Idegesítő, de nagyon:-)..egy idő után már az idegesített, hogy nem tudtam mi idegesít, miközben olvastam :-)
Mert azért olvasni kellett, valahogy nem lehetett letenni.
Igazából nem tudom megmondani még most sem, hogy mi idegesített, ahogy azt sem, hogy miről szól...
na, nem azért, mert nem értettem, vagy, mert nem jól van megírva, ezekről szó sincs.
Ez nem egy történet, nem egy cselekmény, nem egy szokványos regény.
Az egész igen különös módon áll össze,
(vagy talán nem is teljesen áll össze).
...de azért a sok apró részlet, ahogy cigi hamuját lepöckölik, meg mibe pöckölik, meg melyik kézbe teszik a telefonkagylót, és még sorolhatnám...szóval ezek azért nekem közben fárasztóak voltak, ugyanakkor nagyon képszerűek, és így utólag azt mondom, kellettek azok oda, hogy lássa az ember az egészet. A fürdőszoba szőnyege, a nappali berendezése, anyuka egykori és régi alakja, ...:-) Néha tényleg jól szórakozott rajta az ember...
A Glass család legifjabb tagjainak pillanatai, talán két nap mindössze, a lényeg csupán pár óra, pár perc.....de sikerül ebbe a kis könyvecskébe sok évet beleszőni az írónak, aki szintén e család egyik gyermeke...tehát ismeri az előzményt, ismeri a "résztvevőket"... és egy kis bevezetővel ezt egyértelművé is teszi...nem egy átlagos család tagjairól van itt szó... ez hozzájárulhat az alapproblémához...sőt.
Nem könnyű olvasmány, eléggé kell koncentrálni :-) azt hiszem én ezt kamaszként nem is olvastam volna el, most meg már, az én koromban, na meg napjainkban egész más értelmezése lehet a fő problémának. Viszont a lényeg manapság is érvényes.
Mikor leteszi az ember a könyvecskét, lehet rajta rágódni:-)
Engem lenyűgöz ezeknek a főszereplő fiataloknak a műveltsége, olvasottsága, tájékozottsága az irodalomban, történelemben, vallásban, bibliában...ugyanakkor talán épp ez okozza náluk, hogy időnként olyan, mintha egy álomvilágban élnének, kissé elrugaszkodva a valóságtól. Más részről viszont sok nehézségen átsegítheti őket egy-egy nehezebb élethelyzetben.
Eléggé ellentmondásos...jelen esetben talán sok...kevesebb is elég lett volna ezeknek a csodagyerekeknek.
Ha másért nem, az utolsó pár oldalért, ami ledöbbentő, lehengerlő hatású, na, azért érdemes (volt) elolvasni...
A Zabhegyező beszerzése környékén világosított fel az egyik gyermekem, hogy van a könyvespolcunkon egy könyv J:D. Salingertől...Franny és Zooey...egy 1986-os kiadás...hoztuk a házasságba abban az évben :-) és csak most olvastam el.
.jpg)
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése