyvben nem csak a főszereplőnek, hanem egy sor már szereplőnek is elakadt a lélegzete, és igen gyakran.

Bármennyire is megérintett Emma esete a nagynénjével, vagy a  struccpolitkát folytató nagybátyjával, nekem sokkal inkább bejött a két barát (Sara, Evan) karakán karaktere. 

Nehéz belátni, hogy szó nélkül tűrt mindent ez az egyébként intelligens kamaszlány, számomra még a miértre való magyarázata se volt mentség. Részemről az nem elfogadható hogy a fűszereplő kamaszlány irányába pszichésen erősen problémás nagynéni, édesanyaként a saját gyerekeinek nem okoz lelki sérülést. 

Az egész könyv egy szemfényvesztés volt számomra, de tudom sokan szeretik, már csak ezért is lehetett belőle trilógia, ami az írónőnek egészen biztosan sokat vitt a konyhára. 

Hangsúlyozom, ízlések és pofonok... 

Ráadásul akár irigylésre is méltó lehet az író hölgy, hisz nem lenne könnyű utána csinálni. 

Bár sokan tudják :-) 

Bővebben itt.