Dosztojevszkij...Bűn és bűnhődés

Ez az a regény, amiről nem tudok mit írni. 

Mert... elemzést, tartalmat, eszméket egyáltalán nem (is akarok). Megtették nálam arra sokkal hivatottabbak már sokfelé a világban, sok-sok éven át, és fogják is még tenni, hisz ez méltán egy irodalmi remekmű, egy zseni tollából. 

Mindegy, hogy  a világ melyik pontján, milyen évet írunk, amikor valaki olvassa.

A cím ott van, sokat mondó, akit érdekel beírja a Google-ba, rákeres. Sok találatot kap, de egy se fogja átadni azt az érzést, amit a regény olvasása kivált.

Jómagam se  tudom ezt megtenni,  próbálkozni is fölösleges.

Mélyen beleivódik az emberbe minden sora, annyira megérintett, hogy teljesen a hatása alatt vagyok. 

Sajnálom, hogy nem korábban olvastam... nem sokkal csak 1-2 évtizeddel. 

Nem tudom miért maradt ki. Aki hasonló cipőben jár, annak üzenem ne halogassa tovább, bárhol is járjon a felnőttkorban. Mert, ha nem olvassa, úgyse érti meg semmiféle leírásból. Viszont sokkal szegényebb lesz...bármennyire közhelyesnek is tűnik ez a mondat.

Annyira magával ragadott a lendülete, akkora feszültséget teremtve, hogy olykor szinte lélegzetvisszafojtva olvastam,amíg nem hagyott az író egy kis "gondolkodási"szünetet, ahol lehetett mély levegőt venni. Hogy aztán újra és újra tovább fokozza a feszültséget. Nehéz,ütős, kihagyhatatlan.

Nálam, (az én koromban) az első helyre került. 

Dosztojevszkij is és Raszkolnyikov is.

Bővebben itt

Sheeran...

... nagy kedvenc...mint írtam nyitott vagyok ...és szinte naprakész a kedvenceim újdonságaiból:-)

A jó zene kortól függetlenül mindenkihez eljut :-)

A titok

Anna Enquist regényét ajándékba kaptam tavaly nyáron Annamari lányomtól. Csak úgy. ☺  Elolvasta a témát, és ismer annyira, hogy tudta, nekem tetszeni fog. Jól gondolta. Kifejezetten szerettem.

Pedig igazi zsákbamacska volt, hisz az ismertetőn kívül semmit nem tudtunk róla, sőt még akkor a kedvenc molyunkon se találtunk meg.

De jó választás volt. 

Egy tehetséges kislány kitartott, és  minden nehézségen átgázolva, gyerekként, majd felnőttként is áldozatokat hozva igyekezett megvalósítani célját, zongorista tehetségét maximálisan kiaknázni. Művészetté tenni. Megtette. Egy betegség véget vetett a pályájának. 

Végig követjük életét, érdekesen vándorolva az időben, ami részemről ítélve jót tett a regénynek, főleg, hogy az egyik vonalon a volt férj szemszögéből is belelátunk a történetbe. Az életükbe. Az első találkozásuktól kezdve, a regény végéig.

Háború, éhínség, elhurcolt zsidó zongoratanár, operaénes édesanya, távolságtartó apa, bonyolult szülők közötti, és szülői kapcsolat, ami a címben rejlő titok nyitja, és jó sokára derül rá fény, bár ráérez az olvasó idő előtt. De olyan pillanatban derült ki, mikor szinte már meg is feledkezünk róla.

Fontos szerepe van még a regényben a fogyatékos testvérnek, akit előbb otthon titokban, majd intézetben orvosi felügyelettel nevelnek. Ez utóbbi "helyszín" a művésznő magánéleti párkapcsolatában is fontos változást hoz. 

Közös jövő, vagy magánkarrier az orvos férjjel? 

Kicsi korától kezdve komoly döntéseket kellett hoznia, és minden döntése, a célja érdekében született. Hatalmas lelki vívódásokon ment keresztül, ezeken mindig a zongora segítette túl.  Nem a családja, nem a szerelem, a zongora.

Aztán a betegsége után, idős fejjel semmi...végül mégis...vásárol egy zongorát a nagy visszavonulása után... és van , aki hallgatja ...

Szerettem. 

Ismertető itt.

"ANNA ENQUIST Christa Broer írói álneve, aki 1945. július 19-én született Amszterdamban. 1963-ban, a gimnázium elvégzése után Leidenben kezdte meg klinikai pszichológusi tanulmányait. 1969-ben, az egyetemi diploma megszerzése után a Hágai Konzervatóriumban zongoristának készült. 1976-ban végezte el a konzervatóriumot. Pszichológiatanárként kapott munkát az amszterdami Sweelinck Konzervatóriumban. A nyolcvanas években a pszichoanalitikusok hollandiai társaságának képzését látogatta Amszterdamban. 1987 óta a Holland Pszichoanalitikai Intézet munkatársa. Ebben az időben hagyta el a zongoristapályát, és kezdte írni első verseit. A Maatstaf című folyóiratban publikált először 1988-ban. 1991-ben a Soldatenliederen (Katonadalok) című kötetéért C. Buddingh irodalmi díjban részesült. 1993-ban a Jachtscénes (Vadászjelenetek) című kötetét a Holland Irodalmi Társaság több díjban részesítette. A Het meesterstuk (A mestermű) című regényéért 1994-ben megkapta a hollandiai és flandriai legjobb első könyv díját. A mestermű és a Het geheim (A titok) című regényei bestsellerré váltak. Anna Enquist műveit lefordították többek között német, svéd, francia és angol nyelvre. A titok című regénye magyarul is olvasható. Az átkelés (De overseek) az 1999-es D kwetsuur (A sérülés) című novelláskötetből való."

forrás

A Dal

Előrebocsátom, hogy elvből egy részét se láttam a versenynek, ellenben a Facebook oldalukon a bejutott dalok röpke verzióját meghallgattam...és ezt már akkor kiszúrtam... 

Ismerve a körülményeseket, ennek a versenyek a mindig botrányos  kimenetelét a magyar porondon, egy lyukas garast se adtam volna, hogy megnyeri Joci 

(én figyeltem a dalait  a Megasztár óta, ő még egy olyan szériában szerepelt, amiben voltak énekesek, hangok, nyilván az akkori nyertes mellett nem rúghatott labdába, de nem adta fel.)

Tudom most kap hideget meleget. Aki a származás amiatt adja neki, azt mélységesen elítélem, akinek a dala nem tetszik az egyéni ízlés dolga.

Minden esetre nekem nagy kedvencem, és drukkolok , hogy ezzel a  nem egyasokközül, nem csicsás, nem giccses, hanem igazán egyedi és különleges produkcióval a nagy versenyben  is átadja azt az érzést, amivel sokunkat megérintett.

Van egyszer a hivatalos klip, ahol A Dal  "illusztrálva van".

És aztán a felvétel a döntőről,  így "élőben" sokkal jobban érezni, hogy ezrek könnyei folynak azon a gitáron.

Hajrá :-)

A lepkegyűjtő

John Fowles regénye röviden, tömören: nyomasztó. 

Nem könnyű se megérteni, se feldolgozni. 

Az a fajta írás, amin üres pillanatokban elmereng az ember, mikor pihenteti az olvasást éppen, a végén meg nem hisz a soroknak...

és gondolkodik tovább.

Nehéz  megnyilatkozni  a témában.

A  lepkegyűjtő "továbbfejlesztette" hobbiját, mondhatni számára tökéletesre. Komoly pszichés problémája volt az egyértelmű, de, hogy ennyire szabadon, büntetlenül tehette  amit tett, az bizony elgondolkodtató.

Érdekes a regény felépítése, az első részben megismerhetjük ezt a beteges embert. A nem épp szerencsés családi hátterét, a neveltetését, munkáját, életét megváltoztató véletlen "szerencsét". És itt jönne az, hogy ezt a szerencsét milyen betegesen használta ki.

Ami kevéske  "tehetsége" volt, azt ördögi , de számára tökéletes terve kialakítására fordította. 

Mennyit tudott volna ebből a kettőből, a pénzéből és fondorlatából jó értelemben profitálni, ha emberként a helyén van. De nem volt. Erősen félresikerült figura. Sajnos vannak ilyenek, köztünk is.

A regény második felében a férfi hálójába került, és ott lepke módjára vergődő fiatal lányt ismerhetjük meg, aki mindenféle jó nevelés, tehetős család, jó iskola, műveltség, a művészetek iránti extrém rajongása ellenére sem tűnt számomra, úgymond annyival tökéletesebbnek, mint azt a felsorolt társadalmi előnyei indokolták volna. 

Az adott körülmények között valóban vergődött, csapongtak a naplójába lejegyzett írásai, ahogy ő maga is tetteivel, és ezeket nem lehet a rovására írni, még, akkor se, ha a naplóból  nem egy szimpatikus lány jelleme tárult elém.

Sajnáltam, de nem szerettem.

A történtekért nem lehet őt elítélni, hibáztatni, ez teljesen egyértelmű...ellenben a lepkegyűjtő "profilváltása" miszerint az ártatlan  pillangókat ártatlan fiatal lányokra cserélte, és büntetlenül tehette, az bizony nagyon tragikus. 

A legszörnyűbb az  a regényben, hogy ez az ember, akinek nincs önbecsülése, aki mindenki alá sorolja magát, és akire a társadalom azt mondaná, hogy egy beteg elme, milyen tökéletességgel, milyen sok fondorlattal eszelte ki miden mozzanatát a tervének. 

És miként lett ebből később úgymond "életcélja". 

Nyilván ép elméjű ember meg tudná szabni a határt, el tudná választani a jót a rossztól, a lepkegyűjtő nem tudta.

Sőt, hitte, hogy az a jó, amit ő tesz.

Sajnálatos módon tudjuk, "lepkegyűjtők" márpedig vannak jó néhányan. 

Nem csak regényekben, filmekben...

És még mennyien lehetnek, akikről nem sejti a környezet... hogy emberek vergődnek a hálóikban. 

:-(

Ismertető itt.

Beburkolózva :-)......avagy

 ..a  hosszú, hideg téli estéken "Behálózva" inkább ☺

Aki nem tudja miről szól, annak nem jelent semmit  a regény címét  megelőző pár szó ☺

Aki ismeri, az viszont könnyen félreértheti, ha pedig megjegyzem, hogy messze túlszárnyalja a szürke és mindenféle egyéb nagyszámú árnyalatát, akkor meg főleg ☺

Na, én néhány januári  hideg téli estét ennek a könyvnek az olvasásával töltöttem.

Emma Chase volt az "elkövetője" és mit mondhatnék, hisz női szemmel, elvileg férfi szemszögből olyan témát fejteget, amely ebben a formában nem éppen lányregény :-) nem éppen erotikus, nem éppen érzéki... sokan megköveznek tudom, de ez már lehet kicsit "pornográfirodalom". Nem vagyok konzervatív, maradi, prűd, és nem is rossz értelemben kategorizálok, hisz jól szórakoztatott.

Mert tulajdonképpen  ez a célja, nem pedig valamiféle eszmei mondanivaló közreadása .

Az meg csak emeli számomra  a hatást, ☺  ahogy "kibeszél" ez a nők bálványa az olvasóhoz.

Nem egy mezei történetleírás, az alapból nem lenne nagy durranás, de a módszer, ahogy a tudomásunkra juttatja  "hősünk" saját életének fontos és intim pillanatait, ezekkel kapcsolatos gondolatait, igazán különleges.

Nem beszélve arról, hogy kapunk mi is mindenféle jó tanácsot  ☺☺Olvasók, olvasó nők☺.

Azt nem tudom pasi olvassa-e egyáltalán .

Alapjában két "túlidealizált" alak a főszereplő. Mindkettő tökéletes "példánya" a maga  nemének, szépek, csábítóak, csinosak, okosak, határozottak, magabiztosak, tehetségesek, sikeres üzletemberek. Egyik tehetős, a másik egyszerűbb családból származik, még ez a momentum is olyan nagyon "tipikus" .

Bennem azért ott bujkált végig a kisördög, mintha egy jófajta fricska lenne a hiúbb hímnemnek ☺

Pont ezért, egészen halványan, mindenféle keménykedős szöveg ellenére is én éreztem a nőt (az írónőt) az egész mögött. De nem zavart ☺ Sőt! ☺

Így  volt jó, de "kényeskedőknek" nem javaslom, mert itt nincs kertelés, nevén nevezik a dolgokat ☺

Egye fene.,menjen ki most élesbe a bejegyzés. ..hisz ma elvégre  Valentin nap van. ❤

( ahol számít☺)

És valahol azért mégiscsak ott van ebben a szerelem ☺

Ismertető itt.

Gyümölcstorta... ismétlések...

... avagy az örök klasszikus.

Hagyományos piskóta, hagyományos puding, ízlés szerint gyümölcsök és némi zselé, a színek megőrzése végett....

mindig duplán, nagy család esetén. 

Gyors, könnyű desszert, névnapra, szülinapra, gyertyával vagy a nélkül, nálunk nem tudnak leszokni a gyerekek a régi jó dolgokról. 

☺ felnőtt fejjel is ezt kérik ☺.

de volt már egyszerre három is ☺

sőt,  vendégrendelésre "mentes" is volt már, 

gyümölcsöktől mentes ☺

( de magam kedvéért ez is gyümölcsrizses lenne )

Próbálkoztam már emeletes verzióval is  az évek alatt, de nem lett túl mutatós, ezért inkább több példányt egymás mellett szolgálok fel, ha a létszám így kívánja.

Nem sokáig szokta a helyet foglalni az asztalon :-)

Talpra halottak!

Fred Vargas krimije, igencsak jópofa. Lepődjünk, meg, hogy egy hölgy ez a bizonyos Fred.

:-)

Ezt a regényt nem a krimiért kell szeretni, hanem a szereplőkért.

 A három bölcsész, aki mind más korra volt "szakosodva" egytől egyig  zseniális figura. 

Kedvencen az "elsővilágháborúkutató" az  aranyköpéseivel. De a másik két fazon is nagyon jól meg van írva. :-)

A jól eltalált, gyakran megmosolyogtató stílus ezekhez a bölcs karakterekhez, szerintem ez lehet a siker nyitja. 

Na meg, hogy nem az egy tucat krimi közül való, pedig lehetne az is az alaptörténetet tekintve, szerencsére egyedivé teszik a különös szereplők, különleges, olykor szórakoztató észjárásukkal :-)

Ismertető itt.

Zárt ajtók mögött/Behind Closed Doors

Igazán kemény regény. 
Már, ami a témáját illeti legalábbis.

Van az a könyv, a miről azt mondjuk nem lehet letenni, de letesszük. 

És van az, amelyiket le se tesszük. Ez utóbbi kategória a Zárt ajtók mögött

A műfaja pszichológiai thriller, ez azért elég sokat elárul  róla.

Mondhatnánk a családon belüli erőszak egy  remélhetőleg igen egyedi változata. 

A könyv főhőse felteszi a végén a kérdést, létezhet-e nő rajta kívül, aki hasonló szituációba került. 

Elgondolkodtam ezen én is. Bizonyára van valóságalapja a történetnek, az egyértelmű, de azért egy jó író ebből többet tud kihozni.

B. A. Paris kihozta, amit csak lehetett, a feszültséget a végtelenig fokozta, mivel ügyesen bánt az idővel. Nagyon tetszett a múlt és jelen vonal, ami végén természetszerűen  "találkozott".

Millie, a regény különleges karaktere. Tulajdonképpen ő a "célpont", és akármelyik oldalról nézzük, a jó ,vagy rossz felől, minden érte történik. 

Zseniális egyéniség, a maga különleges mivoltjával együtt.

Valami azt súgja, hogy sajnos nem kizárt, hogy történnek a világban, sőt ki tudja, akár a közelünkben is hasonló durva dolgok. 

Hogy a Millie-hez hasonló embereket alapból is sok inzultus éri, és sajnos akadnak olyanok, akik kihasználják őket, visszaélnek a jóságukkal, naivitásukkal. 

Szerencsére Millei nem szerette "Dzsorzs Kúúúit", ellenben szerette és jól ismerte a nővérét, ez sokat segített az ügy kimenetelében.

Ahogy a regényben is, a "kifelé" csupa szépet mutató, tökéletesnek tűnő családok közül, ki tudja hányan rejtenek akár kényszerből titkokat.

Az meg nyilván kellett a történetbe, de kellene a valóságban is hogy figyeljünk oda egymásra.

 Nem mindig csak az egyértelműen brutális dolgok kell, hogy cselekvésre, segítésre sarkallják az embert. Van, ami nem mindig az, aminek látszik.

És hiába, hogy ez "csak" egy remek regény...

Hány családi tragédiáról olvasunk, csak kicsi országunkban is... amelyek után azt nyilatkozza környezet hogy: egy rendes, rendezett körülmények között élő család volt...volt. :-(

Ismertető itt.