Norvég erdő /Norwegian Wood/

Murakami Haruki Norvég erdő című regénye a második az írótól, amit olvastam.

Nehéz, szomorú, nyomasztó. Ugyanakkor  magával ragad és talán kicsit lehúz. Embere válogatja , kit mennyire .

Sokat kell gondolkodni. 

Eleinte azt hittem, hogy az írói stílust a bölcs keleti nyugalom ihlette. De nem. Sokkal inkább a depresszió. 

Hallottam egy műsorban, hogy a japánok közül milyen sokan vetnek véget önkezüleg az életüknek. Ez a regény, mintha ezt akarná alátámasztani, akár statisztikailag is.

Ugyanakkor a könyvben megjelenő szexualitás (ami nem erotika) jócskán lepipálja A szürke ötven árnyalatát. 

A regényben többféle társadalmi rétegből származó fiatalok "futnak össze". De valahogy hiányzik a család, a masszív családi háttér mindegyik mögül. Talán épp azért, mert mindegy ki honnan jön? 

Nem tudom. Hiába gondolkodom...nem lehet megmagyarázni.

Mindenesetre nem az a könyv, amit egykönnyen elfelejt az ember, de nem azért, mert olyan happy volt tőle olvasás közben. Épp ellenkezőleg...