Ez az a regény, amiről nem tudok mit írni.
Mert... elemzést, tartalmat, eszméket egyáltalán nem (is akarok). Megtették nálam arra sokkal hivatottabbak már sokfelé a világban, sok-sok éven át, és fogják is még tenni, hisz ez méltán egy irodalmi remekmű, egy zseni tollából.
Mindegy, hogy a világ melyik pontján, milyen évet írunk, amikor valaki olvassa.
A cím ott van, sokat mondó, akit érdekel beírja a Google-ba, rákeres. Sok találatot kap, de egy se fogja átadni azt az érzést, amit a regény olvasása kivált.
Jómagam se tudom ezt megtenni, próbálkozni is fölösleges.
Mélyen beleivódik az emberbe minden sora, annyira megérintett, hogy teljesen a hatása alatt vagyok.
Sajnálom, hogy nem korábban olvastam... nem sokkal csak 1-2 évtizeddel.
Nem tudom miért maradt ki. Aki hasonló cipőben jár, annak üzenem ne halogassa tovább, bárhol is járjon a felnőttkorban. Mert, ha nem olvassa, úgyse érti meg semmiféle leírásból. Viszont sokkal szegényebb lesz...bármennyire közhelyesnek is tűnik ez a mondat.
Annyira magával ragadott a lendülete, akkora feszültséget teremtve, hogy olykor szinte lélegzetvisszafojtva olvastam,amíg nem hagyott az író egy kis "gondolkodási"szünetet, ahol lehetett mély levegőt venni. Hogy aztán újra és újra tovább fokozza a feszültséget. Nehéz,ütős, kihagyhatatlan.
Nálam, (az én koromban) az első helyre került.
Dosztojevszkij is és Raszkolnyikov is.
Bővebben itt
.jpg)
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése