Részemről év felfedezettje ez a fura pasi, mármint Fredrik Backman.
Ez most tílusában visszafogottabb, nem olyan fura, mint a nagyis regénye, de legalább olyan szupererős mint az.
Mondhatják közhelyesnek, de legalább a közhelyek nem közhelyesen vannak fogalmazva...
És igen, vannak közhelyek, amelyek sosem évülnek el, bárhogy legyenek is megírva.
Szomorú, hogy az is közhelynek számít, hogy manapság ez emberek nagy része valamlyen pszichés problémával küzd...akár a múlt, akár a jelen, netán a jövőképe miatt.
Az is közhelynek számít sajnos, ha napjainkban, ha valaki mások érdekét a sajátja elé helyezi.
Az egymás, a más, a másik, nemre, korra, vallásra, származásra való tekintet nélküli elfogadása.
A szociális érzékenység, a szociális háló fontossága, tudományos alapon fogalmazva. (Loptam:-)
Így gondolom, de nem tudom ilyen szépen megfogalmazni
Na és az összefogás ereje.
Erről szól mind a három regénye, amit olvastam, mindegyiknek egy sokat megélt, tapasztalt, "bogaras" szereplője van, kit így, vagy úgy, előbb vagy utúbb megkedvel az olvasó.
Már, aki arra érzékeny. :-)
Kell idő mire megismerjük Ovét, de érdemes kivárni. Fura figura, mint minden hőse az írónak, viszont amint kiderül, hogy miért fura, mindjárt megvilágosul az olvasó, és más szemmel nézi.
Ovét, a könyvet, az írót, és remélhetőleg a világot.
Hogy én (is) ilyen közhelyesen fogalmazzak
Jómagam nagyon megkedveltem, bár Britt-Marie is jó fej volt, nekem mégis leginkább a nagyi jött be.
Talán mert azt olvastam elsőként, de azt hiszem az a fura stílus is szerepet játszhatott abban, hogy a kedvencem lett, ami csak azt jellemzte, és ami miatt megosztóbb, mint Ove.
Ismertető itt.
.jpg)
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése